Mácza János - Revision history

BucsicsKatalin at 19:13, 21 April 2025

2025-04-21T19:13:53Z

BucsicsKatalin at 19:12, 21 April 2025

2025-04-21T19:12:00Z

BucsicsKatalin at 20:24, 31 January 2025

2025-01-31T20:24:29Z

BucsicsKatalin at 15:10, 3 January 2024

2024-01-03T15:10:46Z

BucsicsKatalin at 15:09, 3 January 2024

2024-01-03T15:09:58Z

BucsicsKatalin at 14:45, 3 January 2024

2024-01-03T14:45:55Z

BucsicsKatalin at 13:32, 5 December 2023

2023-12-05T13:32:47Z

FöldesGyörgyi at 16:31, 14 November 2023

2023-11-14T16:31:58Z

FöldesGyörgyi at 16:31, 14 November 2023

2023-11-14T16:31:31Z

BucsicsKatalin at 12:38, 15 September 2023

2023-09-15T12:38:15Z

@@ Line 17: / Line 17: @@
 A kassai Proletkult-mozgalomban a munkásesteket, szavalóiskolát, analfabéta- és eszperantó-tanfolyamot, természettudományi és marxista előadásokat többekkel együtt ő szervezi. A fellépők részben klasszikusokat vonultatnak fel, emellett bemutatnak avantgárd költeményeket is. A fellépők előadói stílusa nem avantgárd még avantgárd darab esetében sem. (Egyszer Mácza Bécsből áthívja Kassákot és Simon Jolánt is.) A munkásesteken emellett jeleneteket adnak elő, '''Karinthy<code>→</code>'''-, '''Čapek<code>→</code>'''- és Upton Sinclair-műveit, Andrejev ''Egy eset'' című szatirikus játékát, továbbá Gorkij ''Az anya'' című regényének végjelenetét, s újra színre viszik Mácza ''Emberek'' című egyfelvonásosát. A háromszereplős darabban a nagylányt ekkor Mácza Jánosné (Stász Berta), az anyát '''Szántó Judit<code>→</code>''', a tüdőbeteg fiút '''Hidas Antal<code>→</code>''' játssza.
-Ugyanezen időszakhoz köthető Mácza teoretikusi munkásságából a ''Teljes színpad''. Filológiai szempontból két ''Teljes színpad''-verzióról beszélhetünk, a ''Ma'' folyóiratban folytatásokban 1919-ben és 1920-ban megjelenő változatról, illetve egy kötetről a Ma kiadásában 1921-ből. Utóbbi mintha kivonatolt és koncentrált, a lényeget kiemelő változatát tartalmazná az első írásnak; de úgy, hogy egy később megírt (1921-es) szöveg előbb olvasható nála a szövegben mint egy olyan verzió, amelyet addigra a szerző már aktuálisabbnak gondol az eredetinél. Fényében a könyvben másodikként közölt 1919-es szöveg teljesen más hangsúlyokat kap: az még egy expresszionista vízió, illetve társadalmi hatókörét tekintve az aktivista dráma lehetőségeit gondolja végig, az 1921-es egy annál már lényegesen elvontabb, ún. szintetikus elképzelés: benne az emberi szónak, a gesztusnak, a(z emberi és egyéb) hangnak, a fény játékának, a térkonstrukciónak stb. egyaránt cselekvő funkciója van egy elvontabban értelmezett „szintetikus” szemlélet alapján (melyet '''Meyerhold<code>→</code>''' és '''Tairov<code>→</code>''' stilizált mozgáson és látványon alapuló tömegszínházi eredményei, illetve az olasz '''Prampolini<code>→</code>''' pantomimszínháza előlegezett meg, továbbá a Bauhaus színházi kísérletei).
