Réti Irén - Revision history

BucsicsKatalin at 15:07, 3 January 2024

2024-01-03T15:07:07Z

FöldesGyörgyi at 16:41, 14 November 2023

2023-11-14T16:41:50Z

HorváthMárjánovicsDiána at 12:54, 15 August 2023

2023-08-15T12:54:07Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Réti Irén''' (születési neve '''Róna Irén''', asszonyneve '''Komját Aladárné''', '''Komját Irén''') '''(Temesvár, 1895. december 12. – Budapest, 1982. áprili..."

2023-08-11T12:44:35Z

Created page with "'''Réti Irén''' (születési neve '''Róna Irén''', asszonyneve '''Komját Aladárné''', '''Komját Irén''') '''(Temesvár, 1895. december 12. – Budapest, 1982. áprili..."

New page

'''Réti Irén''' (születési neve '''Róna Irén''', asszonyneve '''Komját Aladárné''', '''Komját Irén''') '''(Temesvár, 1895. december 12. – Budapest, 1982. április 22.),''' újságíró, író, költő, kritikus. 14 éves korában ismerkedik meg későbbi férjével, Komját Aladárral. A budapesti bölcsészkarra jár, s 1918 folyamán verset, több novellát, s kritikákat publikál Réti Irén néven a ''Má''ba, ahol meglepő éllel kritizálja Kaffka Margit, Tersánszky Józsi Jenő, Laczkó Géza műveit.

Réti Irén tudatos, teoretikus hozzáállású szerző, nagyon határozott, rigorózus elvi alapvetésekkel, írásaiban nagyon erős az antimilitarista meggyőződés. Novelláiban – hasonlóan a korszak néhány, Mában publikáló nőtagjához, például Újvári Erzsihez – jellemző a női hátország ábrázolása, és ennek kontextusában a szexualitás és/vagy a háborús tematika összekapcsolása. ''Félek'' című versében egy fiatal szűzlány éjszakai riadozásairól, azaz az ösztön- és képzeletvilágban megteremtődő, vággyal elegyes félelmeiről olvashatunk, ''Asszonyok'' című 1916-ban megjelent novellájában – gyakorlatilag ez nyitja az induló Ma prózarovatát – ő is a hátországi életet, a férfiszűkében maradt nők (egy postásnő és egy kofa) vetélkedését jeleníti meg. Valójában klasszikus szerkezetű novella, két összecsapás története két fokozatban előadva (veszekedés, illetve verekedés), és erre a vázra rakódnak rá az erős érzelmeket hordozó expresszív mondatok.

Recenzióiban Réti Irén azt a fajta normatív, kész elvárásrendszerrel bíró kritikát műveli, amely általában az avantgárd lapjaiban ekkoriban működött. A mondanivalós irodalmat, az igazság átadását tekinti fokmérőnek, és ez számára leginkább a háborús problematika megfogalmazásával egyenlő. Bár a „par excellence”-nak tekinthető avantgárd poétikai kritériumok nem kérhetőek még számon ''A Tett'' és a ''Ma'' korai avantgárd versein sem, a Réti Irén recenziói által megkövetelt didaktikus szövegtípus, minthogy nagyjából a tézisregénynek feleltethetjük meg, végképp teljesen antimodern műfaj lenne, elvben zárná ki az avantgárd poétikát. Laczkó Géza ''Noémi fia'' című regényét mint inaktuálist utasítja el, másik kritikájának a választása viszont – tárgya egy háborús alkotás, Tersánszky ''Viszontlátásra, drága!'' című regénye – célzatos. Azonban – noha a háborúról szól – ez a prózai szöveg sem elégíti ki az elvárásait: szerinte ugyanis az ilyen témájú műveknek egy egységes (nemzedéki jellegű) irányzatba kéne illeszkedniük, a harcosan pacifista irodalomba. Szerinte Tersánszky regényének témája „megoldatlan”, egy „elpuhult, magát elejtő ember romantikus illegetéseit” mutatja be, ráadásul a „»játszi« stílus és a szentimentális levélforma” is már elegendőek ahhoz, hogy „megtagadjuk”.

