Galimberti Lanov Mária

Galimberti Lanov Mária (Marie Provazkova, Mária Galimberti Lanow, Maria Lanov, Maria Lanov, Maria Lanow, Mária Lanow, Marie Provázková) (Jindřichův Hradec, 1880 február 13. - Litoměřice, 1951 augusztus 4. ), cseh–osztrák festőnő.

Marie Provazkova Lanow jómódú cseh–osztrák tisztviselőcsaládból származott. Művészi tanulmányait Bécsben kezdte, majd Münchenben Hollósy Simon festőiskolájában folytatta. Párizsba már végzett festőként érkezett a nála három évvel fiatalabb Galimberti Sándorral, akivel 1906 körül ismerkedtek meg, s hamarosan össze is házasodtak. Együtt mentek Párizsba, ahol Marie Galimberti Provazková az Académie de la Grande Chaumière-re, az Académie Russe-re, illetve az Académie de La Palette-re járt. Fernand Léger műtermében folytatott tanulmányai fontos lépést jelentettek szakmai pályafutásában. Ez idő alatt ismerte meg jobban tanárai és társai köréből Gauguin, Paul Cézanne, Henri Matisse, Amadeo Modigliani munkásságát. 1908-ban kiállított a Független Szalonban, három évvel később az Őszi Szalonban is. Házassága Galimberti Sándorral azonban nem tartott sokáig, s bár csak 1911-es bomlott fel hivatalosan, addigra már valószínűleg egy ideje külön éltek. Galimberti Sándor később Dénes Valériát vette feleségül. Lanow Mária ezután felváltva dolgozott Nagybányán és Párizsban, tanulmányutat tett Olasz- és Spanyolországban. Csendéletei, tájképei, portréi és önarcképei a francia posztimpresszionizmus és kubizmus hagyományaiból erednek, de jelentős hatást gyakorol rájuk a német expresszionizmus és nagybányai plein air festészet is. Dolgozott a kecskeméti művésztelepen is, ahol barátságba került a Perlrott házaspárral. 1917-ben visszatért Csehországba.

Munkásságának értékelését nagyban megnehezíti, hogy munkáinak egy jelentős részét megsemmisítette.

A Tett két külföldi művészt közölt az 1916-os, háborús esztendőben: az egyik az orosz Kulbin, a mások Galimbertiné Lanov Mária.

Galimberti Lanov Mária. „Csendélet”. A Tett 2, versszám (1916): 313. 11 x 12 cm.

Galimberti Lanov Mária. „Portrait”. A Tett 2, versszám (1916): 311. 10 x 13 cm.