+Ugyanezen időszakhoz köthető Mácza teoretikusi munkásságából a ''Teljes színpad''. Filológiai szempontból két ''Teljes színpad''-verzióról beszélhetünk, a ''Ma'' folyóiratban folytatásokban 1919-ben és 1920-ban megjelenő változatról, illetve egy kötetről a Ma kiadásában 1921-ből. Utóbbi mintha kivonatolt és koncentrált, a lényeget kiemelő változatát tartalmazná az első írásnak; de úgy, hogy egy később megírt (1921-es) szöveg előbb olvasható nála a szövegben mint egy olyan verzió, amelyet addigra a szerző már aktuálisabbnak gondol az eredetinél. Fényében a könyvben másodikként közölt 1919-es szöveg teljesen más hangsúlyokat kap: az még egy expresszionista vízió, illetve társadalmi hatókörét tekintve az aktivista dráma lehetőségeit gondolja végig, az 1921-es egy annál már lényegesen elvontabb, ún. szintetikus elképzelés: benne az emberi szónak, a gesztusnak, a(z emberi és egyéb) hangnak, a fény játékának, a térkonstrukciónak stb. egyaránt cselekvő funkciója van egy elvontabban értelmezett „szintetikus” szemlélet alapján (melyet '''Meyerhold<code>→</code>''' és '''Tairov<code>→</code>''' stilizált mozgáson és látványon alapuló tömegszínházi eredményei, illetve az olasz '''Prampolini<code>[[Prampolini, Enrico|→]]</code>''' pantomimszínháza előlegezett meg, továbbá a Bauhaus színházi kísérletei).
 Állandó viszont Mácza elképzeléseiben, hogy egyrészt a tömeghatásra alapoz, s függönnyel leválasztott, külön színpadon képzeli el az előadást. Az intim színházat és a '''Reinhardt<code>→</code>'''-féle arénát egyaránt elhibázott kísérletnek tartja, ezért kivetetné az emeleteket és a páholyokat, hogy a nézők ne legyenek elszeparálva egymástól; így élhető meg a kollektív színházi élmény. Másrészt közös bennük, hogy  ''A teljes színpad'' gondolata  – azaz dráma, (megrendezett és eljátszott) előadás és szcenográfia egysége, sőt, lényegi azonossága – mindkét verzióban jelen van: a színház esszenciáját az élet mint olyan, azaz a kollektív életöröm adja, aminek anyaga, gyakorlatba váltódása a cselekvés, a tett. (A praxist illetően ezt a részleket „feloldódó és eggyészilárdító” színházat Mácza a történések pillanatában megvilágított színes textilsíkok, a szereplőket követő koncentrikus, színes fénysugarak, a mozgást a szónak alárendelő, nem-realista módon, de nem is elvont stilizálással játszó, kollektív individuumokat színre vivő színészek – a „mindenki-emberek” – színrevitelével segítségével képzeli el.) A színpad egy folytonosan mozgásban levő történés, írja az 1921-es kötetben, s minden, ami ott található – szín, hang, tér, idő, fény, ember –, együtt lesz esemény. S amit a színház, illetve tágabban a művészetek céljával kapcsolatban megfogalmaz, az már továbbvezet a tömegjátékok és a dionüszoszi szemlélet felé: „a hétköznapi emberben megmozgatni (…) az életöröm ünnepes emberét (…) Demonstrálni a káoszban a nagy rendet; megmutatni a káoszban az odavezető utat; az életöröm harcában a fájdalmas embert (az elbukottat) és az örömös embert (az élet győzedelmesét).”