Vőlegényével később szocialista meggyőződésük, és irodalomeszményük okán elhagyják a lapot – Komjáték ekkor adják ki az ''1918'' ''Szabadulás'' antológiát. Réti Irén kiválása a ''Má''ból közvetlen irodalmi-esztétikai következményekkel is jár: ő a továbbiakban nem osztja és nem is gyakorolja az akkori avantgárd szövegalkotásra vonatkozó – aktivista, expresszionista – elképzeléseit, sőt azt az elérendő cél kizáró tényezőjének látja.

Férje életrajzában található későbbi interpretációja szerint a munkásmozgalmi aktivitás, a háborúellenesség és az avantgárd munkásság egyfajta árukapcsolásként következett egymásból, és szerinte a Mából való kiszakadás is éppen amiatt történhetett meg, hogy az ''1918 Szabadulás'' köre felfedezte, mégsem tud közösséget vállalni a Kassák mellett álló művészekkel, akik „vonakodtak a háború elleni harctól”, és „a szocialista költészet” ellenében sajnálatosan „anarchista, individualista” irodalmat műveltek. Később újságíróként, baloldali európai pártlapok munkatársaként tehetségének és igényeinek megfelelőbb médiumokat talált, mint a költői praxist egyre inkább radikálisabb avantgárd elvek szerint alakító Kassák-kör, hiszen ez az esztétikai irány alapjában alkalmatlan tézisszerű üzenetek közvetítésére.

Réti Irén 1919-ben Szines Pállal lefordítja Claudel ''Kinyilatkoztatás'' című misztériumát is, de ebben az évben jelentet meg – immár nem expresszionista, inkább naturalista stílusban írt, s a nemzetek közötti szolidaritást hangsúlyozó – novellát is az ''Ifjú Proletár''ban (a ''Fedorovics Alekszej''t). 1919-ben feleségül megy Komjáthoz, a Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben Olaszországba emigrálnak, de később élnek Bécsben (1921‒1922), Németországban (1922‒1933), Svájcban (1933‒1935) és Franciaországban (1935‒1946) is. 1946-ban tért vissza Magyarországra. Kommunista újságíró, baloldali lapok, az ''Inprekorr'', majd a ''Rundschau'' munkatársa, 1945-tól a párizsi ''Magyar Szemle'' szerkesztője. Franciaország megszállása után részt vett a francia nemzeti ellenállási mozgalomban, Párizs felszabadulása után a ''L’Humanité'' munkatársa. Számos könyvet ír: férjéről, Komját Aladárról, továbbá Gramsciról (őt fordította is), Mező Imréről, a francia és az olasz kommunisták békeharcáról, az európai népfrontpolitikáról, az NDK megalakulásáról, az Inprekorról stb. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Komját Aladár műveit. Róna (Komját) Irén – noha egyébként aktív, erős, határozott véleménnyel bíró nő, mindig társát követve, véleményeit, meggyőződését, ízlését adaptálva csatlakozik különböző körökhöz. Így társul ő is a gaileistákhoz, az antimilitáris körökhöz, majd ''A Tett'' és a ''Ma'' társaságához, a ''Szabadulás 1918'' köréhez, és az emigrációban is különböző szerkesztőségekhez, például az Inprekorrhoz –, továbbá a munkásmozgalom történetének, egyes jelentős alakjának, fórumának bemutatásán túl korán elhunyt férje életművének gondozását és propagálását tekinti egyik fő életfeladatának. A II. világháborút követő visszatérése után, az ötvenes évek Magyarországán viszont nagy karriert fut be: többi fontos címe között az MKP Külügyi Osztályának vezetője (1949–1950), a ''Szabad Nép'' külpolitikai rovatvezetője (1950–1955). A MÚOSZ Újságíró Iskola igazgatója (1951–1952), és a MÚOSZ alelnöke, a Külügyi Főiskola tanszékvezető főiskola tanára (1953–1954). A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese (1956– 1957), a ''Társadalmi Szemle'' felelős szerkesztője (1957–1961), címzetes egyetemi tanár.

Réti Irén. „Viszontlátásra, Drága…: Háborús regény. Írta: Tersánszky Józsi Jenő. Nyugat kiadása”. ''Ma'' 1, 2. sz. (1916): 31.

Réti Irén. „Asszonyok”, ''Ma'' 1, 1. sz. (1916): 6–8.

