Barzun, Henri-Martin - Revision history

BucsicsKatalin at 17:34, 10 February 2025

2025-02-10T17:34:03Z

BucsicsKatalin: BucsicsKatalin moved page Henri-Martin Barzun to Barzun, Henri-Martin

2023-11-23T19:14:45Z

BucsicsKatalin moved page Henri-Martin Barzun to Barzun, Henri-Martin

BucsicsKatalin at 16:52, 15 September 2023

2023-09-15T16:52:53Z

HorváthMárjánovicsDiána at 14:58, 21 August 2023

2023-08-21T14:58:36Z

HorváthMárjánovicsDiána at 14:53, 21 August 2023

2023-08-21T14:53:05Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Henri-Martin Barzun (eredeti neve: Henri Louis Martin, egyéb nevek: Henri-Martin) (1881. szept. 28., Grenoble – 1973. szept., New Rochelle)''', francia kísérleti kö..."

2023-08-11T12:41:07Z

Created page with "'''Henri-Martin Barzun (eredeti neve: Henri Louis Martin, egyéb nevek: Henri-Martin) (1881. szept. 28., Grenoble – 1973. szept., New Rochelle)''', francia kísérleti kö..."

New page

'''Henri-Martin Barzun (eredeti neve: Henri Louis Martin, egyéb nevek: Henri-Martin) (1881. szept. 28., Grenoble – 1973. szept., New Rochelle)''', francia kísérleti költő és író, kritikus.

Henri-Martin Barzun Grenoble-ban született, majd tanulmányai miatt Párizsba ment. Az 1899-ben megnyílt École des hautes études sociales-ra iratkozott be. 1906-tól a Munkaügyi és Szociális Biztosítási Minisztériumban dolgozott egészen 1917-ig. A ''L’Art social'' című folyóirat főszerkesztője (1905-1906), 1906 és 1908 között pedig aktívan részt vett az Abbaye de Créteil közösségi kísérletében, többek között Georges Duhamel, Charles Vildrac, Albert Gleizes, René Arcos társaságában. Az Abbaye villájában élt a családjával, működését pénzügyileg is támogatta. Többek között Jules Romains és F. T. Marinetti is gyakran megfordult itt.

1911 és 1914 között megalapította és vezette a ''Poème et drame'' című folyóiratot. A szimultanizmus egyik kezdeményezője és fő teoretikusa volt. 1912-ben Apollinaire-rel, Louis de Royaumont és Sébastien Voirol-lal együtt megalapította a Club artistique de Passy-t, a Laboratoire Art et Action nevű fontos kísérleti színházi csoport egyik elődjét, amely Barzun több polifonikus művét is színre vitte. Barzun 1917-ben kiküldetésbe ment az Egyesült Államokba, majd itt is telepedett le. 1920-ban megalapította a The French-American Art Guild for the Advancement of XX Century Arts nevű szervezetet, majd 1929-ben egy kísérleti színházi iskolát, a New Drama Schoolt, a későbbi The Orphic Art Centert (New York), ahol folytatta polifóniával kapcsolatos kísérleteit. Kapcsolatban állt Marcel Duchamp-pal, Albert Gleizes-szel és Edgard Varèse-szel, a második világháború alatt pedig a ''The French-Forum'' című folyóiratot vezette. Jacques Barzun történész apja.

1906-ban jelent meg gyűjteményes kötete ''La Terrestre Tragédie'' címmel, 1908-ban a ''L’Hymne des forces''. Legfontosabb művét, a ''L’Orphéide ou L’Universel Poème''-et évtizedekig írta, de soha nem publikálta teljes egészében, csak részleteket belőle – mégis az avantgárd hangkísérleteinek és vizuális költészetének egyik fontos előfutárává tette. Számos elméleti írása jelent meg az 1900-as évektől egészen az 1960-as évekig, köztük például: ''L’Action intellectuelle'' (1907), ''L’Ère du drame'' (1912), ''Voix, rythmes et chants simultanés'' (''Poème et drame'', 1913, n° 4), vagy éppen az ''Orchestral Poetry. Message - technique - achievements 1913 – 1923'' (1923).