@@ Line 1: / Line 1: @@
 '''[[Item:Q56512|Mácza János]]''' (M. J.; Lerza; Homo; Ráspoly) ('''Alsóhrabóc''', 1893. augusztus 4. – '''Moszkva''', 1974. november 14.), esztéta, színházi szakember, művészettörténész, műfordító, író.
-Gyógyszerésznek tanul, s már 1913-tól színikritikákat ír, előbb az ''Ungvári Közlöny''be, majd budapesti lapokba. 1915-ben költözik Budapestre, ekkor csatlakozik '''Kassák<code>→</code>''' avantgárd mozgalmához. '''''A Tett<code>→</code>''''' és a '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' főmunkatársa, színikritikusa és színházi teoretikusa (bár jegyez képzőművészeti érdekeltségű cikkeket is), 1917-ben megszervezi a ''Ma'' színházi stúdióját'''<code>→</code>'''. Műfordító, ebben az időszakban Strindberget, Strammot fordít. A Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színházban segédrendező '''Hevesi Sándor<code>→</code>''' mellett. A bukás után francia útlevéllel Szlovákiába menekül, előbb szülőfalujába távozik, majd elindul '''Weimar<code>→</code>''' felé, hogy a '''Bauhaus'''ban'''<code>→</code>''' tanuljon tovább, de útját előbb Prágában, majd '''Bécs'''ben'''<code>→</code>''' megszakítja. Egy darabig Bécsben marad, s belép az újjáalakuló kommunista pártba, majd '''Lukács<code>→</code>''' megbízólevelével Csehszlovákiába utazik, '''Kassá'''ra'''<code>→</code>''', ahol a Csehszlovákiai Kommunista Párt legfontosabb magyar nyelvű napilapjának, a '''''Kassai Munkás'''''nak'''<code>→</code>''' (későbbi nevén: a ''Munkás''nak) a szerkesztője lesz: a kulturális rovat tartozik hozzá, illetve gyakran írója és fordítója is az itt megjelenő írásoknak (csehből, németből és oroszból ültet át magyarra szépirodalmi szövegeket). Mindeközben az akkor születő '''Proletkult<code>→</code>''' egyik legfőbb szervezője, az 1922-es év május elsejére pedig ő írja és rendezi az első magyar szabadtéri tömegjátékot. Az akkor bécsi székhelyű Mában továbbra is intenzíven publikál. 1922 második felében ismét Bécsbe érkezik, de ekkor már eltávolodóban van Kassákéktól, a marxizmus elméleti alapjainak elsajátításával foglalkozik. 1923-tól már nem is ír a ''Má''ba, s az év tavaszán a MOPR segít neki áttelepülnie Moszkvába, ahol rövid irodalomtudósi tevékenység után hamarosan profilt vált, s onnantól kezdve főként építészettörténettel és esztétikával foglalkozik marxista szellemben (igaz, továbbra is elfogadni látszik a modern izmusok számos eredményét). 1922-1923-ban még szerkesztőként dolgozik a szintén Moszkvába áttelepült '''[[Item:Q239034|Barta Sándor]]<code>→</code>''' '''''Akasztott Ember<code>→</code>''''' című, alapvetően dadaista hangoltságú lapjában is, az '''''Ék'''''et<code>→</code> pedig 1923 és 1924 között szerkeszti.
