Denarráció - Revision history

SzemesBotond at 07:51, 21 September 2023

2023-09-21T07:51:15Z

SzemesBotond at 06:58, 14 September 2023

2023-09-14T06:58:16Z

SzemesBotond at 07:42, 13 September 2023

2023-09-13T07:42:30Z

SzemesBotond at 07:41, 13 September 2023

2023-09-13T07:41:18Z

SzemesBotond at 08:08, 12 September 2023

2023-09-12T08:08:57Z

SzemesBotond at 14:48, 1 August 2023

2023-08-01T14:48:35Z

SzemesBotond at 14:47, 1 August 2023

2023-08-01T14:47:56Z

SzemesBotond: Created page with "Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern techn..."

2023-07-31T12:18:29Z

Created page with "Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern techn..."

New page

Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a szereplőkre, helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337087 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''Molloy'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:

„Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”

'''Teljes szöveg'''

A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 Marie-Laure Ryan. „A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel ''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 Bene Adrián, A relativitás irodalma,] 50-53.)

A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. Brian McHale Worlds Under Erasure című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget Derrida „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. Robbe-Grillet: ''Útvesztő'', 1959), addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események (Robbe- Grillet: ''Projet pour une révolution à New York'', 1970), de a történetvilág egyes elemei is (Borges: ''Averroes nyomában'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése (Muriel Spark: ''The Comforters'', 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''Az elágazó ösvények kertje'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul (John Barth: ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban'', 1968, Robert Coover: ''A pótmama'', Ugyanő: ''Quenby and Ola, Swede and Carl'', 1969). A befejezések megsokszorozását (Fowles: ''A francia hadnagy szeretője'', 1964) és a körszerű befejezést (Joyce: ''Finnegans Wake'', 1939) McHale szintén ide sorolja.

Richardson kontinuumként fogja fel a jelenséget, melynek egyik pólusa a lokális denarráció, mely nem fenyegeti az ábrázolt világ ontológiai stabilitását, csak az elbeszélés egyes elemeire terjed ki (Beckett: ''Molloy'', 1951, Nabokov: ''Lolita'', 1955, Drabble: ''A vízesés'', 1969). A skála másik végén elhelyezkedő globális, az önmagát tagadó elbeszélés esetében az állítás és tagadás kettőssége már nem oldható fel (Beckett: ''A megnevezhetetlen'', 1953). Míg az előzőek esetében csak módosul az elbeszélés világa, az utóbbiban a denarráció aláássa a szövegben ábrázolni kívánt világot. Richardson felhívja a figyelmet arra, hogy a denarráció szélsőséges eseteiben a történet és a diskurzus elkülönítése lehetetlenné válik, nem nyerhető vissza az elbeszélt történet (Richardson, 2018:148.).