Részben az ő koncepciója volt hatással a futurizmus szimultanizmus-koncepciójára. Marinetti már az 1890-es években találkozott a francia késő szimbolista költészettel és gondolkodással, és kapcsolatai az 1907-1908-ban a Créteil-i apátságban összegyűlt közösséggel való kapcsolatai révén megerősödtek. Bár Jules Romains költészetének és az unanimizmusról szóló elméletének hatása ismert, Barzunról viszonylag kevesebbet írtak, pedig az ő koncepciója a szubjektivitásról a fejlődő tömegtársadalomban, sőt, e gondolatok drámába és költészetbe átvitele közelebb állt Marinetti szemléletéhez. Barzun ''Hymne des forces'' (1912) című műve párhuzamba állítható az idő és a tér vizuális kezelésével Delmarle és Severini jellegzetes futurista festményein, illetve polifónia- és szimultánitás-elmélete kapcsolódik a futuristák elgondolásához a művészet és az élet közötti határvonal elmosásával kapcsolatban, illetve a különböző hangok egyidejű megszólalásával élő performanszok tekintetében. Tipografikusan megkomponált vizuális költészete rendkívül változatos. ''L’Orhéide'' című eposza vizuális kinetikus mű, kórusokkal, dialógusokkal, dalokkal és egyszólamúságokkal; továbbá monológokkal, prózatöredékekkel, tiszta hangokkal és zajokkal. A vizuális költészet lehetőségeit bővítette a többszólamú líra vizuális elemekkel való kombinálásával.

A ''Má''ban Barzunnak két verse jelent meg Franyó Zoltán fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/aktivizmus kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét (''A költő'') René Arcos-szal és André Spire verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.

Henri-Martin Barzun, „Mágia”, ford. Franyó Zoltán, ''Ma'' 3, 12. sz. (1918): 142.

Henri-Martin Barzun, „A költő”, ford. Franyó Zoltán, ''Ma'' 4, 6. sz. (1919): 130.

Christopher Townsend, „Henri-Martin Barzun’s ‘Simultaneism’ between the Abbaye de Créteil and Futurism: The Individual and the Crowd in Late-Symbolist Art”, hozzáférés: 2023.08.08., International Yearbook of Futurism Studies, <nowiki>https://doi.org/10.1515/futur-2012.0017</nowiki>

Boyd G. Carter, Henri Martin Barzun and the Abbaye de Créteil, ''Books Abroad'' 23, 2. sz. (1949): 119–123.

<nowiki>https://peoplepill.com/people/henri-martin-barzun</nowiki>

[[Category:KASInet]]