Réti Irén. „Noémi fia: Regény. Írta: Laczkó Géza. Franklin társulat kiadása, 1917”. ''Ma'' 2, 4. sz. (1917): 62–63.

Réti Irén. „Állomások: Franklin 1917”. ''Ma'' 2, 5. sz. (1917): 78–79.

Réti Irén. „Forró Pál: Egy Diákkör története: Dick Manó 1917”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 145.

Réti Irén. „Félek!”. ''Ma'' 2, 10. sz. (1917): 152.

[[Category:KASInet]]

@@ Line 7: / Line 7: @@
 Vőlegényével később szocialista meggyőződésük, és irodalomeszményük okán elhagyják a lapot – Komjáték ekkor adják ki az '''''1918'' ''Szabadulás<code>→</code>''''' antológiát. Réti Irén kiválása a ''Má''ból közvetlen irodalmi-esztétikai következményekkel is jár: ő a továbbiakban nem osztja és nem is gyakorolja az akkori avantgárd szövegalkotásra vonatkozó – aktivista, expresszionista – elképzeléseit, sőt azt az elérendő cél kizáró tényezőjének látja.
-Férje életrajzában található későbbi interpretációja szerint a munkásmozgalmi aktivitás, a háborúellenesség és az avantgárd munkásság egyfajta árukapcsolásként következett egymásból, és szerinte a Mából való kiszakadás is éppen amiatt történhetett meg, hogy az ''1918 Szabadulás'' köre felfedezte, mégsem tud közösséget vállalni a '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q45937 Kassák<code>→</code>]''' mellett álló művészekkel, akik „vonakodtak a háború elleni harctól”, és „a szocialista költészet” ellenében sajnálatosan „anarchista, individualista” irodalmat műveltek. Később újságíróként, baloldali európai pártlapok munkatársaként tehetségének és igényeinek megfelelőbb médiumokat talált, mint a költői praxist egyre inkább radikálisabb avantgárd elvek szerint alakító Kassák-kör, hiszen ez az esztétikai irány alapjában alkalmatlan tézisszerű üzenetek közvetítésére.
+Férje életrajzában található későbbi interpretációja szerint a munkásmozgalmi aktivitás, a háborúellenesség és az avantgárd munkásság egyfajta árukapcsolásként következett egymásból, és szerinte a Mából való kiszakadás is éppen amiatt történhetett meg, hogy az ''1918 Szabadulás'' köre felfedezte, mégsem tud közösséget vállalni a '''[[Item:Q45937|Kassák]]<code>→</code>''' mellett álló művészekkel, akik „vonakodtak a háború elleni harctól”, és „a szocialista költészet” ellenében sajnálatosan „anarchista, individualista” irodalmat műveltek. Később újságíróként, baloldali európai pártlapok munkatársaként tehetségének és igényeinek megfelelőbb médiumokat talált, mint a költői praxist egyre inkább radikálisabb avantgárd elvek szerint alakító Kassák-kör, hiszen ez az esztétikai irány alapjában alkalmatlan tézisszerű üzenetek közvetítésére.
