Kmetty János - Revision history

BucsicsKatalin at 19:09, 21 April 2025

2025-04-21T19:09:41Z

BucsicsKatalin at 18:51, 29 February 2024

2024-02-29T18:51:44Z

BucsicsKatalin at 13:12, 15 September 2023

2023-09-15T13:12:57Z

BucsicsKatalin at 13:12, 15 September 2023

2023-09-15T13:12:16Z

BucsicsKatalin at 06:35, 15 September 2023

2023-09-15T06:35:35Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kmetty János''' (Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész..."

2023-08-30T12:03:01Z

Created page with "'''Kmetty János''' (Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész..."

New page

'''Kmetty János''' (Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914-19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

Kmetty János. „Rajz”. ''Ma'' 3, 4. sz. (1918): 41.

Kmetty János. „Metszet”. ''Munka'' 1, 1. sz. (1928): 28.

Kmetty János. „Metszet”. ''Munka'' 2, 5. sz. (1929): 151.

Kmetty János. „Linóleummetszet”. ''Munka'' 6, 33. sz. (1934): 945.

Kmetty János. „Rajz”. ''Munka'' 9, 54. sz. (1937): 1685.

Kmetty János. „Rajz”. ''Munka'' 11, 62. sz. (1938): 2127.

Kmetty János. „Olajfestmény”. ''Alkotás'' 1, 1-2. sz. (1947): 35.

Kmetty János. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 5-6. (1947): 35.

Kmetty János. „Utca”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 241.

Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton”. ''A Tett'' 1, 4. sz. (1915): 68.

Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 146-147.

Kassák Lajos. „Kiállítások. Szőnyi István, Kmetty János, Derkovits Gyula”. ''Munka'' 10, 57. sz. (1937): 1851-1854.

Kassák Lajos. ''Vallomás tizenöt művészről. Interjúk.'' Monor: Popper Nyomda, 1942.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.
[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 19:09, 21 April 2025
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q147325\|Kmetty János]]''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).	+	'''[[Item:Q147325\|Kmetty János]]''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került '''[[Item:Q45937\|Kassák]]<code>→</code>''' látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

← Older revision		Revision as of 18:51, 29 February 2024
Line 1:		Line 1:
−	'''Kmetty János''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).	+	'''[[Item:Q147325\|Kmetty János]]''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

← Older revision		Revision as of 13:12, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Kmetty János''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).	+	'''Kmetty János''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''Kmetty János''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914-19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).
+'''Kmetty János''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914–19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).
@@ Line 14: / Line 15: @@
 Kmetty János. „Rajz”. ''Munka'' 11, 62. sz. (1938): 2127.
-Kmetty János. „Olajfestmény”. ''Alkotás'' 1, 1-2. sz. (1947): 35.
+Kmetty János. „Olajfestmény”. ''Alkotás'' 1, 1–2. sz. (1947): 35.
-Kmetty János. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 5-6. (1947): 35.
+Kmetty János. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 5–6. (1947): 35.
 Kmetty János. „Utca”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 241.
@@ Line 22: / Line 23: @@
 Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton”. ''A Tett'' 1, 4. sz. (1915): 68.
-Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 146-147.
+Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 146–147.
-Kassák Lajos. „Kiállítások. Szőnyi István, Kmetty János, Derkovits Gyula”. ''Munka'' 10, 57. sz. (1937): 1851-1854.
+Kassák Lajos. „Kiállítások. Szőnyi István, Kmetty János, Derkovits Gyula”. ''Munka'' 10, 57. sz. (1937): 1851–1854.
 Kassák Lajos. ''Vallomás tizenöt művészről. Interjúk.'' Monor: Popper Nyomda, 1942.

← Older revision		Revision as of 06:35, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Kmetty János''' (Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914-19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).	+	'''Kmetty János''' ('''Miskolc''', 1889. december 23. - '''Budapest''', 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914-19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).