Difference between revisions of "Hilberseimer, Ludwig"
m (BucsicsKatalin moved page Ludwig Hilberseimer to Hilberseimer, Ludwig) |
|||
| (3 intermediate revisions by 2 users not shown) | |||
| Line 1: | Line 1: | ||
'''[[Item:Q337255|Ludwig Hilberseimer]]''' (Ludwig Karl Hilberseimer) ('''[[Item:Q17097|Karlsruhe]]''', 1885. szeptember 4. – '''[[Item:Q8943|Chicago]]''', 1967. május 6.), építész és várostervező. Hilberseimer 1906 és 1910 között a Karlsruhei Műszaki Egyetemen tanult építészetet, majd '''Peter Behrens<code>→</code>''' berlini építészirodájában dolgozott. Ezt követően különböző irodákban, valamint független építészként és várostervezőként működött, illetve számos elméleti írást publikált művészetről, építészetről és várostervezésről. | '''[[Item:Q337255|Ludwig Hilberseimer]]''' (Ludwig Karl Hilberseimer) ('''[[Item:Q17097|Karlsruhe]]''', 1885. szeptember 4. – '''[[Item:Q8943|Chicago]]''', 1967. május 6.), építész és várostervező. Hilberseimer 1906 és 1910 között a Karlsruhei Műszaki Egyetemen tanult építészetet, majd '''Peter Behrens<code>→</code>''' berlini építészirodájában dolgozott. Ezt követően különböző irodákban, valamint független építészként és várostervezőként működött, illetve számos elméleti írást publikált művészetről, építészetről és várostervezésről. | ||
| − | 1927-ben egyike volt annak a tizenöt építésznek, akik részt vettek a híres modernista Weissenhofsiedlung elnevezésű mintatelepülés megtervezésében. 1929-ben Hannes Meyer felvette a '''dessau'''i'''<code>→</code>''' Bauhausba'''<code>→</code>''' tanítani. Noha eleinte csak tervrajzot oktathatott, őt tartották az egyik legérdekesebb tanárnak a Bauhaus utolsó szakaszában. Urbanisztikával kapcsolatos elképzelései annyira újszerűek voltak, hogy csak jóval később kerültek bele a köztudatba. Hilberseimer érdeklődésének fókuszában - mindig a stílusjegyek letisztult kifejezését követve – a különböző települések és városközpontok építése állt, valamint a vasbetonból készült új konstrukciók. | + | 1927-ben egyike volt annak a tizenöt építésznek, akik részt vettek a híres modernista Weissenhofsiedlung elnevezésű mintatelepülés megtervezésében. 1929-ben Hannes Meyer felvette a '''[[Item:Q338237|dessau]]'''i'''<code>→</code>''' Bauhausba'''<code>→</code>''' tanítani. Noha eleinte csak tervrajzot oktathatott, őt tartották az egyik legérdekesebb tanárnak a Bauhaus utolsó szakaszában. Urbanisztikával kapcsolatos elképzelései annyira újszerűek voltak, hogy csak jóval később kerültek bele a köztudatba. Hilberseimer érdeklődésének fókuszában - mindig a stílusjegyek letisztult kifejezését követve – a különböző települések és városközpontok építése állt, valamint a vasbetonból készült új konstrukciók. |
Első új városterve lényegében két egymásra épített város volt: a munkások lakóházai az irodák és műhelyek felett helyezkedtek el. Később egy lineáris városformát dolgozott ki, amelyben a lakóházak és az ipari egységek vízszintesen következtek egymás után. | Első új városterve lényegében két egymásra épített város volt: a munkások lakóházai az irodák és műhelyek felett helyezkedtek el. Később egy lineáris városformát dolgozott ki, amelyben a lakóházak és az ipari egységek vízszintesen következtek egymás után. | ||
| Line 7: | Line 7: | ||
A Bauhaus számos tagjához hasonlóan Hilberseimer 1938-ban Amerikába emigrált. Mies van der Rohe chicagói irodájában dolgozott, és az Illinois Institute of Technology College of Architecture városrendezési tanszékét vezette. Később a chicagói várostervezési hivatal igazgatója lett. Itteni munkáiban kiállt a városok decentralizációja mellett, és regionális érdekeltségű tanulmányokban mutatta be a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés integrációjának lehetőségeit. Írásai: ''The New City'' (''Az új város'', 1944), ''The New Regional Pattern'' (''Az új regionális minta'', 1949); és ''The Nature of Cities'' (''A városok természete'', 1955). | A Bauhaus számos tagjához hasonlóan Hilberseimer 1938-ban Amerikába emigrált. Mies van der Rohe chicagói irodájában dolgozott, és az Illinois Institute of Technology College of Architecture városrendezési tanszékét vezette. Később a chicagói várostervezési hivatal igazgatója lett. Itteni munkáiban kiállt a városok decentralizációja mellett, és regionális érdekeltségű tanulmányokban mutatta be a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés integrációjának lehetőségeit. Írásai: ''The New City'' (''Az új város'', 1944), ''The New Regional Pattern'' (''Az új regionális minta'', 1949); és ''The Nature of Cities'' (''A városok természete'', 1955). | ||