 Réti Irén 1919-ben '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q335947 Szines Pál]'''lal<code>→</code> lefordítja '''Claudel<code>→</code>''' ''Kinyilatkoztatás'' című misztériumát is, de ebben az évben jelentet meg – immár nem expresszionista, inkább naturalista stílusban írt, s a nemzetek közötti szolidaritást hangsúlyozó – novellát is az ''Ifjú Proletár''ban (a ''Fedorovics Alekszej''t). 1919-ben feleségül megy Komjáthoz, a Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben Olaszországba emigrálnak, de később élnek Bécsben (1921‒1922), Németországban (1922‒1933), Svájcban (1933‒1935) és Franciaországban (1935‒1946) is. 1946-ban tért vissza Magyarországra. Kommunista újságíró, baloldali lapok, az '''''Inprekorr<code>→</code>''''', majd a '''''Rundschau<code>→</code>''''' munkatársa, 1945-tól a párizsi ''Magyar Szemle'' szerkesztője. Franciaország megszállása után részt vett a francia nemzeti ellenállási mozgalomban, Párizs felszabadulása után a ''L’Humanité'' munkatársa. Számos könyvet ír: férjéről, Komját Aladárról, továbbá Gramsciról (őt fordította is), Mező Imréről, a francia és az olasz kommunisták békeharcáról, az európai népfrontpolitikáról, az NDK megalakulásáról, az Inprekorról stb. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Komját Aladár műveit. Róna (Komját) Irén – noha egyébként aktív, erős, határozott véleménnyel bíró nő, mindig társát követve, véleményeit, meggyőződését, ízlését adaptálva csatlakozik különböző körökhöz. Így társul ő is a gaileistákhoz, az antimilitáris körökhöz, majd ''A Tett'' és a ''Ma'' társaságához, a ''Szabadulás 1918'' köréhez, és az emigrációban is különböző szerkesztőségekhez, például az Inprekorrhoz –, továbbá a munkásmozgalom történetének, egyes jelentős alakjának, fórumának bemutatásán túl korán elhunyt férje életművének gondozását és propagálását tekinti egyik fő életfeladatának. A II. világháborút követő visszatérése után, az ötvenes évek Magyarországán viszont nagy karriert fut be: többi fontos címe között az MKP Külügyi Osztályának vezetője (1949–1950), a ''Szabad Nép'' külpolitikai rovatvezetője (1950–1955). A MÚOSZ Újságíró Iskola igazgatója (1951–1952), és a MÚOSZ alelnöke, a Külügyi Főiskola tanszékvezető főiskola tanára (1953–1954). A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese (1956–1957), a ''Társadalmi Szemle'' felelős szerkesztője (1957–1961), címzetes egyetemi tanár.
@@ Line 23: / Line 24: @@
 Réti Irén. „Félek!”. ''Ma'' 2, 10. sz. (1917): 152.
 Földes Györgyi. ''Akit „nem látni az erdőben”. Avantgárd nőírók nemzetközi és magyar kontextusban''. Budapest: Balassi, 2021.
-Eszter Balázs. „Exploring Domestic Disorder on the Hungarian Home Front during WW1: Avant-Garde Women’s Responses to War”. In Földes Györgyi szerk. ''Avantgárd nőírók, női alkotók''. Rekonf. Budapest: reciti, 2023. 57-82.
+Eszter Balázs. „Exploring Domestic Disorder on the Hungarian Home Front during WW1: Avant-Garde Women’s Responses to War”. In Földes Györgyi szerk. ''Avantgárd nőírók, női alkotók''. Rekonf. Budapest: reciti, 2023. 57–82.
 [[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 16:41, 14 November 2023
Line 24:		Line 24:
	Réti Irén. „Félek!”. ''Ma'' 2, 10. sz. (1917): 152.		Réti Irén. „Félek!”. ''Ma'' 2, 10. sz. (1917): 152.