+Gyógyszerésznek tanul, s már 1913-tól színikritikákat ír, előbb az ''Ungvári Közlöny''be, majd budapesti lapokba. 1915-ben költözik Budapestre, ekkor csatlakozik '''[[Item:Q45937|Kassák]]<code>→</code>''' avantgárd mozgalmához. '''''A Tett<code>→</code>''''' és a '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' főmunkatársa, színikritikusa és színházi teoretikusa (bár jegyez képzőművészeti érdekeltségű cikkeket is), 1917-ben megszervezi a ''Ma'' színházi stúdióját'''<code>→</code>'''. Műfordító, ebben az időszakban Strindberget, Strammot fordít. A Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színházban segédrendező '''Hevesi Sándor<code>→</code>''' mellett. A bukás után francia útlevéllel Szlovákiába menekül, előbb szülőfalujába távozik, majd elindul '''Weimar<code>→</code>''' felé, hogy a '''Bauhaus'''ban'''<code>→</code>''' tanuljon tovább, de útját előbb Prágában, majd '''Bécs'''ben'''<code>→</code>''' megszakítja. Egy darabig Bécsben marad, s belép az újjáalakuló kommunista pártba, majd '''Lukács<code>→</code>''' megbízólevelével Csehszlovákiába utazik, '''Kassá'''ra'''<code>→</code>''', ahol a Csehszlovákiai Kommunista Párt legfontosabb magyar nyelvű napilapjának, a '''''Kassai Munkás'''''nak'''<code>→</code>''' (későbbi nevén: a ''Munkás''nak) a szerkesztője lesz: a kulturális rovat tartozik hozzá, illetve gyakran írója és fordítója is az itt megjelenő írásoknak (csehből, németből és oroszból ültet át magyarra szépirodalmi szövegeket). Mindeközben az akkor születő '''Proletkult<code>→</code>''' egyik legfőbb szervezője, az 1922-es év május elsejére pedig ő írja és rendezi az első magyar szabadtéri tömegjátékot. Az akkor bécsi székhelyű Mában továbbra is intenzíven publikál. 1922 második felében ismét Bécsbe érkezik, de ekkor már eltávolodóban van Kassákéktól, a marxizmus elméleti alapjainak elsajátításával foglalkozik. 1923-tól már nem is ír a ''Má''ba, s az év tavaszán a MOPR segít neki áttelepülnie Moszkvába, ahol rövid irodalomtudósi tevékenység után hamarosan profilt vált, s onnantól kezdve főként építészettörténettel és esztétikával foglalkozik marxista szellemben (igaz, továbbra is elfogadni látszik a modern izmusok számos eredményét). 1922-1923-ban még szerkesztőként dolgozik a szintén Moszkvába áttelepült '''[[Item:Q239034|Barta Sándor]]<code>→</code>''' '''''Akasztott Ember<code>→</code>''''' című, alapvetően dadaista hangoltságú lapjában is, az '''''Ék'''''et<code>→</code> pedig 1923 és 1924 között szerkeszti.
 és 1926 között Moszkvában a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi osztályának német referense, 1926-tól pedig a Kommunista Akadémia irodalmi és művészettörténeti osztályának munkatársa. Egyetemi oktatóként 1928-1954 között az Építészeti Akadémián a művészetelmélet és -történet, 1954 és 1970 között pedig a Lomonoszov Egyetemen az esztétika és az ipari formatervezés elméletének előadója.