| − | A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' ''Bewegungskunst'' című 1923-as cikke '''Viktor Eggeling<code>→</code>''' és '''Hans Richter<code>→</code>''' dinamikus alkotásairól szól. Ugyanitt egy évvel később két számban is szerepel tanulmánnyal: a 3-4. számban ''Képzőművészet és építőipar'' című cikkében azon, régi szemlélet ellenében foglal állást, amely az építészeket művésznek, s egyáltalán kreatív alkotóegyéniségnek tekintette: szerinte az építészetnek az építőipar fejlődését, alakulását, a termelés új anyag- és formaszükségleteit kell követnie. | + | A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' ''Bewegungskunst'' című 1923-as cikke '''Viktor Eggeling<code>→</code>''' és '''Hans Richter<code>[[Hans Richter|→]]</code>''' dinamikus alkotásairól szól. Ugyanitt egy évvel később két számban is szerepel tanulmánnyal: a 3-4. számban ''Képzőművészet és építőipar'' című cikkében azon, régi szemlélet ellenében foglal állást, amely az építészeket művésznek, s egyáltalán kreatív alkotóegyéniségnek tekintette: szerinte az építészetnek az építőipar fejlődését, alakulását, a termelés új anyag- és formaszükségleteit kell követnie. |
Az 5. számban megjelent cikke ''(Az architektúra felé)''[1] szakmai, építészeti perspektívából közelíti meg a '''konstruktivizmus<code>→</code>''' kérdését, noha általános művészetelméleti kérdések felől indul. Benne Hilberseimer kifejti, hogy az absztrakt művészet megtette ugyan a döntő lépést a szubjektivizmus határainak transzgressziójával, de képviselőinek végletesen elvont idealizmusa felemésztette az anyagot. Ezzel szemben a konstruktivisták számára „a világ maga lett képzésük anyagává”. Munkáikat új anyag- és formaproblémák hatják át, s kísérleteikben azok a célzatos követelmények is vezetik őket, amelyek a mai architektúrát szigorúan meghatározzák: a városépítészet, azaz a tér konstruktív alakítása, új térnézetekkel és elrendezésekkel, új formákkal és arányokkal (utcatervezés), ami azonban természetesen a kisebb egységek, a lakó- és üzletházak, gyárak értelmes alakítását is maga után vonja. | Az 5. számban megjelent cikke ''(Az architektúra felé)''[1] szakmai, építészeti perspektívából közelíti meg a '''konstruktivizmus<code>→</code>''' kérdését, noha általános művészetelméleti kérdések felől indul. Benne Hilberseimer kifejti, hogy az absztrakt művészet megtette ugyan a döntő lépést a szubjektivizmus határainak transzgressziójával, de képviselőinek végletesen elvont idealizmusa felemésztette az anyagot. Ezzel szemben a konstruktivisták számára „a világ maga lett képzésük anyagává”. Munkáikat új anyag- és formaproblémák hatják át, s kísérleteikben azok a célzatos követelmények is vezetik őket, amelyek a mai architektúrát szigorúan meghatározzák: a városépítészet, azaz a tér konstruktív alakítása, új térnézetekkel és elrendezésekkel, új formákkal és arányokkal (utcatervezés), ami azonban természetesen a kisebb egységek, a lakó- és üzletházak, gyárak értelmes alakítását is maga után vonja. | ||
| Line 16: | Line 16: | ||
Hilberseimer, Ludwig. „Az architektúra felé”. Fordította Ruttkai Mór. ''Ma'' 9, 5. sz. (1924): 2. | Hilberseimer, Ludwig. „Az architektúra felé”. Fordította Ruttkai Mór. ''Ma'' 9, 5. sz. (1924): 2. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | „Ludwig Hilberseimer. 1929-1932 Bauhaus teacher”. ''Bauhaus Cooperation''. <nowiki>https://bauhauskooperation.com/wissen/das-bauhaus/koepfe/biografien/biografie-detail/person-520</nowiki> | ||
| + | |||
| + | Marisol Rivas Velazquez és Diego Barajas. ''Ludwig Hilberseimer. Radical Urbanism''. architecturaltheory.txt. <nowiki>http://txt.architecturaltheory.eu/?p=1434&lang=en</nowiki> | ||
----[1] Ludwig Hilbersheimer: ''Az architektúra felé'' | ----[1] Ludwig Hilbersheimer: ''Az architektúra felé'' | ||
[[Category:KASInet]] | [[Category:KASInet]] | ||
Latest revision as of 19:18, 23 November 2023
Ludwig Hilberseimer (Ludwig Karl Hilberseimer) (Karlsruhe, 1885. szeptember 4. – Chicago, 1967. május 6.), építész és várostervező. Hilberseimer 1906 és 1910 között a Karlsruhei Műszaki Egyetemen tanult építészetet, majd Peter Behrens→ berlini építészirodájában dolgozott. Ezt követően különböző irodákban, valamint független építészként és várostervezőként működött, illetve számos elméleti írást publikált művészetről, építészetről és várostervezésről.