		+
		+	Földes Györgyi. ''Akit „nem látni az erdőben”. Avantgárd nőírók nemzetközi és magyar kontextusban''. Budapest: Balassi, 2021.
		+
		+	Eszter Balázs. „Exploring Domestic Disorder on the Hungarian Home Front during WW1: Avant-Garde Women’s Responses to War”. In Földes Györgyi szerk. ''Avantgárd nőírók, női alkotók''. Rekonf. Budapest: reciti, 2023. 57-82.
	[[Category:KASInet]]		[[Category:KASInet]]

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''Réti Irén''' (születési neve '''Róna Irén''', asszonyneve '''Komját Aladárné''', '''Komját Irén''') '''(Temesvár, 1895. december 12. – Budapest, 1982. április 22.),''' újságíró, író, költő, kritikus. 14 éves korában ismerkedik meg későbbi férjével, Komját Aladárral. A budapesti bölcsészkarra jár, s 1918 folyamán verset, több novellát, s kritikákat publikál Réti Irén néven a ''Má''ba, ahol meglepő éllel kritizálja Kaffka Margit, Tersánszky Józsi Jenő, Laczkó Géza műveit.
+'''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337202 Réti Irén]''' (születési neve Róna Irén, asszonyneve Komját Aladárné, Komját Irén) ('''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q15217 Temesvár]''', 1895. december 12. – '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q93 Budapest]''', 1982. április 22.), újságíró, író, költő, kritikus. 14 éves korában ismerkedik meg későbbi férjével, '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q46533 Komját Aladár]'''ral<code>→</code>. A budapesti bölcsészkarra jár, s 1918 folyamán verset, több novellát, s kritikákat publikál Réti Irén néven a '''''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q336957 Má]'''''ba<code>→</code>, ahol meglepő éllel kritizálja '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q45910 Kaffka Margit<code>→</code>]''', '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49653 Tersánszky Józsi Jenő<code>→</code>]''', '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q147743 Laczkó Géza<code>→</code>]''' műveit.
 Réti Irén tudatos, teoretikus hozzáállású szerző, nagyon határozott, rigorózus elvi alapvetésekkel, írásaiban nagyon erős az antimilitarista meggyőződés. Novelláiban – hasonlóan a korszak néhány, Mában publikáló nőtagjához, például Újvári Erzsihez – jellemző a női hátország ábrázolása, és ennek kontextusában a szexualitás és/vagy a háborús tematika összekapcsolása. ''Félek'' című versében egy fiatal szűzlány éjszakai riadozásairól, azaz az ösztön- és képzeletvilágban megteremtődő, vággyal elegyes félelmeiről olvashatunk, ''Asszonyok'' című 1916-ban megjelent novellájában – gyakorlatilag ez nyitja az induló Ma prózarovatát – ő is a hátországi életet, a férfiszűkében maradt nők (egy postásnő és egy kofa) vetélkedését jeleníti meg. Valójában klasszikus szerkezetű novella, két összecsapás története két fokozatban előadva (veszekedés, illetve verekedés), és erre a vázra rakódnak rá az erős érzelmeket hordozó expresszív mondatok.
-Recenzióiban Réti Irén azt a fajta normatív, kész elvárásrendszerrel bíró kritikát műveli, amely általában az avantgárd lapjaiban ekkoriban működött. A mondanivalós irodalmat, az igazság átadását tekinti fokmérőnek, és ez számára leginkább a háborús problematika megfogalmazásával egyenlő. Bár a „par excellence”-nak tekinthető avantgárd poétikai kritériumok nem kérhetőek még számon ''A Tett'' és a ''Ma'' korai avantgárd versein sem, a Réti Irén recenziói által megkövetelt didaktikus szövegtípus, minthogy nagyjából a tézisregénynek feleltethetjük meg, végképp teljesen antimodern műfaj lenne, elvben zárná ki az avantgárd poétikát. Laczkó Géza ''Noémi fia'' című regényét mint inaktuálist utasítja el, másik kritikájának a választása viszont – tárgya egy háborús alkotás, Tersánszky ''Viszontlátásra, drága!'' című regénye – célzatos. Azonban – noha a háborúról szól – ez a prózai szöveg sem elégíti ki az elvárásait: szerinte ugyanis az ilyen témájú műveknek egy egységes (nemzedéki jellegű) irányzatba kéne illeszkedniük, a harcosan pacifista irodalomba. Szerinte Tersánszky regényének témája „megoldatlan”, egy „elpuhult, magát elejtő ember romantikus illegetéseit” mutatja be, ráadásul a „»játszi« stílus és a szentimentális levélforma” is már elegendőek ahhoz, hogy „megtagadjuk”.
