Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics - Revision history

BucsicsKatalin at 19:05, 21 April 2025

2025-04-21T19:05:44Z

BucsicsKatalin at 14:11, 3 January 2024

2024-01-03T14:11:36Z

BucsicsKatalin: BucsicsKatalin moved page Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij to Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics

2023-11-23T19:22:56Z

BucsicsKatalin moved page Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij to Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics

BucsicsKatalin at 17:15, 15 September 2023

2023-09-15T17:15:40Z

BucsicsKatalin at 16:50, 15 September 2023

2023-09-15T16:50:52Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ide..."

2023-08-30T11:55:51Z

Created page with "'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ide..."

New page

'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franc Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) Chagall mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.

Kandinszkij, Vaszilij. „Fagott”. Fordította Színes Pál. ''A Tett'' 2, internacionális szám (1916): 280–281.

Kassák Lajos. „Az új irodalom. (A legifjabb költőknek)”. ''A Tett'' 2, 16. sz. (1916): 301–304.

Kassák Lajos. „Kandinszkij”. ''Élet és Irodalom'' 10, 50. sz. (1966): 8.
[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 19:05, 21 April 2025
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q335903\|Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij]]''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) '''[[Item:Q335811\|Chagall]]<code>[[Marc Chagall\|→]]</code>''' mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.	+	'''[[Item:Q335903\|Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij]]''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. '''[[Item:Q45937\|Kassák]]<code>→</code>''' a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) '''[[Item:Q335811\|Chagall]]<code>[[Marc Chagall\|→]]</code>''' mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.

← Older revision		Revision as of 14:11, 3 January 2024
Line 1:		Line 1:
−	'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) '''[[Item:Q335811\|Chagall]]<code>[[Marc Chagall\|→]]</code>''' mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.	+	'''[[Item:Q335903\|Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij]]''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) '''[[Item:Q335811\|Chagall]]<code>[[Marc Chagall\|→]]</code>''' mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.

← Older revision		Revision as of 17:15, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) Chagall mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.	+	'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) '''[[Item:Q335811\|Chagall]]<code>[[Marc Chagall\|→]]</code>''' mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.

← Older revision		Revision as of 16:50, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben ~~Franc~~ Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) Chagall mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.	+	'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' ('''Moszkva''', 1866. december 16. – '''Neuilly-sur-Seine''', 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) Chagall mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.
		+

← Older revision	Revision as of 19:22, 23 November 2023
(No difference)