Punyin, Nyikolaj - Revision history

BucsicsKatalin at 20:21, 31 January 2025

2025-01-31T20:21:53Z

BucsicsKatalin: BucsicsKatalin moved page Nyikolaj Punyin to Punyin, Nyikolaj

2023-11-23T19:20:00Z

BucsicsKatalin moved page Nyikolaj Punyin to Punyin, Nyikolaj

BucsicsKatalin at 18:51, 30 September 2023

2023-09-30T18:51:58Z

BucsicsKatalin at 18:51, 30 September 2023

2023-09-30T18:51:25Z

BucsicsKatalin at 18:50, 30 September 2023

2023-09-30T18:50:17Z

BucsicsKatalin at 16:48, 15 September 2023

2023-09-15T16:48:53Z

BucsicsKatalin at 21:50, 7 September 2023

2023-09-07T21:50:43Z

BucsicsKatalin at 12:50, 20 August 2023

2023-08-20T12:50:53Z

BucsicsKatalin at 12:44, 20 August 2023

2023-08-20T12:44:02Z

BucsicsKatalin at 12:39, 20 August 2023

2023-08-20T12:39:30Z

← Older revision		Revision as of 20:21, 31 January 2025
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész ~~'''~~[[Item:Q336169\|~~Malevic]]~~'''~~csel~~'''<code>[[Kazimir Szeverinovics Malevics\|→]]</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész [[Item:Q336169\|'''Maleviccsel''']]'''<code>[[Kazimir Szeverinovics Malevics\|→]]</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”

← Older revision		Revision as of 18:51, 30 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''Malevic'''csel'''<code>[[Kazimir Szeverinovics Malevics\|→]]</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''[[Item:Q336169\|Malevic]]'''csel'''<code>[[Kazimir Szeverinovics Malevics\|→]]</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”

← Older revision		Revision as of 18:51, 30 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''Malevic'''csel'''<code>→</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''Malevic'''csel'''<code>[[Kazimir Szeverinovics Malevics\|→]]</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”

← Older revision		Revision as of 18:50, 30 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>→</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''Malevic'''csel'''<code>→</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011\|Helsingfors]]''', 1888. november 28. – '''[[Item:Q337248\|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin\|→]]</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''Malevic'''csel'''<code>→</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”

@@ Line 1: / Line 1: @@
 '''[[Item:Q337247|Nyikolaj Punyin]]''' ('''[[Item:Q16011|Helsingfors]]''', 1888. november 28. –  '''[[Item:Q337248|Abez]]''', Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.), orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő.  Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük '''Vlagyimir Tatlin'''ról'''<code>→</code>''', Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész '''Malevic'''csel'''<code>→</code>''' szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját.  Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.
-A '''''Má'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”
+A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”
 Punin, N. (Punyin, Nyikolaj). „Tatlin üvegtornya”. Fordította Mácza János. ''Ma'' 7, 5–6. sz. (1922): 31.
 [[Category:KASInet]]

← Older revision	Revision as of 19:20, 23 November 2023
(No difference)

← Older revision		Revision as of 12:50, 20 August 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]] ([[Item:Q16011\|Helsingfors]], 1888. november 28. – ~~Abez~~, Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.)''', orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük Vlagyimir Tatlinról, Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész Maleviccsel szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]] ([[Item:Q16011\|Helsingfors]], 1888. november 28. – [[Item:Q337248\|Abez]], Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.)''', orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük Vlagyimir Tatlinról, Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész Maleviccsel szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A ''Má''ban jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A ''Má''ban jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”

← Older revision		Revision as of 12:44, 20 August 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]] (Helsingfors~~, Finnország~~, 1888. november 28. – Abez, Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.)''', orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük Vlagyimir Tatlinról, Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész Maleviccsel szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]] ([[Item:Q16011\|Helsingfors]], 1888. november 28. – Abez, Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.)''', orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük Vlagyimir Tatlinról, Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész Maleviccsel szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A ''Má''ban jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A ''Má''ban jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”

← Older revision		Revision as of 12:39, 20 August 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Nyikolaj Punyin (Helsingfors, Finnország, 1888. november 28. – Abez, Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.)''', orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük Vlagyimir Tatlinról, Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész Maleviccsel szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.	+	'''[[Item:Q337247\|Nyikolaj Punyin]] (Helsingfors, Finnország, 1888. november 28. – Abez, Vorkuta mellett, 1953. augusztus 21.)''', orosz művészetkritikus és művészettörténész, múzeumi tisztviselő. Történelmet tanult a Szentpétervári Egyetemen. A szentpétervári Állami Múzeum Régi Orosz Festészet Osztályán dolgozott, ahol több kiadvány művészeti cikkeit szerkesztette. 1918 és 1921 között aktívan részt vett a Narkomprosz (Oktatási Komisszariátus) megszervezésében. Az 1920-as években az egyik legolvasottabb orosz művészeti író volt. Az Ermitázs és az Orosz Múzeumok komisszárává nevezték ki. A kortárs nyugat-európai művészetről tartott előadásokat, s cikkeket és monográfiákat publikált mind a kortárs, mind a 19. századi orosz művészekről, köztük Vlagyimir Tatlinról, Pavel Kuznyecovról és Pavel Fedotovról. 1932 az összorosz művészeti akadémia művészettörténet-professzora lett, majd 1944-1949-ben a Leningrádi Egyetem professzora. Úgy vélte, hogy a modern művészetkritikának tudományosnak kell lennie, és megpróbálta az alkotói folyamatot matematikai képletre redukálni, ezért a „mérnök” Tatlint előnyben részesítette a művész Maleviccsel szemben. Lelkesen támogatta az orosz avantgárd több tagját. Formalista és „kozmopolita” nézetei miatt többször letartóztatták, 1949-ben egy szibériai fogolytáborba küldték, ott hunyt el 1953-ban. Az 1920-as és 1930-as években élettársi kapcsolatban élt Anna Ahmatova költővel.

	A ''Má''ban jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”		A ''Má''ban jelent meg egy cikke Tatlin emlékművéről. Itt kifejti, az architektúra, a konstruktív művészet szociális aspektusát a legegzaktabbul egy ilyen építmény fejezi ki, hiszen funkciója – noha nem gyakorlati célokra készült - ennek az elvnek a képviselete. Az emlékművet a város közegébe helyezi (egyébként szöges ellentétben a tervező eredeti elképzeléseivel), s így folytatja: „szükségesnek és dinamikusnak kell lennie, hogy időszerű legyen. Az új kor formáit a művész nem a feudál-burzsoázia renaissance-ának tradícióiban találja meg, hanem dolgozva, mint a munkás, a mai plasztika hármas egységében: az anyagban, a szerkezetben és a térben. Az anyaggal, szerkezettel, térrel dolgozva kapta Tatlin a világ monumentális alkotásainak új formáját.”