@@ Line 1: / Line 1: @@
-Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337684 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337678 Molloy]'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337782 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:
+Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Szerepl%C5%91_/_Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337684 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337678 Molloy]'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337782 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:
 „Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”
@@ Line 5: / Line 5: @@
 '''Teljes szöveg'''
-A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337098 Marie-Laure Ryan][https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 , A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q330708 Bene Adrián], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 A relativitás irodalma,] 50-53.)
+A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 ''The Disnarrated'']) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337098 Marie-Laure Ryan][https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 , ''A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában'']). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q330708 Bene Adrián], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 ''A relativitás irodalma,''] 50-53.)
-A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337100 Brian McHale] [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337101 Worlds Under Erasure] című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337103 Derrida] „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Robbe-Grillet], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337697 Útvesztő]'', addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események (Robbe-Grillet, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337698 ''Projet pour une révolution à New York''], 1970), de a történetvilág egyes elemei is ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q335810 Borges], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337699 Averroes nyomában]'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337110 Muriel Spark], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337700 The Comforters], 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337701 Az elágazó ösvények kertje]'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337116 John Barth], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337702 ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban''], 1968, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337118 Robert Coover]: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337704 A pótmama]'', és ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337703 Quenby and Ola, Swede and Carl]'', 1969). A befejezések megsokszorozását ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337127 Fowles], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337705 ''A francia hadnagy szeretője''], 1964) és a körszerű befejezést ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337128 Joyce], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337706 ''Finnegans Wake''], 1939) McHale szintén ide sorolja.
+A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337100 Brian McHale] [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337101 ''Worlds Under Erasure''] című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337103 Derrida] „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Robbe-Grillet], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337697 Útvesztő]'', addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események (Robbe-Grillet, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337698 ''Projet pour une révolution à New York''], 1970), de a történetvilág egyes elemei is ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q335810 Borges], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337699 Averroes nyomában]'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337110 Muriel Spark], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337700 ''The Comforters''], 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337701 Az elágazó ösvények kertje]'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337116 John Barth], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337702 ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban''], 1968, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337118 Robert Coover]: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337704 A pótmama]'', és ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337703 Quenby and Ola, Swede and Carl]'', 1969). A befejezések megsokszorozását ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337127 Fowles], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337705 ''A francia hadnagy szeretője''], 1964) és a körszerű befejezést ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337128 Joyce], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337706 ''Finnegans Wake''], 1939) McHale szintén ide sorolja.
 Richardson kontinuumként fogja fel a jelenséget, melynek egyik pólusa a lokális denarráció, mely nem fenyegeti az ábrázolt világ ontológiai stabilitását, csak az elbeszélés egyes elemeire terjed ki (Beckett, ''Molloy'', 1951; [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337131 Nabokov], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337707 ''Lolita''], 1955; [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337133 Drabble], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337708 ''A vízesés''], 1969). A skála másik végén elhelyezkedő globális, az önmagát tagadó elbeszélés esetében az állítás és tagadás kettőssége már nem oldható fel (Beckett, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337681 ''A megnevezhetetlen'',] 1953). Míg az előzőek esetében csak módosul az elbeszélés világa, az utóbbiban a denarráció aláássa a szövegben ábrázolni kívánt világot. Richardson felhívja a figyelmet arra, hogy a denarráció szélsőséges eseteiben a történet és a diskurzus elkülönítése lehetetlenné válik, nem nyerhető vissza az elbeszélt történet ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 148.)
-Szerző: Tóth Csilla
+Szerző: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337082 Tóth Csilla]
 [[Category:NarrativITI]]

← Older revision		Revision as of 06:58, 14 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337684 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337678 Molloy]'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:~~Q337092~~ Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:	+	Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337684 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337678 Molloy]'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337782 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:

	„Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”		„Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”

@@ Line 5: / Line 5: @@
 '''Teljes szöveg'''
-A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337098 Marie-Laure Ryan][https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 , A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel ''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q330708 Bene Adrián], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 A relativitás irodalma,] 50-53.)
+A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337098 Marie-Laure Ryan][https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 , A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q330708 Bene Adrián], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 A relativitás irodalma,] 50-53.)
 A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337100 Brian McHale] [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337101 Worlds Under Erasure] című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337103 Derrida] „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Robbe-Grillet], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337697 Útvesztő]'', addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események (Robbe-Grillet, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337698 ''Projet pour une révolution à New York''], 1970), de a történetvilág egyes elemei is ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q335810 Borges], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337699 Averroes nyomában]'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337110 Muriel Spark], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337700 The Comforters], 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337701 Az elágazó ösvények kertje]'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337116 John Barth], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337702 ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban''], 1968, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337118 Robert Coover]: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337704 A pótmama]'', és ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337703 Quenby and Ola, Swede and Carl]'', 1969). A befejezések megsokszorozását ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337127 Fowles], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337705 ''A francia hadnagy szeretője''], 1964) és a körszerű befejezést ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337128 Joyce], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337706 ''Finnegans Wake''], 1939) McHale szintén ide sorolja.