← Older revision		Revision as of 20:24, 31 January 2025
Line 1:		Line 1:
−	'''Mácza János''' (M. J.; Lerza; Homo; Ráspoly) ('''Alsóhrabóc''', 1893. augusztus 4. – '''Moszkva''', 1974. november 14.), esztéta, színházi szakember, művészettörténész, műfordító, író.	+	'''[[Item:Q56512\|Mácza János]]''' (M. J.; Lerza; Homo; Ráspoly) ('''Alsóhrabóc''', 1893. augusztus 4. – '''Moszkva''', 1974. november 14.), esztéta, színházi szakember, művészettörténész, műfordító, író.

	Gyógyszerésznek tanul, s már 1913-tól színikritikákat ír, előbb az ''Ungvári Közlöny''be, majd budapesti lapokba. 1915-ben költözik Budapestre, ekkor csatlakozik '''Kassák<code>→</code>''' avantgárd mozgalmához. '''''A Tett<code>→</code>''''' és a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' főmunkatársa, színikritikusa és színházi teoretikusa (bár jegyez képzőművészeti érdekeltségű cikkeket is), 1917-ben megszervezi a ''Ma'' színházi stúdióját'''<code>→</code>'''. Műfordító, ebben az időszakban Strindberget, Strammot fordít. A Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színházban segédrendező '''Hevesi Sándor<code>→</code>''' mellett. A bukás után francia útlevéllel Szlovákiába menekül, előbb szülőfalujába távozik, majd elindul '''Weimar<code>→</code>''' felé, hogy a '''Bauhaus'''ban'''<code>→</code>''' tanuljon tovább, de útját előbb Prágában, majd '''Bécs'''ben'''<code>→</code>''' megszakítja. Egy darabig Bécsben marad, s belép az újjáalakuló kommunista pártba, majd '''Lukács<code>→</code>''' megbízólevelével Csehszlovákiába utazik, '''Kassá'''ra'''<code>→</code>''', ahol a Csehszlovákiai Kommunista Párt legfontosabb magyar nyelvű napilapjának, a '''''Kassai Munkás'''''nak'''<code>→</code>''' (későbbi nevén: a ''Munkás''nak) a szerkesztője lesz: a kulturális rovat tartozik hozzá, illetve gyakran írója és fordítója is az itt megjelenő írásoknak (csehből, németből és oroszból ültet át magyarra szépirodalmi szövegeket). Mindeközben az akkor születő '''Proletkult<code>→</code>''' egyik legfőbb szervezője, az 1922-es év május elsejére pedig ő írja és rendezi az első magyar szabadtéri tömegjátékot. Az akkor bécsi székhelyű Mában továbbra is intenzíven publikál. 1922 második felében ismét Bécsbe érkezik, de ekkor már eltávolodóban van Kassákéktól, a marxizmus elméleti alapjainak elsajátításával foglalkozik. 1923-tól már nem is ír a ''Má''ba, s az év tavaszán a MOPR segít neki áttelepülnie Moszkvába, ahol rövid irodalomtudósi tevékenység után hamarosan profilt vált, s onnantól kezdve főként építészettörténettel és esztétikával foglalkozik marxista szellemben (igaz, továbbra is elfogadni látszik a modern izmusok számos eredményét). 1922-1923-ban még szerkesztőként dolgozik a szintén Moszkvába áttelepült '''[[Item:Q239034\|Barta Sándor]]<code>→</code>''' '''''Akasztott Ember<code>→</code>''''' című, alapvetően dadaista hangoltságú lapjában is, az '''''Ék'''''et<code>→</code> pedig 1923 és 1924 között szerkeszti.		Gyógyszerésznek tanul, s már 1913-tól színikritikákat ír, előbb az ''Ungvári Közlöny''be, majd budapesti lapokba. 1915-ben költözik Budapestre, ekkor csatlakozik '''Kassák<code>→</code>''' avantgárd mozgalmához. '''''A Tett<code>→</code>''''' és a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' főmunkatársa, színikritikusa és színházi teoretikusa (bár jegyez képzőművészeti érdekeltségű cikkeket is), 1917-ben megszervezi a ''Ma'' színházi stúdióját'''<code>→</code>'''. Műfordító, ebben az időszakban Strindberget, Strammot fordít. A Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színházban segédrendező '''Hevesi Sándor<code>→</code>''' mellett. A bukás után francia útlevéllel Szlovákiába menekül, előbb szülőfalujába távozik, majd elindul '''Weimar<code>→</code>''' felé, hogy a '''Bauhaus'''ban'''<code>→</code>''' tanuljon tovább, de útját előbb Prágában, majd '''Bécs'''ben'''<code>→</code>''' megszakítja. Egy darabig Bécsben marad, s belép az újjáalakuló kommunista pártba, majd '''Lukács<code>→</code>''' megbízólevelével Csehszlovákiába utazik, '''Kassá'''ra'''<code>→</code>''', ahol a Csehszlovákiai Kommunista Párt legfontosabb magyar nyelvű napilapjának, a '''''Kassai Munkás'''''nak'''<code>→</code>''' (későbbi nevén: a ''Munkás''nak) a szerkesztője lesz: a kulturális rovat tartozik hozzá, illetve gyakran írója és fordítója is az itt megjelenő írásoknak (csehből, németből és oroszból ültet át magyarra szépirodalmi szövegeket). Mindeközben az akkor születő '''Proletkult<code>→</code>''' egyik legfőbb szervezője, az 1922-es év május elsejére pedig ő írja és rendezi az első magyar szabadtéri tömegjátékot. Az akkor bécsi székhelyű Mában továbbra is intenzíven publikál. 1922 második felében ismét Bécsbe érkezik, de ekkor már eltávolodóban van Kassákéktól, a marxizmus elméleti alapjainak elsajátításával foglalkozik. 1923-tól már nem is ír a ''Má''ba, s az év tavaszán a MOPR segít neki áttelepülnie Moszkvába, ahol rövid irodalomtudósi tevékenység után hamarosan profilt vált, s onnantól kezdve főként építészettörténettel és esztétikával foglalkozik marxista szellemben (igaz, továbbra is elfogadni látszik a modern izmusok számos eredményét). 1922-1923-ban még szerkesztőként dolgozik a szintén Moszkvába áttelepült '''[[Item:Q239034\|Barta Sándor]]<code>→</code>''' '''''Akasztott Ember<code>→</code>''''' című, alapvetően dadaista hangoltságú lapjában is, az '''''Ék'''''et<code>→</code> pedig 1923 és 1924 között szerkeszti.