@@ Line 3: / Line 3: @@
 Henri-Martin Barzun Grenoble-ban született, majd tanulmányai miatt '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q131 Párizs]'''ba<code>→</code> ment. Az 1899-ben megnyílt École des hautes études sociales-ra iratkozott be. 1906-tól a Munkaügyi és Szociális Biztosítási Minisztériumban dolgozott egészen 1917-ig. A ''L’Art social'' című folyóirat főszerkesztője (1905-1906), 1906 és 1908 között pedig aktívan részt vett az '''Abbaye de Créteil<code>→</code>''' közösségi kísérletében, többek között '''Georges Duhamel<code>→</code>''', '''Charles Vildrac<code>→</code>''', '''Albert Gleizes<code>→</code>''', '''René Arcos<code>→</code>''' társaságában. Az Abbaye villájában élt a családjával, működését pénzügyileg is támogatta. Többek között '''Jules Romains<code>→</code>''' és '''F. T. Marinetti<code>→</code>''' is gyakran megfordult itt.
-és 1914 között megalapította és vezette a ''Poème et drame'' című folyóiratot. A '''szimultanizmus<code>→</code>''' egyik kezdeményezője és fő teoretikusa volt. 1912-ben '''Apollinaire'''-rel<code>→</code>, Louis de Royaumont és Sébastien Voirol-lal együtt megalapította a Club artistique de Passy-t, a Laboratoire Art et Action nevű fontos kísérleti színházi csoport egyik elődjét, amely Barzun több polifonikus művét is színre vitte. Barzun 1917-ben kiküldetésbe ment az Egyesült Államokba, majd itt is telepedett le. 1920-ban megalapította a The French-American Art Guild for the Advancement of XX Century Arts nevű szervezetet, majd 1929-ben egy kísérleti színházi iskolát, a New Drama Schoolt, a későbbi The Orphic Art Centert (New York), ahol folytatta polifóniával kapcsolatos kísérleteit. Kapcsolatban állt '''Marcel Duchamp'''-pal<code>→</code>, Albert Gleizes-szel és Edgard Varèse-szel, a második világháború alatt pedig a ''The French-Forum'' című folyóiratot vezette. Jacques Barzun történész apja.
+és 1914 között megalapította és vezette a ''Poème et drame'' című folyóiratot. A '''szimultanizmus<code>→</code>''' egyik kezdeményezője és fő teoretikusa volt. 1912-ben '''Apollinaire'''-rel<code>→</code>, Louis de Royaumont és Sébastien Voirol-lal együtt megalapította a Club artistique de Passy-t, a Laboratoire Art et Action nevű fontos kísérleti színházi csoport egyik elődjét, amely Barzun több polifonikus művét is színre vitte. Barzun 1917-ben kiküldetésbe ment az Egyesült Államokba, majd itt is telepedett le. 1920-ban megalapította a The French-American Art Guild for the Advancement of XX Century Arts nevű szervezetet, majd 1929-ben egy kísérleti színházi iskolát, a New Drama Schoolt, a későbbi The Orphic Art Centert (New York), ahol folytatta polifóniával kapcsolatos kísérleteit. Kapcsolatban állt '''Marcel Duchamp'''-mal<code>→</code>, Albert Gleizes-zel és Edgard Varèse-szel, a második világháború alatt pedig a ''The French-Forum'' című folyóiratot vezette. Jacques Barzun történész apja.
 -ban jelent meg gyűjteményes kötete ''La Terrestre Tragédie'' címmel, 1908-ban a ''L’Hymne des forces''. Legfontosabb művét, a ''L’Orphéide ou L’Universel Poème''-et évtizedekig írta, de soha nem publikálta teljes egészében, csak részleteket belőle – mégis az avantgárd hangkísérleteinek és vizuális költészetének egyik fontos előfutárává tette. Számos elméleti írása jelent meg az 1900-as évektől egészen az 1960-as évekig, köztük például: ''L’Action intellectuelle'' (1907), ''L’Ère du drame'' (1912), ''Voix, rythmes et chants simultanés'' (''Poème et drame'', 1913, n° 4), vagy éppen az ''Orchestral Poetry. Message - technique - achievements 1913 – 1923'' (1923).
-Részben az ő koncepciója volt hatással a '''futurizmus<code>→</code>''' szimultanizmus-koncepciójára. Marinetti már az 1890-es években találkozott a francia késő '''szimbolista<code>→</code>''' költészettel és gondolkodással, és kapcsolatai az 1907-1908-ban a Créteil-i apátságban összegyűlt közösséggel való kapcsolatai révén megerősödtek. Bár Jules Romains költészetének és az '''unanimizmus'''ról<code>→</code> szóló elméletének hatása ismert, Barzunról viszonylag kevesebbet írtak, pedig az ő koncepciója a szubjektivitásról a fejlődő tömegtársadalomban, sőt, e gondolatok drámába és költészetbe átvitele közelebb állt Marinetti szemléletéhez. Barzun ''Hymne des forces'' (1912) című műve párhuzamba állítható az idő és a tér vizuális kezelésével Delmarle és '''Severini<code>→</code>''' jellegzetes futurista festményein, illetve polifónia- és szimultánitás-elmélete kapcsolódik a futuristák elgondolásához a művészet és az élet közötti határvonal elmosásával kapcsolatban, illetve a különböző hangok egyidejű megszólalásával élő '''performansz'''ok<code>→</code> tekintetében. Tipografikusan megkomponált vizuális költészete rendkívül változatos. ''L’Orhéide'' című eposza vizuális kinetikus mű, kórusokkal, dialógusokkal, dalokkal és egyszólamúságokkal; továbbá monológokkal, prózatöredékekkel, tiszta hangokkal és zajokkal. A vizuális költészet lehetőségeit bővítette a többszólamú líra vizuális elemekkel való kombinálásával.
