Picasso, Pablo - Revision history

BucsicsKatalin at 19:06, 21 April 2025

2025-04-21T19:06:46Z

BucsicsKatalin at 17:58, 14 November 2023

2023-11-14T17:58:43Z

BucsicsKatalin at 17:48, 14 November 2023

2023-11-14T17:48:01Z

BucsicsKatalin at 17:45, 14 November 2023

2023-11-14T17:45:34Z

BucsicsKatalin at 17:35, 14 November 2023

2023-11-14T17:35:27Z

BucsicsKatalin at 17:35, 14 November 2023

2023-11-14T17:35:05Z

BucsicsKatalin: BucsicsKatalin moved page Picasso, Pablo Ruiz to Picasso, Pablo

2023-11-14T17:08:56Z

BucsicsKatalin moved page Picasso, Pablo Ruiz to Picasso, Pablo

BucsicsKatalin: BucsicsKatalin moved page Pablo Ruiz Picasso to Picasso, Pablo Ruiz

2023-11-11T06:44:12Z

BucsicsKatalin moved page Pablo Ruiz Picasso to Picasso, Pablo Ruiz

BucsicsKatalin at 13:57, 15 September 2023

2023-09-15T13:57:41Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Pablo Ruiz Picasso''' (Málaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.), spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában..."

2023-08-30T08:57:58Z

Created page with "'''Pablo Ruiz Picasso''' (Málaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.), spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában..."

New page

'''Pablo Ruiz Picasso''' (Málaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.), spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901-1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gagyilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki (''Pablo Picasso 60 éves''), 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.

Picasso, Pablo. „Festmény”. ''Ma'' 2, 11. sz. (1917): 173.

Picasso, Pablo. „Festmény”. ''Ma'' 4, 8. sz. (1919): 197.

Picasso, Pablo. „Festmény”. ''Ma'' 7, 2. sz. (1922): 21.

Picasso, Pablo. „Der erste manager aus »La parade« Ballett von Jean Cocteau”. ''Ma'' 9, 8. sz. (1924): 170.

Picasso, Pablo. „Kép”. ''Dokumentum'' 2, 3. sz. (1927): 27.

Picasso, Pablo. „Rajz”. ''Munka'' 9, 52. sz. (1936): 1605.

Picasso, Pablo. „Rajz”. ''Munka'' 10, 57. sz. (1937): 1813.

Picasso, Pablo. „Rajz”. ''Munka'' 12, 65. sz. (1939): 2260.

Picasso, Pablo. „Csendélet”. ''Alkotás'' 1, 1–2. sz. (1947): 17.

Picasso, Pablo. „Díszletterv”. ''Alkotás'' 1, 7–8. sz. (1947): 45.

Picasso, Pablo. „Két illusztrációja Balzac »Ismeretlen remekmű« című regényéhez”. ''Kortárs'' 1, 3. sz. (1947): 86–87.

Picasso, Pablo. „Szobrásznő”. ''Kortárs'' 1, 5. sz. (1947): 141.

g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle. ''2×2'' 1, 1. sz. (1922): 59–63.

Ernst, Joseph. „Surrealisme”. ''Ma'' 10, 3–4. sz. (1925): 204.

Kassák Lajos. „Pablo Picasso 60 éves”. ''Magyar Nemzet'', 1941. november 5., 9.

Kassák Lajos. „Picasso”. ''Alkotás'' 1, 1–2. sz. (1947): 16.

Pán Imre. „Művészek forradalma. Picasso és a kubisták”. ''Kortárs'' 1, 5. sz. (1947): 140.
[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 19:06, 21 April 2025
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''[[Item:Q348318\|Mougins]]''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904–1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939–1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.	+	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''[[Item:Q348318\|Mougins]]''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904–1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939–1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. '''[[Item:Q45937\|Kassák]]<code>→</code>''' egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.

← Older revision		Revision as of 17:58, 14 November 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904–1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939–1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.	+	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''[[Item:Q348318\|Mougins]]''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904–1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939–1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.

← Older revision		Revision as of 17:48, 14 November 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (~~1904-1906~~) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). ~~1939-1940~~-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.	+	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904–1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939–1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.

← Older revision		Revision as of 17:45, 14 November 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a ~~Gagyilev~~ vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.	+	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.

← Older revision		Revision as of 17:35, 14 November 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Pablo Ruiz Picasso''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gagyilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.	+	'''[[Item:Q348317\|Pablo Ruiz Picasso]]''' ('''[[Item:Q10830\|Málaga]]''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gagyilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.

← Older revision	Revision as of 17:08, 14 November 2023
(No difference)

← Older revision	Revision as of 06:44, 11 November 2023
(No difference)

← Older revision		Revision as of 13:57, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Pablo Ruiz Picasso''' (Málaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.), spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (~~1901-1904~~) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gagyilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki (''Pablo Picasso 60 éves''), 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.	+	'''Pablo Ruiz Picasso''' ('''Málaga''', 1881. október 25. – '''Mougins''', 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904-1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett ''Az avignoni kisasszonyok'' című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gagyilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a ''Guernica'' című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939-1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről ''Picasso kalandjai'' címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla ''Az új művészet él!'' című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki ''(Pablo Picasso 60 éves),'' 1947-ben a ''Mesterek köszöntése'' ciklusban verset írt róla.
		+