Krúdy Gyula - Revision history

BucsicsKatalin at 20:38, 31 January 2025

2025-01-31T20:38:24Z

BucsicsKatalin at 14:29, 15 September 2023

2023-09-15T14:29:17Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (19..."

2023-08-30T12:05:17Z

Created page with "'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (19..."

New page

'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a ''Ma'' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.

Mácza János. „Krúdy Gyula Ibsent kritizál”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 95.

Barta Lajos. „Krúdy Gyula bánata”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1923. november 1., 5.

H. L. [Hárs László]. „»A pesti nőrabló«”. ''Kortárs'' 2, 12. sz. (1948): 338.

Tóbiás Áron. „Interjú Kassák Lajossal”. In ''Krúdy világa'', szerkesztette Tóbiás Áron, 516-520. Budapest: Osiris Kiadó, 2003.
[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 20:38, 31 January 2025
Line 1:		Line 1:
−	'''Krúdy Gyula''' ('''Nyíregyháza''', 1878. október 21. – '''Budapest''', 1933. május 12.) író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.	+	'''[[Item:Q243856\|Krúdy Gyula]]''' ('''Nyíregyháza''', 1878. október 21. – '''Budapest''', 1933. május 12.) író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. '''[[Item:Q56512\|Mácza János]]<code>[[Mácza János\|→]]</code>''' a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. '''[[Item:Q45937\|Kassák]]<code>→</code>''' egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.

← Older revision		Revision as of 14:29, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a ''Ma'' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.	+	'''Krúdy Gyula''' ('''Nyíregyháza''', 1878. október 21. – '''Budapest''', 1933. május 12.) író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.
		+