+Részben az ő koncepciója volt hatással a '''futurizmus<code>→</code>''' szimultanizmus-koncepciójára. Marinetti már az 1890-es években találkozott a francia késő '''szimbolista<code>→</code>''' költészettel és gondolkodással, és kapcsolatai az 1907-1908-ban a Créteil-i apátságban összegyűlt közösséggel való kapcsolatai révén megerősödtek. Bár Jules Romains költészetének és az '''unanimizmus'''ról<code>→</code> szóló elméletének hatása ismert, Barzunról viszonylag kevesebbet írtak, pedig az ő koncepciója a szubjektivitásról a fejlődő tömegtársadalomban, sőt, e gondolatok drámába és költészetbe átvitele közelebb állt Marinetti szemléletéhez. Barzun ''Hymne des forces'' (1912) című műve párhuzamba állítható az idő és a tér vizuális kezelésével Delmarle és '''Severini<code>→</code>''' jellegzetes futurista festményein, illetve polifónia- és szimultánitáselmélete kapcsolódik a futuristák elgondolásához a művészet és az élet közötti határvonal elmosásával kapcsolatban, illetve a különböző hangok egyidejű megszólalásával élő '''performansz'''ok<code>→</code> tekintetében. Tipografikusan megkomponált vizuális költészete rendkívül változatos. ''L’Orhéide'' című eposza vizuális kinetikus mű, kórusokkal, dialógusokkal, dalokkal és egyszólamúságokkal; továbbá monológokkal, prózatöredékekkel, tiszta hangokkal és zajokkal. A vizuális költészet lehetőségeit bővítette a többszólamú líra vizuális elemekkel való kombinálásával.
-A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' Barzunnak két verse jelent meg '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q44161 Franyó Zoltán]'''<code>→</code> fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/'''aktivizmus<code>→</code>''' kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét (''A költő'') René Arcos-szal és '''André Spire<code>→</code>''' verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.
+A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' Barzunnak két verse jelent meg '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q44161 Franyó Zoltán]'''<code>→</code> fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/'''aktivizmus<code>→</code>''' kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét ''(A költő)'' René Arcos-szal és '''André Spire<code>→</code>''' verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334104 Henri-Martin Barzun]''' (eredeti neve: Henri Louis Martin, egyéb nevek: Henri-Martin) (1881. szept. 28., '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q14558 Grenoble]''' – 1973. szept., '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q22124 New Rochelle]'''), francia kísérleti költő és író, kritikus.
+'''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334104 Henri-Martin Barzun]''' (eredeti neve: Henri Louis Martin, egyéb nevek: Henri-Martin) (1881. szept. 28., '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q14558 Grenoble]''' – 1973. szept., '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q22124 New Rochelle]''') francia kísérleti költő és író, kritikus.
 Henri-Martin Barzun Grenoble-ban született, majd tanulmányai miatt '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q131 Párizs]'''ba<code>→</code> ment. Az 1899-ben megnyílt École des hautes études sociales-ra iratkozott be. 1906-tól a Munkaügyi és Szociális Biztosítási Minisztériumban dolgozott egészen 1917-ig. A ''L’Art social'' című folyóirat főszerkesztője (1905-1906), 1906 és 1908 között pedig aktívan részt vett az '''Abbaye de Créteil<code>→</code>''' közösségi kísérletében, többek között '''Georges Duhamel<code>→</code>''', '''Charles Vildrac<code>→</code>''', '''Albert Gleizes<code>→</code>''', '''René Arcos<code>→</code>''' társaságában. Az Abbaye villájában élt a családjával, működését pénzügyileg is támogatta. Többek között '''Jules Romains<code>→</code>''' és '''F. T. Marinetti<code>→</code>''' is gyakran megfordult itt.
@@ Line 9: / Line 9: @@
 Részben az ő koncepciója volt hatással a '''futurizmus<code>→</code>''' szimultanizmus-koncepciójára. Marinetti már az 1890-es években találkozott a francia késő '''szimbolista<code>→</code>''' költészettel és gondolkodással, és kapcsolatai az 1907-1908-ban a Créteil-i apátságban összegyűlt közösséggel való kapcsolatai révén megerősödtek. Bár Jules Romains költészetének és az '''unanimizmus'''ról<code>→</code> szóló elméletének hatása ismert, Barzunról viszonylag kevesebbet írtak, pedig az ő koncepciója a szubjektivitásról a fejlődő tömegtársadalomban, sőt, e gondolatok drámába és költészetbe átvitele közelebb állt Marinetti szemléletéhez. Barzun ''Hymne des forces'' (1912) című műve párhuzamba állítható az idő és a tér vizuális kezelésével Delmarle és '''Severini<code>→</code>''' jellegzetes futurista festményein, illetve polifónia- és szimultánitás-elmélete kapcsolódik a futuristák elgondolásához a művészet és az élet közötti határvonal elmosásával kapcsolatban, illetve a különböző hangok egyidejű megszólalásával élő '''performansz'''ok<code>→</code> tekintetében. Tipografikusan megkomponált vizuális költészete rendkívül változatos. ''L’Orhéide'' című eposza vizuális kinetikus mű, kórusokkal, dialógusokkal, dalokkal és egyszólamúságokkal; továbbá monológokkal, prózatöredékekkel, tiszta hangokkal és zajokkal. A vizuális költészet lehetőségeit bővítette a többszólamú líra vizuális elemekkel való kombinálásával.
-A ''Má''ban Barzunnak két verse jelent meg '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q44161 Franyó Zoltán]'''<code>→</code> fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/'''aktivizmus<code>→</code>''' kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét (''A költő'') René Arcos-szal és '''André Spire<code>→</code>''' verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.
+A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' Barzunnak két verse jelent meg '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q44161 Franyó Zoltán]'''<code>→</code> fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/'''aktivizmus<code>→</code>''' kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét (''A költő'') René Arcos-szal és '''André Spire<code>→</code>''' verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.