@@ Line 9: / Line 9: @@
 Kocsis Rózsa szerint még a háború előtt írt, az '''August Stramm<code>→</code>''' hatása alatt álló drámái, a ''Várni'' és az ''Egyfelvonásos játék'' avantgárd szemléletű darabok, melyek az expresszinizmus vitalista meggyőződése szerint az Életet dicsőítik, s az örök Emberi két formáját, mintegy prototípusát, a Férfit és a Nőt (a Lányt) viszik színre, akiknek erősen elvont, érzelmi foszlányokból összeálló párbeszédéből koncentráltan egy sorsdöntés bontakozik ki – mögöttük, körülöttük a színpad színes, megvilágított függönysíkjai is jelzik az absztrakciót. Strammot – ''Ébredés'' című színművét – Mácza amúgy még 1919-ben fordította is, illetve egy tanulmányt publikált róla a Mában.
-Megindítják a Ma színészképző stúdióját, amelyről '''Kassák<code>→</code>''' ezt írja az ''Egy ember életé''ben: „Ebben az időben már színiiskolánk is volt, Mácza vezette és esténként növendékeivel együtt ott fagyoskodott a fűtetlen teremben. Strindberg-darabot próbáztak. Hallottuk Mácza sipító vezényszavait s a szereplők drámai kitöréseit.” Egyik nevezetes előadásuk 1919-ben saját, ''Emberek'' című darabja, egy, a naturalizmus és expresszionizmus határvidékére helyezhető, erősen társadalomkritikus mű, amely azonban Újpesten munkásközönség előtt megbukott. Az anyát '''Simon Jolán<code>→</code>''' alakította. Az anya a színpad sarkában krumplit hámoz, a haldokló fiú szenvedés közben a családját hibáztatja nyomorúságáért, illetve azon dühöng, hogy az orvos és egy jótékonykodó úrihölgy mennyire használhatatlan és képmutató tanácsokkal látták el, miszerint a minőségi táplálkozás és a jó levegő segítené a gyógyulását. Megérkezik a húga, pénzt hoz és élelmiszert, s utóbb kiderült, hogy ezért saját testét kellett árulnia. Ugyan az expresszionizmus stiláris jellemzőit hordozó, erősen érzelem- és indulatfűtötte dialógusokból építkezik a rövid darab, sok felkiáltással tő- és hiányos mondatokkal, de világosan kirajzolódó, elmesélhető cselekményváza van, s erősen ideologikus üzenetet is felfedezhetünk benne. Gyakorlatilag a játékidőnek megfelelő a cselekmény ideje, ezáltal egyszerre tűnik „hétköznapi drámának”, másfelől viszont – Mácza 10-es években vallott, némileg arisztoteliánus sugallatú dramaturgiai elképzeléseinek megfelelően – egy fontos, koncentrikus, sorsdöntő, az eddigi történéseket is magában foglaló pillanatot ragad meg a szereplők életéből.
+Megindítják a Ma színészképző stúdióját, amelyről Kassák ezt írja az ''Egy ember életé''ben: „Ebben az időben már színiiskolánk is volt, Mácza vezette és esténként növendékeivel együtt ott fagyoskodott a fűtetlen teremben. Strindberg-darabot próbáztak. Hallottuk Mácza sipító vezényszavait s a szereplők drámai kitöréseit.” Egyik nevezetes előadásuk 1919-ben saját, ''Emberek'' című darabja, egy, a naturalizmus és expresszionizmus határvidékére helyezhető, erősen társadalomkritikus mű, amely azonban Újpesten munkásközönség előtt megbukott. Az anyát '''Simon Jolán<code>→</code>''' alakította. Az anya a színpad sarkában krumplit hámoz, a haldokló fiú szenvedés közben a családját hibáztatja nyomorúságáért, illetve azon dühöng, hogy az orvos és egy jótékonykodó úrihölgy mennyire használhatatlan és képmutató tanácsokkal látták el, miszerint a minőségi táplálkozás és a jó levegő segítené a gyógyulását. Megérkezik a húga, pénzt hoz és élelmiszert, s utóbb kiderült, hogy ezért saját testét kellett árulnia. Ugyan az expresszionizmus stiláris jellemzőit hordozó, erősen érzelem- és indulatfűtötte dialógusokból építkezik a rövid darab, sok felkiáltással tő- és hiányos mondatokkal, de világosan kirajzolódó, elmesélhető cselekményváza van, s erősen ideologikus üzenetet is felfedezhetünk benne. Gyakorlatilag a játékidőnek megfelelő a cselekmény ideje, ezáltal egyszerre tűnik „hétköznapi drámának”, másfelől viszont – Mácza 10-es években vallott, némileg arisztoteliánus sugallatú dramaturgiai elképzeléseinek megfelelően – egy fontos, koncentrikus, sorsdöntő, az eddigi történéseket is magában foglaló pillanatot ragad meg a szereplők életéből.
 Komoly vita kerekedett Máczának a Nemzeti Színházban való segédrendezőségéből Hevesi mellett, a Tanácsköztársaság alatt a baloldali-ideologikus sajtó úgy ítélte meg, Mácza csupán politikai kinevezett, így vált a számukra Lukács György és '''Balázs Béla<code>→</code>''' kultúrpolitikájának emblémájává, illetve a ''Ma'' zavarosságának szimbólumává (Kéri Pál: ''Máca!'', ''Az Ember'', 1919. április 15., illetve '''Göndör Ferenc<code>→</code>''', ''Kik akarják diktálni a proletárforradalmat?'', ''Népszava'', 1919. április 16.). Védelmében többek között '''Kahána Mózes<code>→</code>''' szólal fel a ''Ma'' 1919. június elsejei számában (''A Mát több ízben ért támadásokról''). A Tanácsköztársaság alatt – mivel Kassák túlságosan sok időt tölt hivatali ügyekkel – a ''Má''nál Mácza helyettesíti.
@@ Line 105: / Line 105: @@
 Mácza János. „Dramaturgia harmadik része. VII–VIII.” ''Ma'' 4, 6. sz. (1919): 136–139.
-Mácza János. „Részlet a »Teljes színpad« című dramaturgiából. Színpad és kollektiv életöröm”. ''Ma'' 5, 1-2. sz. (1920): 12–14.
+Mácza János. „Részlet a »Teljes színpad« című dramaturgiából. Színpad és kollektiv életöröm”. ''Ma'' 5, 1–2. sz. (1920): 12–14.
 Mácza János. „Új dráma, új színpad. A színpad megújhodását váró keveseknek”. ''Ma'' 2, 11. sz. (1917): 167–169.

