Difference between revisions of "Cserna Andor"

From wikibase-docker
(Created page with "Csorba Géza (születési neve: Donner Géza) (Liptóújvár, 1892. júl. 27. – Budapest, 1974. dec. 27.): szobrász, Kossuth-díjas (1950), érdemes művész (1961), kivál...")
 
Line 1: Line 1:
−
Csorba Géza (születési neve: Donner Géza) (Liptóújvár, 1892. júl. 27. – Budapest, 1974. dec. 27.): szobrász, Kossuth-díjas (1950), érdemes művész (1961), kiváló művész (1971). Kisplasztikákat, szobrokat, síremlékeket, emlékműveket is készített. Előbb Stróbl Alajos tanítványa volt, majd bekerült a budapesti iparművészeti iskolába. A Képzőművészeti Főiskolán Strobl Alajosnál és Radnai Bélánál tanult, ám tanulmányait nem fejezte be. Ez évben Rónai Dénes fényképész műtermében gyűjteményes kiállítást rendezett. Rövidebb ideig kőfaragóként dolgozott. 1916-tól a Hetek csoport tagja. 1917-ben, 1923-ban, 1928-ban és 1931-ben egyéni kiállításon mutatta be műveit Budapesten. 1917-ben Párizsban járt tanulmányúton, 1931-tól szinte az összes, magyar művészeteket bemutató, külföldi csoportos tárlaton szerepelt.
+
'''Cserna Andor (születési neve: Grünfeld Ármin) (Budapest, 1885. ápr. 24. – Budapest, 1933. márc. 23.):'''zenekritikus, író, műfordító. Pályáját a függetlenségi ''Egyetértés''nél kezdte, majd a polgári radikális ''Világ''szerkesztőségébe került. Volt rendőri riporter, törvényszéki és parlamenti tudósító. 1911-ben megalapította és szerkesztette az ''Auróra'' című lapot, mely később a [[Nyolcak]] hivatalos lapjának számított. 1913-tól Az ''Est'' szerkesztőségi titkára, később zenei rovatvezetője, egyik legjelentősebb zenekritikusa. Szerkesztette a ''Magyar Bélyegújság''ot (1919) és a ''Szöveges Színlapot'' (1927-től). Kritikai munkásságán kívül több zenei tárgyú könyvet írt, műfordításai (többek között: Heinrich Heine, Barbusse, Wagner, E. T. A. Hoffmann, Stendhal,Romain Rolland, Oscar Wilde ) jelentek meg, valamint a következő önálló kötetei: egy tanulmány Richard Strauss ''Salomé''-járól, 1906-ban a legelső tanulmány Wagner ''Parsifal''járól, ezenkívül összeállította a Wilde-, Beethoven-, France- és Tolsztoj-breviáriumot.
−
Nagyvonalú, zárt formák jellemzik, drámai feszültség alkotásait, többnyire kőből faragott szobrait. Szobrai olykor patetikusak, máskor fegyelmezetten klasszicizálók, miközben sikerült megragadnia modelljei egyéni, személyes vonásait is.
 
−
Számos író, költő (Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila) közeli, jó ismerőse, Ady Endrével szoros barátságot ápolt, és számos alkalommal megörökítette az alakját. Már 1914-ben megmintázta, lerajzolta a halottas ágyán, halotti maszkot készített róla. Legismertebb műve Ady síremléke, amelyet1930-ban állították fel a Kerepesi temetőben. 1937-ben készítette el emléktáblát készített a Három holló vendéglő falára. Az általa készített Ady mellszobrot a városligeti Művészsétányon, a költő monumentális szobrát a Liszt Ferenc téren állították fel.
 
−
Másokat is megörökített: Kőrösi Csoma Sándor (1933, Az örök vándor), Madách-síremlék, Pethes-síremlék, Gombaszögi Frida portréja, Bartók, Babits, József Attila szobrai, valamint feldolgozott más témákat is: Napozó, Édesanyám.
 
−
A Mába 1917-ben Kassák írt a Nemzeti Szalon szervezte, fiatal képzőművészeket (a Heteket) bemutató csoportos tárlatáról, amelyen mások mellett – Nemes Lampérth József, Kmetty János, Dobrovits Péter, Diner Dénes Rezső, Schönberger Armand, Erős Andor – Csorba Géza is kiállított. Csorbát Kassák naturalistának és felkészületlennek tartja, s úgy véli, Akt című (Adyt ábrázoló) alkotása nem ér fel a modell művészi nagyságához.
 
  
−
KASSÁK Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. Ma 2, 9. sz. (1917): 146–147.  
+
''A Tett'' 1916-os internacionális számában megjelent Irwin Shaw-fordítása ''Impresszionizmus'' címmel, amelyben a szerző az impresszionizmus szerepét vizsgálja, úgy az általa fontosnak és meghatározó jelentőségűnek tartott művészekét (Whistler, Monet), mint a tehetségtelen, és emiatt mesterségbeli tudásuk hiányosságait az irányzat jellegzetességeivel elleplező kontárokét.
−
MÓRICZ Zsigmond. „Csorba Géza magyar pantheonja”. In MÓRICZ Zsigmond. Irodalomról, művészetről. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959.
+
 
 +
 
 +
Shaw, Bernard. „Impresszionizmus”. Ford. Cserna Andor. ''A Tett'', Internacionális szám (1916. aug. 1.).: 298–300.

Revision as of 14:49, 23 January 2025

Cserna Andor (születési neve: Grünfeld Ármin) (Budapest, 1885. ápr. 24. – Budapest, 1933. márc. 23.):zenekritikus, író, műfordító. Pályáját a függetlenségi Egyetértésnél kezdte, majd a polgári radikális Világszerkesztőségébe került. Volt rendőri riporter, törvényszéki és parlamenti tudósító. 1911-ben megalapította és szerkesztette az Auróra című lapot, mely később a Nyolcak hivatalos lapjának számított. 1913-tól Az Est szerkesztőségi titkára, később zenei rovatvezetője, egyik legjelentősebb zenekritikusa. Szerkesztette a Magyar Bélyegújságot (1919) és a Szöveges Színlapot (1927-től). Kritikai munkásságán kívül több zenei tárgyú könyvet írt, műfordításai (többek között: Heinrich Heine, Barbusse, Wagner, E. T. A. Hoffmann, Stendhal,Romain Rolland, Oscar Wilde ) jelentek meg, valamint a következő önálló kötetei: egy tanulmány Richard Strauss Salomé-járól, 1906-ban a legelső tanulmány Wagner Parsifaljáról, ezenkívül összeállította a Wilde-, Beethoven-, France- és Tolsztoj-breviáriumot.

A Tett 1916-os internacionális számában megjelent Irwin Shaw-fordítása Impresszionizmus címmel, amelyben a szerző az impresszionizmus szerepét vizsgálja, úgy az általa fontosnak és meghatározó jelentőségűnek tartott művészekét (Whistler, Monet), mint a tehetségtelen, és emiatt mesterségbeli tudásuk hiányosságait az irányzat jellegzetességeivel elleplező kontárokét.


Shaw, Bernard. „Impresszionizmus”. Ford. Cserna Andor. A Tett, Internacionális szám (1916. aug. 1.).: 298–300.