+Recenzióiban Réti Irén azt a fajta normatív, kész elvárásrendszerrel bíró kritikát műveli, amely általában az avantgárd lapjaiban ekkoriban működött. A mondanivalós irodalmat, az igazság átadását tekinti fokmérőnek, és ez számára leginkább a háborús problematika megfogalmazásával egyenlő. Bár a „par excellence”-nak tekinthető avantgárd poétikai kritériumok nem kérhetőek még számon ''A '''Tett<code>→</code>''''' és a ''Ma'' korai avantgárd versein sem, a Réti Irén recenziói által megkövetelt didaktikus szövegtípus, minthogy nagyjából a tézisregénynek feleltethetjük meg, végképp teljesen antimodern műfaj lenne, elvben zárná ki az avantgárd poétikát. Laczkó Géza ''Noémi fia'' című regényét mint inaktuálist utasítja el, másik kritikájának a választása viszont – tárgya egy háborús alkotás, Tersánszky ''Viszontlátásra, drága!'' című regénye – célzatos. Azonban – noha a háborúról szól – ez a prózai szöveg sem elégíti ki az elvárásait: szerinte ugyanis az ilyen témájú műveknek egy egységes (nemzedéki jellegű) irányzatba kéne illeszkedniük, a harcosan pacifista irodalomba. Szerinte Tersánszky regényének témája „megoldatlan”, egy „elpuhult, magát elejtő ember romantikus illegetéseit” mutatja be, ráadásul a „»játszi« stílus és a szentimentális levélforma” is már elegendőek ahhoz, hogy „megtagadjuk”.
-Vőlegényével később szocialista meggyőződésük, és irodalomeszményük okán elhagyják a lapot – Komjáték ekkor adják ki az ''1918'' ''Szabadulás'' antológiát. Réti Irén kiválása a ''Má''ból közvetlen irodalmi-esztétikai következményekkel is jár: ő a továbbiakban nem osztja és nem is gyakorolja az akkori avantgárd szövegalkotásra vonatkozó – aktivista, expresszionista – elképzeléseit, sőt azt az elérendő cél kizáró tényezőjének látja.
+Vőlegényével később szocialista meggyőződésük, és irodalomeszményük okán elhagyják a lapot – Komjáték ekkor adják ki az '''''1918'' ''Szabadulás<code>→</code>''''' antológiát. Réti Irén kiválása a ''Má''ból közvetlen irodalmi-esztétikai következményekkel is jár: ő a továbbiakban nem osztja és nem is gyakorolja az akkori avantgárd szövegalkotásra vonatkozó – aktivista, expresszionista – elképzeléseit, sőt azt az elérendő cél kizáró tényezőjének látja.
-Férje életrajzában található későbbi interpretációja szerint a munkásmozgalmi aktivitás, a háborúellenesség és az avantgárd munkásság egyfajta árukapcsolásként következett egymásból, és szerinte a Mából való kiszakadás is éppen amiatt történhetett meg, hogy az ''1918 Szabadulás'' köre felfedezte, mégsem tud közösséget vállalni a Kassák mellett álló művészekkel, akik „vonakodtak a háború elleni harctól”, és „a szocialista költészet” ellenében sajnálatosan „anarchista, individualista” irodalmat műveltek. Később újságíróként, baloldali európai pártlapok munkatársaként tehetségének és igényeinek megfelelőbb médiumokat talált, mint a költői praxist egyre inkább radikálisabb avantgárd elvek szerint alakító Kassák-kör, hiszen ez az esztétikai irány alapjában alkalmatlan tézisszerű üzenetek közvetítésére.
+Férje életrajzában található későbbi interpretációja szerint a munkásmozgalmi aktivitás, a háborúellenesség és az avantgárd munkásság egyfajta árukapcsolásként következett egymásból, és szerinte a Mából való kiszakadás is éppen amiatt történhetett meg, hogy az ''1918 Szabadulás'' köre felfedezte, mégsem tud közösséget vállalni a '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q45937 Kassák<code>→</code>]''' mellett álló művészekkel, akik „vonakodtak a háború elleni harctól”, és „a szocialista költészet” ellenében sajnálatosan „anarchista, individualista” irodalmat műveltek. Később újságíróként, baloldali európai pártlapok munkatársaként tehetségének és igényeinek megfelelőbb médiumokat talált, mint a költői praxist egyre inkább radikálisabb avantgárd elvek szerint alakító Kassák-kör, hiszen ez az esztétikai irány alapjában alkalmatlan tézisszerű üzenetek közvetítésére.