@@ Line 1: / Line 1: @@
 '''Mácza János''' (M. J.; Lerza; Homo; Ráspoly) ('''Alsóhrabóc''', 1893. augusztus 4. – '''Moszkva''', 1974. november 14.), esztéta, színházi szakember, művészettörténész, műfordító, író.
-Gyógyszerésznek tanul, s már 1913-tól színikritikákat ír, előbb az ''Ungvári Közlöny''be, majd budapesti lapokba. 1915-ben költözik Budapestre, ekkor csatlakozik Kassák avantgárd mozgalmához. '''''A Tett<code>→</code>''''' és a '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' főmunkatársa, színikritikusa és színházi teoretikusa (bár jegyez képzőművészeti érdekeltségű cikkeket is), 1917-ben megszervezi a ''Ma'' színházi stúdióját'''<code>→</code>'''. Műfordító, ebben az időszakban Strindberget, Strammot fordít. A Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színházban segédrendező '''Hevesi Sándor<code>→</code>''' mellett. A bukás után francia útlevéllel Szlovákiába menekül, előbb szülőfalujába távozik, majd elindul '''Weimar<code>→</code>''' felé, hogy a '''Bauhaus'''ban'''<code>→</code>''' tanuljon tovább, de útját előbb Prágában, majd '''Bécs'''ben'''<code>→</code>''' megszakítja. Egy darabig Bécsben marad, s belép az újjáalakuló kommunista pártba, majd '''Lukács<code>→</code>''' megbízólevelével Csehszlovákiába utazik, '''Kassá'''ra'''<code>→</code>''', ahol a Csehszlovákiai Kommunista Párt legfontosabb magyar nyelvű napilapjának, a '''''Kassai Munkás'''''nak'''<code>→</code>''' (későbbi nevén: a ''Munkás''nak) a szerkesztője lesz: a kulturális rovat tartozik hozzá, illetve gyakran írója és fordítója is az itt megjelenő írásoknak (csehből, németből és oroszból ültet át magyarra szépirodalmi szövegeket). Mindeközben az akkor születő '''Proletkult<code>→</code>''' egyik legfőbb szervezője, az 1922-es év május elsejére pedig ő írja és rendezi az első magyar szabadtéri tömegjátékot. Az akkor bécsi székhelyű Mában továbbra is intenzíven publikál. 1922 második felében ismét Bécsbe érkezik, de ekkor már eltávolodóban van Kassákéktól, a marxizmus elméleti alapjainak elsajátításával foglalkozik. 1923-tól már nem is ír a ''Má''ba, s az év tavaszán a MOPR segít neki áttelepülnie Moszkvába, ahol rövid irodalomtudósi tevékenység után hamarosan profilt vált, s onnantól kezdve főként építészettörténettel és esztétikával foglalkozik marxista szellemben (igaz, továbbra is elfogadni látszik a modern izmusok számos eredményét). 1922-1923-ban még szerkesztőként dolgozik a szintén Moszkvába áttelepült '''[[Item:Q239034|Barta Sándor]]<code>→</code>''' '''''Akasztott Ember<code>→</code>''''' című, alapvetően dadaista hangoltságú lapjában is, az '''''Ék'''''et<code>→</code> pedig 1923 és 1924 között szerkeszti.
+Gyógyszerésznek tanul, s már 1913-tól színikritikákat ír, előbb az ''Ungvári Közlöny''be, majd budapesti lapokba. 1915-ben költözik Budapestre, ekkor csatlakozik '''Kassák<code>→</code>''' avantgárd mozgalmához. '''''A Tett<code>→</code>''''' és a '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' főmunkatársa, színikritikusa és színházi teoretikusa (bár jegyez képzőművészeti érdekeltségű cikkeket is), 1917-ben megszervezi a ''Ma'' színházi stúdióját'''<code>→</code>'''. Műfordító, ebben az időszakban Strindberget, Strammot fordít. A Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Színházban segédrendező '''Hevesi Sándor<code>→</code>''' mellett. A bukás után francia útlevéllel Szlovákiába menekül, előbb szülőfalujába távozik, majd elindul '''Weimar<code>→</code>''' felé, hogy a '''Bauhaus'''ban'''<code>→</code>''' tanuljon tovább, de útját előbb Prágában, majd '''Bécs'''ben'''<code>→</code>''' megszakítja. Egy darabig Bécsben marad, s belép az újjáalakuló kommunista pártba, majd '''Lukács<code>→</code>''' megbízólevelével Csehszlovákiába utazik, '''Kassá'''ra'''<code>→</code>''', ahol a Csehszlovákiai Kommunista Párt legfontosabb magyar nyelvű napilapjának, a '''''Kassai Munkás'''''nak'''<code>→</code>''' (későbbi nevén: a ''Munkás''nak) a szerkesztője lesz: a kulturális rovat tartozik hozzá, illetve gyakran írója és fordítója is az itt megjelenő írásoknak (csehből, németből és oroszból ültet át magyarra szépirodalmi szövegeket). Mindeközben az akkor születő '''Proletkult<code>→</code>''' egyik legfőbb szervezője, az 1922-es év május elsejére pedig ő írja és rendezi az első magyar szabadtéri tömegjátékot. Az akkor bécsi székhelyű Mában továbbra is intenzíven publikál. 1922 második felében ismét Bécsbe érkezik, de ekkor már eltávolodóban van Kassákéktól, a marxizmus elméleti alapjainak elsajátításával foglalkozik. 1923-tól már nem is ír a ''Má''ba, s az év tavaszán a MOPR segít neki áttelepülnie Moszkvába, ahol rövid irodalomtudósi tevékenység után hamarosan profilt vált, s onnantól kezdve főként építészettörténettel és esztétikával foglalkozik marxista szellemben (igaz, továbbra is elfogadni látszik a modern izmusok számos eredményét). 1922-1923-ban még szerkesztőként dolgozik a szintén Moszkvába áttelepült '''[[Item:Q239034|Barta Sándor]]<code>→</code>''' '''''Akasztott Ember<code>→</code>''''' című, alapvetően dadaista hangoltságú lapjában is, az '''''Ék'''''et<code>→</code> pedig 1923 és 1924 között szerkeszti.
 és 1926 között Moszkvában a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi osztályának német referense, 1926-tól pedig a Kommunista Akadémia irodalmi és művészettörténeti osztályának munkatársa. Egyetemi oktatóként 1928-1954 között az Építészeti Akadémián a művészetelmélet és -történet, 1954 és 1970 között pedig a Lomonoszov Egyetemen az esztétika és az ipari formatervezés elméletének előadója.

