Gáspár Endre - Revision history

BucsicsKatalin at 19:53, 29 February 2024

2024-02-29T19:53:57Z

BucsicsKatalin at 19:53, 29 February 2024

2024-02-29T19:53:40Z

BucsicsKatalin at 15:45, 3 January 2024

2024-01-03T15:45:48Z

BucsicsKatalin at 15:42, 3 January 2024

2024-01-03T15:42:37Z

BucsicsKatalin at 14:00, 15 September 2023

2023-09-15T14:00:30Z

BucsicsKatalin at 11:49, 15 September 2023

2023-09-15T11:49:40Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Gáspár Endre''' (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folyta..."

2023-08-30T11:46:29Z

Created page with "'''Gáspár Endre''' (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folyta..."

New page

'''Gáspár Endre''' (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a ''Der Sturm'' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A ''Má''ba németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947-48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.

G. E. [Gáspár Endre]. „A MA jubileumi száma”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1922. május 13., 6.

g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle”. ''2×2'' 1, 1. sz. (1922): 59-63.

Gáspár Endre. „Útban az új etika felé”. ''Ma'' 8, 2-3. sz. (1922): 23-28.

Gáspár Endre. ''Kassák Lajos az ember és munkája''. Bécs: Julius Fischer, 1924.

Gáspár Endre. „A kritika krízise”. ''Dokumentum'' 1, 1. sz. (1926): 24-27.
[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 19:53, 29 February 2024
Line 1:		Line 1:
−	'''[[Item:Q145418\|Gáspár Endre]]''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937\|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', '''Bourgeois<code>→</code>''', '''Carlos Williams<code>→</code>''', '''Cowley<code>→</code>''', '''Folgore<code>→</code>''', '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', '''Rivas<code>→</code>''', '''Sauvage<code>→</code>''', '''Suschny<code>→</code>''', '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.	+	'''[[Item:Q145418\|Gáspár Endre]]''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937\|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', '''Bourgeois<code>→</code>''', '''Carlos Williams<code>→</code>''', '''Cowley<code>→</code>''', '''Folgore<code>→</code>''', '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', '''Rivas<code>→</code>''', '''Sauvage<code>→</code>''', '''Suschny<code>→</code>''', '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''<code>→</code>''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.

← Older revision		Revision as of 19:53, 29 February 2024
Line 1:		Line 1:
−	'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937\|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', '''Bourgeois<code>→</code>''', '''Carlos Williams<code>→</code>''', '''Cowley<code>→</code>''', '''Folgore<code>→</code>''', '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', '''Rivas<code>→</code>''', '''Sauvage<code>→</code>''', '''Suschny<code>→</code>''', '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.	+	'''[[Item:Q145418\|Gáspár Endre]]''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937\|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', '''Bourgeois<code>→</code>''', '''Carlos Williams<code>→</code>''', '''Cowley<code>→</code>''', '''Folgore<code>→</code>''', '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', '''Rivas<code>→</code>''', '''Sauvage<code>→</code>''', '''Suschny<code>→</code>''', '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.

← Older revision		Revision as of 15:45, 3 January 2024
Line 1:		Line 1:
−	'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937\|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', Bourgeois, Carlos ~~William~~, Cowley, Folgore, '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', Rivas, Sauvage, Suschny, '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.	+	'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937\|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', '''Bourgeois<code>→</code>''', '''Carlos Williams<code>→</code>''', '''Cowley<code>→</code>''', '''Folgore<code>→</code>''', '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', '''Rivas<code>→</code>''', '''Sauvage<code>→</code>''', '''Suschny<code>→</code>''', '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.
+'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', Rivas, Sauvage, Suschny, '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.
@@ Line 5: / Line 5: @@
 G. E. [Gáspár Endre]. „A MA jubileumi száma”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1922. május 13., 6.
-g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle”. ''2×2'' 1, 1. sz. (1922): 59-63.
+g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle”. ''2×2'' 1, 1. sz. (1922): 59–63.
-Gáspár Endre. „Útban az új etika felé”. ''Ma'' 8, 2-3. sz. (1922): 23-28.
+Gáspár Endre. „Útban az új etika felé”. ''Ma'' 8, 2-3. sz. (1922): 23–28.
 Gáspár Endre. ''Kassák Lajos az ember és munkája''. Bécs: Julius Fischer, 1924.
-Gáspár Endre. „A kritika krízise”. ''Dokumentum'' 1, 1. sz. (1926): 24-27.
+Gáspár Endre. „A kritika krízise”. ''Dokumentum'' 1, 1. sz. (1926): 24–27.
 [[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 14:00, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A ''Má''ba németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai ~~1947-48~~-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.	+	'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957\|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.
		+

← Older revision		Revision as of 11:49, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''Gáspár Endre''' (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a ''Der Sturm'' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A ''Má''ba németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947-48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.	+	'''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A ''Má''ba németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947-48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.