-Réti Irén 1919-ben Szines Pállal lefordítja Claudel ''Kinyilatkoztatás'' című misztériumát is, de ebben az évben jelentet meg – immár nem expresszionista, inkább naturalista stílusban írt, s a nemzetek közötti szolidaritást hangsúlyozó – novellát is az ''Ifjú Proletár''ban (a ''Fedorovics Alekszej''t). 1919-ben feleségül megy Komjáthoz, a Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben Olaszországba emigrálnak, de később élnek Bécsben (1921‒1922), Németországban (1922‒1933), Svájcban (1933‒1935) és Franciaországban (1935‒1946) is. 1946-ban tért vissza Magyarországra. Kommunista újságíró, baloldali lapok, az ''Inprekorr'', majd a ''Rundschau'' munkatársa, 1945-tól a párizsi ''Magyar Szemle'' szerkesztője. Franciaország megszállása után részt vett a francia nemzeti ellenállási mozgalomban, Párizs felszabadulása után a ''L’Humanité'' munkatársa. Számos könyvet ír: férjéről, Komját Aladárról, továbbá Gramsciról (őt fordította is), Mező Imréről, a francia és az olasz kommunisták békeharcáról, az európai népfrontpolitikáról, az NDK megalakulásáról, az Inprekorról stb. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Komját Aladár műveit. Róna (Komját) Irén – noha egyébként aktív, erős, határozott véleménnyel bíró nő, mindig társát követve, véleményeit, meggyőződését, ízlését adaptálva csatlakozik különböző körökhöz. Így társul ő is a gaileistákhoz, az antimilitáris körökhöz, majd ''A Tett'' és a ''Ma'' társaságához, a ''Szabadulás 1918'' köréhez, és az emigrációban is különböző szerkesztőségekhez, például az Inprekorrhoz –, továbbá a munkásmozgalom történetének, egyes jelentős alakjának, fórumának bemutatásán túl korán elhunyt férje életművének gondozását és propagálását tekinti egyik fő életfeladatának. A II. világháborút követő visszatérése után, az ötvenes évek Magyarországán viszont nagy karriert fut be: többi fontos címe között az MKP Külügyi Osztályának vezetője (1949–1950), a ''Szabad Nép'' külpolitikai rovatvezetője (1950–1955). A MÚOSZ Újságíró Iskola igazgatója (1951–1952), és a MÚOSZ alelnöke, a Külügyi Főiskola tanszékvezető főiskola tanára (1953–1954). A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese (1956– 1957), a ''Társadalmi Szemle'' felelős szerkesztője (1957–1961), címzetes egyetemi tanár.
+Réti Irén 1919-ben '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q335947 Szines Pál]'''lal<code>→</code> lefordítja '''Claudel<code>→</code>''' ''Kinyilatkoztatás'' című misztériumát is, de ebben az évben jelentet meg – immár nem expresszionista, inkább naturalista stílusban írt, s a nemzetek közötti szolidaritást hangsúlyozó – novellát is az ''Ifjú Proletár''ban (a ''Fedorovics Alekszej''t). 1919-ben feleségül megy Komjáthoz, a Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben Olaszországba emigrálnak, de később élnek Bécsben (1921‒1922), Németországban (1922‒1933), Svájcban (1933‒1935) és Franciaországban (1935‒1946) is. 1946-ban tért vissza Magyarországra. Kommunista újságíró, baloldali lapok, az '''''Inprekorr<code>→</code>''''', majd a '''''Rundschau<code>→</code>''''' munkatársa, 1945-tól a párizsi ''Magyar Szemle'' szerkesztője. Franciaország megszállása után részt vett a francia nemzeti ellenállási mozgalomban, Párizs felszabadulása után a ''L’Humanité'' munkatársa. Számos könyvet ír: férjéről, Komját Aladárról, továbbá Gramsciról (őt fordította is), Mező Imréről, a francia és az olasz kommunisták békeharcáról, az európai népfrontpolitikáról, az NDK megalakulásáról, az Inprekorról stb. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Komját Aladár műveit. Róna (Komját) Irén – noha egyébként aktív, erős, határozott véleménnyel bíró nő, mindig társát követve, véleményeit, meggyőződését, ízlését adaptálva csatlakozik különböző körökhöz. Így társul ő is a gaileistákhoz, az antimilitáris körökhöz, majd ''A Tett'' és a ''Ma'' társaságához, a ''Szabadulás 1918'' köréhez, és az emigrációban is különböző szerkesztőségekhez, például az Inprekorrhoz –, továbbá a munkásmozgalom történetének, egyes jelentős alakjának, fórumának bemutatásán túl korán elhunyt férje életművének gondozását és propagálását tekinti egyik fő életfeladatának. A II. világháborút követő visszatérése után, az ötvenes évek Magyarországán viszont nagy karriert fut be: többi fontos címe között az MKP Külügyi Osztályának vezetője (1949–1950), a ''Szabad Nép'' külpolitikai rovatvezetője (1950–1955). A MÚOSZ Újságíró Iskola igazgatója (1951–1952), és a MÚOSZ alelnöke, a Külügyi Főiskola tanszékvezető főiskola tanára (1953–1954). A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese (1956–1957), a ''Társadalmi Szemle'' felelős szerkesztője (1957–1961), címzetes egyetemi tanár.