@@ Line 1: / Line 1: @@
-Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337087 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''Molloy'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:
+Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337684 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337678 Molloy]'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:
 „Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”
@@ Line 5: / Line 5: @@
 '''Teljes szöveg'''
-A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 Marie-Laure Ryan. „A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel ''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 Bene Adrián, A relativitás irodalma,] 50-53.)
+A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337098 Marie-Laure Ryan][https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 , A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel ''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q330708 Bene Adrián], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 A relativitás irodalma,] 50-53.)
-A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337101 Brian McHale Worlds Under Erasure] című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337103 Derrida] „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337105 Robbe-Grillet: ''Útvesztő'']), addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337106 Robbe-Grillet: ''Projet pour une révolution à New York''], 1970), de a történetvilág egyes elemei is (Borges: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337109 Averroes nyomában]'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337112 Muriel Spark: The Comforters], 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337115 Az elágazó ösvények kertje]'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337117 John Barth: ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban''], 1968, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337118 Robert Coover]: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337121 A pótmama]'', és ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337125 Quenby and Ola, Swede and Carl]'', 1969). A befejezések megsokszorozását ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337126 Fowles: ''A francia hadnagy szeretője''], 1964) és a körszerű befejezést ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337129 Joyce: ''Finnegans Wake''], 1939) McHale szintén ide sorolja.
+A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337100 Brian McHale] [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337101 Worlds Under Erasure] című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337103 Derrida] „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Robbe-Grillet], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337697 Útvesztő]'', addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események (Robbe-Grillet, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337698 ''Projet pour une révolution à New York''], 1970), de a történetvilág egyes elemei is ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q335810 Borges], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337699 Averroes nyomában]'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337110 Muriel Spark], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337700 The Comforters], 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337701 Az elágazó ösvények kertje]'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337116 John Barth], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337702 ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban''], 1968, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337118 Robert Coover]: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337704 A pótmama]'', és ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337703 Quenby and Ola, Swede and Carl]'', 1969). A befejezések megsokszorozását ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337127 Fowles], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337705 ''A francia hadnagy szeretője''], 1964) és a körszerű befejezést ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337128 Joyce], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337706 ''Finnegans Wake''], 1939) McHale szintén ide sorolja.
-Richardson kontinuumként fogja fel a jelenséget, melynek egyik pólusa a lokális denarráció, mely nem fenyegeti az ábrázolt világ ontológiai stabilitását, csak az elbeszélés egyes elemeire terjed ki (Beckett: ''Molloy'', 1951, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337132 Nabokov: ''Lolita''], 1955, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337134 Drabble: ''A vízesés''], 1969). A skála másik végén elhelyezkedő globális, az önmagát tagadó elbeszélés esetében az állítás és tagadás kettőssége már nem oldható fel ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Beckett: ''A megnevezhetetlen'',] 1953). Míg az előzőek esetében csak módosul az elbeszélés világa, az utóbbiban a denarráció aláássa a szövegben ábrázolni kívánt világot. Richardson felhívja a figyelmet arra, hogy a denarráció szélsőséges eseteiben a történet és a diskurzus elkülönítése lehetetlenné válik, nem nyerhető vissza az elbeszélt történet ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 148.)
+Richardson kontinuumként fogja fel a jelenséget, melynek egyik pólusa a lokális denarráció, mely nem fenyegeti az ábrázolt világ ontológiai stabilitását, csak az elbeszélés egyes elemeire terjed ki (Beckett, ''Molloy'', 1951; [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337131 Nabokov], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337707 ''Lolita''], 1955; [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337133 Drabble], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337708 ''A vízesés''], 1969). A skála másik végén elhelyezkedő globális, az önmagát tagadó elbeszélés esetében az állítás és tagadás kettőssége már nem oldható fel (Beckett, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337681 ''A megnevezhetetlen'',] 1953). Míg az előzőek esetében csak módosul az elbeszélés világa, az utóbbiban a denarráció aláássa a szövegben ábrázolni kívánt világot. Richardson felhívja a figyelmet arra, hogy a denarráció szélsőséges eseteiben a történet és a diskurzus elkülönítése lehetetlenné válik, nem nyerhető vissza az elbeszélt történet ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 148.)
 Szerző: Tóth Csilla
 [[Category:NarrativITI]]

