Zāle, Kārlis - Revision history

BucsicsKatalin: BucsicsKatalin moved page Kārlis Zāle to Zāle, Kārlis

2025-01-23T14:16:23Z

BucsicsKatalin moved page Kārlis Zāle to Zāle, Kārlis

BucsicsKatalin at 14:16, 23 January 2025

2025-01-23T14:16:01Z

BucsicsKatalin at 14:15, 23 January 2025

2025-01-23T14:15:25Z

BucsicsKatalin: Created page with "Kārlis Zāle (művészneve: Karl Zalit) (Mažeikiai (ma Litvánia), 1888. okt. 28. – Inčukalns (ma Lettország), 1942. feb. 19.): lett szobrász. Zāle Mažeikiaiban szül..."

2025-01-23T14:14:43Z

Created page with "Kārlis Zāle (művészneve: Karl Zalit) (Mažeikiai (ma Litvánia), 1888. okt. 28. – Inčukalns (ma Lettország), 1942. feb. 19.): lett szobrász. Zāle Mažeikiaiban szül..."

New page

Kārlis Zāle (művészneve: Karl Zalit) (Mažeikiai (ma Litvánia), 1888. okt. 28. – Inčukalns (ma Lettország), 1942. feb. 19.): lett szobrász.
Zāle Mažeikiaiban született, Liepājában nőtt fel. Oroszországban, a kazanyi művészeti iskolában Alexander Matvejevnél, majd a szentpétervári Képzőművészeti Társaságban Hugo Saleman mellett tanult, később a szentpétervári Felsőfokú Képzőművészeti Intézetbe került, ahol 1920-ban diplomázott. A szovjet rendszer alatt részt vett Lenin monumentális propagandaprojektjében, Szentpéterváron emlékműveket készített Nyikolaj Dobroljubovnak és Giuseppe Garibaldinak. Németországban is képezte magát, ahol belépett a futuristák második hullámának ún. berlini csoportjába. 1923-tól Rigában dolgozott szobrászként, valamint tanított. Monumentális szobrairól ismert, például a Testvérek temetőjének főkapujáról, illetve a rigai Szabadság-emlékműről, amelyet a lett függetlenségi háborúban (1918-1920) elesett katonák tiszteletére állítottak, és Lettország szabadságának, függetlenségének, szuverenitásának szimbólumaként tartják számon.
Marinetti Le Futurisme mondial. Manifeste à Paris című kiáltványában Kārlis Zālét a Berlini Csoport tagjai között említi, Arnold Dzirkal, Romans Suta, Aleksandra Beļcova és Niklāvs Strunke társaságában. Ruggero Vasari a Der Futurismus folyóirat galériájának kiadásában megjelentetett egy Futuristische Postkarten című sorozatot, melyben Zāle is szerepelt.
Puni, Zāle és Dzirkal Szintézis-csoportként mutatták be közös kiáltványukat a szintetikus művészet művészetszemléletéről a haladó művészek első nemzetközi kongresszusán, Düsseldorfban (1922. május 29–31.). A manifesztumot Zāle olvasta fel a kongresszus második napján, majd később a De Stijl különszámában is megjelent. Nagy hatással volt a csoportra Enrico Prampolini, aki noha az avantgárd internacionalizmus védelmében lépett fel, később a „gépesztétika és a mechanikus művészet” futurista programját képviselte: ennek jegyében jelentette ki a Szintézis Csoport, hogy a szobrászati alkotásoknak gépszerűnek és célelvűnek kell lenniük. A kiáltványt aláíró művészek a művészet autonómiája mellett állnak ki, többek között az – úgy tűnik – általuk egyébként támogatott szocializmus eszméje ellenében is. A szöveget a Ma is lehozta az 1922/8. számban.
Zāle és Arnold Dzirkal és együtt szerkesztették a Laikmets című folyóiratot, amelynek négy száma jelent meg Berlinben.

Puni, Iwan, Zalit, Karl és Dzirkal, Arnold. „A szintetikus művészcsoport proklamációja a kongresszus tárgykörébe nem tartozó kérdésekről”. Ma 7, 8. sz. (1922): 61–62.