1927-ben egyike volt annak a tizenöt építésznek, akik részt vettek a híres modernista Weissenhofsiedlung elnevezésű mintatelepülés megtervezésében. 1929-ben Hannes Meyer felvette a dessaui→ Bauhausba→ tanítani. Noha eleinte csak tervrajzot oktathatott, őt tartották az egyik legérdekesebb tanárnak a Bauhaus utolsó szakaszában. Urbanisztikával kapcsolatos elképzelései annyira újszerűek voltak, hogy csak jóval később kerültek bele a köztudatba. Hilberseimer érdeklődésének fókuszában - mindig a stílusjegyek letisztult kifejezését követve – a különböző települések és városközpontok építése állt, valamint a vasbetonból készült új konstrukciók.
Első új városterve lényegében két egymásra épített város volt: a munkások lakóházai az irodák és műhelyek felett helyezkedtek el. Később egy lineáris városformát dolgozott ki, amelyben a lakóházak és az ipari egységek vízszintesen következtek egymás után.
A Bauhaus számos tagjához hasonlóan Hilberseimer 1938-ban Amerikába emigrált. Mies van der Rohe chicagói irodájában dolgozott, és az Illinois Institute of Technology College of Architecture városrendezési tanszékét vezette. Később a chicagói várostervezési hivatal igazgatója lett. Itteni munkáiban kiállt a városok decentralizációja mellett, és regionális érdekeltségű tanulmányokban mutatta be a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés integrációjának lehetőségeit. Írásai: The New City (Az új város, 1944), The New Regional Pattern (Az új regionális minta, 1949); és The Nature of Cities (A városok természete, 1955).
A Mában→ Bewegungskunst című 1923-as cikke Viktor Eggeling→ és Hans Richter→ dinamikus alkotásairól szól. Ugyanitt egy évvel később két számban is szerepel tanulmánnyal: a 3-4. számban Képzőművészet és építőipar című cikkében azon, régi szemlélet ellenében foglal állást, amely az építészeket művésznek, s egyáltalán kreatív alkotóegyéniségnek tekintette: szerinte az építészetnek az építőipar fejlődését, alakulását, a termelés új anyag- és formaszükségleteit kell követnie.
Az 5. számban megjelent cikke (Az architektúra felé)[1] szakmai, építészeti perspektívából közelíti meg a konstruktivizmus→ kérdését, noha általános művészetelméleti kérdések felől indul. Benne Hilberseimer kifejti, hogy az absztrakt művészet megtette ugyan a döntő lépést a szubjektivizmus határainak transzgressziójával, de képviselőinek végletesen elvont idealizmusa felemésztette az anyagot. Ezzel szemben a konstruktivisták számára „a világ maga lett képzésük anyagává”. Munkáikat új anyag- és formaproblémák hatják át, s kísérleteikben azok a célzatos követelmények is vezetik őket, amelyek a mai architektúrát szigorúan meghatározzák: a városépítészet, azaz a tér konstruktív alakítása, új térnézetekkel és elrendezésekkel, új formákkal és arányokkal (utcatervezés), ami azonban természetesen a kisebb egységek, a lakó- és üzletházak, gyárak értelmes alakítását is maga után vonja.
Hilberseimer, Ludwig. „Bewegungskunst”. Ma 8, 5–6. sz. (1923): 54–55.
Hilberseimer, Ludwig. „Képzőművészet és építőipar”. Ma 9, 3–4. sz. (1924): [13].
Hilberseimer, Ludwig. „Az architektúra felé”. Fordította Ruttkai Mór. Ma 9, 5. sz. (1924): 2.
„Ludwig Hilberseimer. 1929-1932 Bauhaus teacher”. Bauhaus Cooperation. https://bauhauskooperation.com/wissen/das-bauhaus/koepfe/biografien/biografie-detail/person-520
Marisol Rivas Velazquez és Diego Barajas. Ludwig Hilberseimer. Radical Urbanism. architecturaltheory.txt. http://txt.architecturaltheory.eu/?p=1434&lang=en
[1] Ludwig Hilbersheimer: Az architektúra felé