@@ Line 39: / Line 39: @@
-Mácza János, „Életrajzom”, in Mácza János, ''Legendák és tények''. 5–9 (Budapest, 1972, Corvina).
+Mácza János. „Életrajzom”, in Mácza János, ''Legendák és tények''. 5–9 (Budapest, 1972, Corvina).
-Botka Ferenc, „A kassai proletkult színielőadásai 1. Szavalóestek”, ''A Hét'', 51. sz. (1962), 14.
+Botka Ferenc. „A kassai proletkult színielőadásai 1. Szavalóestek”, ''A Hét'', 51. sz. (1962), 14.
-Botka Ferenc, „Mácza János születésének 75. évfordulója alkalmából”, ''Nagyvilág'', 8. sz. (1968): 1223–1225.
+Botka Ferenc. „Mácza János születésének 75. évfordulója alkalmából”, ''Nagyvilág'', 8. sz. (1968): 1223–1225.
 Mácza János. ''Teljes színpad'' ''1919-1921''. Wien: Ma kiadás, 1921.

@@ Line 137: / Line 137: @@
 Mácza János. „Madách Színház: Karinthy F.: Holnap reggel”. ''Ma'' 4, 3. sz. (1919): 41–42.
 Mácza János. „A színműíró Szomory”. ''Ma'' 3, 5. sz. (1918): 62.
 Kocsis Rózsa. ''Igen és nem: A magyar avantgard színjáték története''. Budapest: Magvető, 1973.

@@ Line 119: / Line 119: @@
 Mácza János. „Lengyel Menyhért burzsoá játéka”. ''Ma'' 4, 1. sz. (1919): 11.
-Mácza János. „Színházak. Nemzeti Színház: Zsuzsi, Vígszínház: Farsang, Magyar Színház: Künn a hárány, benn a farkas”. ''Ma'' 1, 1. sz. (1916): 14.
+Mácza János. „Színházak. Nemzeti Színház: Zsuzsi, Vígszínház: Farsang, Magyar Színház: Künn a bárány, benn a farkas”. ''Ma'' 1, 1. sz. (1916): 14.
 Mácza János. „Modern Színpad, Nemzeti Színház: Szépasszony. Magyar Színház: Grál lovag”. ''Ma'' 1, 2. sz. (1916): 30–31.
@@ Line 137: / Line 137: @@
 Mácza János. „Madách Színház: Karinthy F.: Holnap reggel”. ''Ma'' 4, 3. sz. (1919): 41–42.
 Mácza János. „A színműíró Szomory”. ''Ma'' 3, 5. sz. (1918): 62.
 [[Category:KASInet]]