← Older revision		Revision as of 08:08, 12 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ~~szereplőkre~~''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337087 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''Molloy'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:	+	Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a ''szereplőkre<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337087 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''Molloy'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:

	„Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”		„Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”

@@ Line 1: / Line 1: @@
-Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a szereplőkre, helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337087 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''Molloy'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:
+Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a szereplőkre''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Karakter →]</code>'''</big>'', helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337079 Brian Richardson]tól ered, az ő meghatározása szerint: „A denarráció a narratív tagadás olyan fajtájaként határozható meg, amelyben az elbeszélő korábban megalkotott narratívája lényeges aspektusait tagadja.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 143). Példája a narratív tagadás mesterétől, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337083 Samuel Becket]től származik: „Akkor visszamentem a házba és leírtam: Éjfél. Az eső veri az ablakot. Nem volt éjfél. Nem esett.” ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Molloy], 228) A denarráció [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337085 Diderot]-ig nyúlik vissza (''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337087 Mindenmindegy Jakab meg a gazdája]'' (1773), modern példája Beckett ''Molloy'' (1951) című regénye. Beckett mellett másik kiemelkedő képviselője [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337089 Alain Robbet-Grillet], de a technikát a posztmodern irodalom számos alkotója alkalmazta. Így pl. a kortárs magyar irodalomban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q49839 Tóth Krisztina], ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337092 Pixel]'' című novelláskötetének (2011) ''A kéz'' című első fejezetében:
 „Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány.”
@@ Line 7: / Line 7: @@
 A denarráció fogalmát el kell különíteni a ''disznarráció''tól (vö.: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334418 Gerard Prince], [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337093 The Disnarrated]) és a ''virtuális narrációt''ól ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337097 Marie-Laure Ryan. „A belemerülés allegóriái: virtuális narráció a posztmodern prózában]). A disznarráció olyan eseményekre vonatkozik, melyek nem történtek meg, az elbeszélés mégis utal rájuk, pl. a szereplő vágyai, kudarcai, feltételezései stb. kibontásaként. Míg a disznarráció a ''mindentudó elbeszélő''vel ''<big>'''<code>[https://itidata.abtk.hu/w/index.php?title=Mindentud%C3%B3_elbesz%C3%A9l%C5%91&veaction=edit →]</code>'''</big>'' együtt háttérbe szorul a 20. században, addig a denarráció és a virtuális narráció előtérbe kerül a posztmodern irodalom és film világában. A virtuális narráció a szöveg aktuális világa köré szerveződő virtuális valóságokat (alrendszereket) hoz létre, a szereplőkhöz köthető megvalósulatlan reprezentációk (vágyak, célok, tervek) és a lehetséges események mentén, de a középpontok áthelyezése és a beágyazás révén ''metaleptikus'' szintváltásokhoz kapcsolódik. (A fogalmi különbségekről bővebben: [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337099 Bene Adrián, A relativitás irodalma,] 50-53.)
-A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. Brian McHale Worlds Under Erasure című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget Derrida „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. Robbe-Grillet: ''Útvesztő'', 1959), addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események (Robbe- Grillet: ''Projet pour une révolution à New York'', 1970), de a történetvilág egyes elemei is (Borges: ''Averroes nyomában'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése (Muriel Spark: ''The Comforters'', 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''Az elágazó ösvények kertje'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul (John Barth: ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban'', 1968, Robert Coover: ''A pótmama'', Ugyanő: ''Quenby and Ola, Swede and Carl'', 1969). A befejezések megsokszorozását (Fowles: ''A francia hadnagy szeretője'', 1964) és a körszerű befejezést (Joyce: ''Finnegans Wake'', 1939) McHale szintén ide sorolja.