Brasliņa, Aija. „Latvian Modernists in Berlin and Rome in the 1920s: Encounters with secondo futurismo”, International Yearbook of Futurism Studies, 1. sz. (2011), 231–261. https://doi.org/10.1515/9783110237771.231

← Older revision	Revision as of 14:16, 23 January 2025
(No difference)

@@ Line 8: / Line 8: @@
 Zāle és Arnold Dzirkal és együtt szerkesztették a Laikmets című folyóiratot, amelynek négy száma jelent meg Berlinben.
 Puni, Iwan, Zalit, Karl és Dzirkal, Arnold. „A szintetikus művészcsoport proklamációja a kongresszus tárgykörébe nem tartozó kérdésekről”. Ma 7, 8. sz. (1922): 61–62.
 Brasliņa, Aija. „Latvian Modernists in Berlin and Rome in the 1920s: Encounters with secondo futurismo”, International Yearbook of Futurism Studies, 1. sz. (2011), 231–261. https://doi.org/10.1515/9783110237771.231
 [[Category:KASInet]]

@@ Line 1: / Line 1: @@
 Kārlis Zāle (művészneve: Karl Zalit) (Mažeikiai (ma Litvánia), 1888. okt. 28. – Inčukalns (ma Lettország), 1942. feb. 19.): lett szobrász.
 Zāle Mažeikiaiban született, Liepājában nőtt fel. Oroszországban, a kazanyi művészeti iskolában Alexander Matvejevnél, majd a szentpétervári Képzőművészeti Társaságban Hugo Saleman mellett tanult, később a szentpétervári Felsőfokú Képzőművészeti Intézetbe került, ahol 1920-ban diplomázott. A szovjet rendszer alatt részt vett Lenin monumentális propagandaprojektjében, Szentpéterváron emlékműveket készített Nyikolaj Dobroljubovnak és Giuseppe Garibaldinak. Németországban is képezte magát, ahol belépett a futuristák második hullámának ún. berlini csoportjába. 1923-tól Rigában dolgozott szobrászként, valamint tanított. Monumentális szobrairól ismert, például a Testvérek temetőjének főkapujáról, illetve a rigai Szabadság-emlékműről, amelyet a lett függetlenségi háborúban (1918-1920) elesett katonák tiszteletére állítottak, és Lettország szabadságának, függetlenségének, szuverenitásának szimbólumaként tartják számon.
 Marinetti Le Futurisme mondial. Manifeste à Paris című kiáltványában Kārlis Zālét a Berlini Csoport tagjai között említi, Arnold Dzirkal, Romans Suta, Aleksandra Beļcova és Niklāvs Strunke társaságában.  Ruggero Vasari a Der Futurismus folyóirat galériájának kiadásában megjelentetett egy Futuristische Postkarten című sorozatot, melyben Zāle is szerepelt.
 Puni, Zāle és Dzirkal Szintézis-csoportként mutatták be közös kiáltványukat a szintetikus művészet művészetszemléletéről a haladó művészek első nemzetközi kongresszusán, Düsseldorfban (1922. május 29–31.). A manifesztumot Zāle olvasta fel a kongresszus második napján, majd később a De Stijl különszámában is megjelent. Nagy hatással volt a csoportra Enrico Prampolini, aki noha az avantgárd internacionalizmus védelmében lépett fel, később a „gépesztétika és a mechanikus művészet” futurista programját képviselte: ennek jegyében jelentette ki a Szintézis Csoport, hogy a szobrászati alkotásoknak gépszerűnek és célelvűnek kell lenniük. A kiáltványt aláíró művészek a művészet autonómiája mellett állnak ki, többek között az – úgy tűnik – általuk egyébként támogatott szocializmus eszméje ellenében is. A szöveget a Ma is lehozta az 1922/8. számban.
 Zāle és Arnold Dzirkal és együtt szerkesztették a Laikmets című folyóiratot, amelynek négy száma jelent meg Berlinben.
@@ Line 11: / Line 15: @@
 Brasliņa, Aija. „Latvian Modernists in Berlin and Rome in the 1920s: Encounters with secondo futurismo”, International Yearbook of Futurism Studies, 1. sz. (2011), 231–261. https://doi.org/10.1515/9783110237771.231