+A denarráció ellentétes a fenti a fogalmakkal, hiszen állítás és tagadás kettősségén alapul. Az önmagukat felszámoló szövegekben először felépül egy szilárdnak tűnő fiktív világ, majd az olvasó ennek visszavonásával szembesül. A hatás lényege a fiktív világ ontológiai destabilizálása, célja a nyelvi megalkotottság, a fikció konstruált mivoltának előtérbe helyezése. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337101 Brian McHale Worlds Under Erasure] című művében részletesen bemutatja a denarráció különböző posztmodern technikáit, a jelenséget [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337103 Derrida] „törlésjel alatti írás” (''sous rature'') kifejezéséhez köti. A modern és a posztmodern denarráció McHale szerint abban különbözik, hogy míg a modernségben a denarráció a szereplő mentális világán belül jelent meg (pl. [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337105 Robbe-Grillet: ''Útvesztő'']), addig a posztmodernben a szöveg által kivetített világ sajátja. Törölhetők egyes események ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337106 Robbe-Grillet: ''Projet pour une révolution à New York''], 1970), de a történetvilág egyes elemei is (Borges: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337109 Averroes nyomában]'', 1968), melyen belül külön kategória a szereplő törlése, esetleges visszatérése ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337112 Muriel Spark: The Comforters], 1957). Az elágazó ösvények technikája összetettebb, melynek modelljét Borges ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337115 Az elágazó ösvények kertje]'' (1941) című novellájában állítja fel. E szerint az elbeszélés elágazások rendszere, a fa vagy labirintusszerű szerkezet az egymást kölcsönösen kizáró lehetőségek megvalósulásán alapul ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337117 John Barth: ''Bolyongás az elvarázsolt kastélyban''], 1968, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337118 Robert Coover]: ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337121 A pótmama]'', és ''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337125 Quenby and Ola, Swede and Carl]'', 1969). A befejezések megsokszorozását ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337126 Fowles: ''A francia hadnagy szeretője''], 1964) és a körszerű befejezést ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337129 Joyce: ''Finnegans Wake''], 1939) McHale szintén ide sorolja.
-Richardson kontinuumként fogja fel a jelenséget, melynek egyik pólusa a lokális denarráció, mely nem fenyegeti az ábrázolt világ ontológiai stabilitását, csak az elbeszélés egyes elemeire terjed ki (Beckett: ''Molloy'', 1951, Nabokov: ''Lolita'', 1955, Drabble: ''A vízesés'', 1969). A skála másik végén elhelyezkedő globális, az önmagát tagadó elbeszélés esetében az állítás és tagadás kettőssége már nem oldható fel (Beckett: ''A megnevezhetetlen'', 1953). Míg az előzőek esetében csak módosul az elbeszélés világa, az utóbbiban a denarráció aláássa a szövegben ábrázolni kívánt világot. Richardson felhívja a figyelmet arra, hogy a denarráció szélsőséges eseteiben a történet és a diskurzus elkülönítése lehetetlenné válik, nem nyerhető vissza az elbeszélt történet (Richardson, 2018:148.).
+Richardson kontinuumként fogja fel a jelenséget, melynek egyik pólusa a lokális denarráció, mely nem fenyegeti az ábrázolt világ ontológiai stabilitását, csak az elbeszélés egyes elemeire terjed ki (Beckett: ''Molloy'', 1951, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337132 Nabokov: ''Lolita''], 1955, [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337134 Drabble: ''A vízesés''], 1969). A skála másik végén elhelyezkedő globális, az önmagát tagadó elbeszélés esetében az állítás és tagadás kettőssége már nem oldható fel ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337084 Beckett: ''A megnevezhetetlen'',] 1953). Míg az előzőek esetében csak módosul az elbeszélés világa, az utóbbiban a denarráció aláássa a szövegben ábrázolni kívánt világot. Richardson felhívja a figyelmet arra, hogy a denarráció szélsőséges eseteiben a történet és a diskurzus elkülönítése lehetetlenné válik, nem nyerhető vissza az elbeszélt történet ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q337081 Denarráció. A permeábilis narrátor], 148.).