@@ Line 1: / Line 1: @@
 '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q334104 Henri-Martin Barzun]''' (eredeti neve: Henri Louis Martin, egyéb nevek: Henri-Martin) (1881. szept. 28., '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q14558 Grenoble]''' – 1973. szept., '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q22124 New Rochelle]'''), francia kísérleti költő és író, kritikus.
-Henri-Martin Barzun Grenoble-ban született, majd tanulmányai miatt '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q131 Párizs]'''ba ment. Az 1899-ben megnyílt École des hautes études sociales-ra iratkozott be. 1906-tól a Munkaügyi és Szociális Biztosítási Minisztériumban dolgozott egészen 1917-ig. A ''L’Art social'' című folyóirat főszerkesztője (1905-1906), 1906 és 1908 között pedig aktívan részt vett az '''Abbaye de Créteil''' közösségi kísérletében, többek között '''Georges Duhamel''', '''Charles Vildrac''', '''Albert Gleizes''', '''René Arcos''' társaságában. Az Abbaye villájában élt a családjával, működését pénzügyileg is támogatta. Többek között '''Jules Romains''' és '''F. T. Marinetti''' is gyakran megfordult itt.
+Henri-Martin Barzun Grenoble-ban született, majd tanulmányai miatt '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q131 Párizs]'''ba<code>→</code> ment. Az 1899-ben megnyílt École des hautes études sociales-ra iratkozott be. 1906-tól a Munkaügyi és Szociális Biztosítási Minisztériumban dolgozott egészen 1917-ig. A ''L’Art social'' című folyóirat főszerkesztője (1905-1906), 1906 és 1908 között pedig aktívan részt vett az '''Abbaye de Créteil<code>→</code>''' közösségi kísérletében, többek között '''Georges Duhamel<code>→</code>''', '''Charles Vildrac<code>→</code>''', '''Albert Gleizes<code>→</code>''', '''René Arcos<code>→</code>''' társaságában. Az Abbaye villájában élt a családjával, működését pénzügyileg is támogatta. Többek között '''Jules Romains<code>→</code>''' és '''F. T. Marinetti<code>→</code>''' is gyakran megfordult itt.
-és 1914 között megalapította és vezette a ''Poème et drame'' című folyóiratot. A '''szimultanizmus''' egyik kezdeményezője és fő teoretikusa volt. 1912-ben '''Apollinaire'''-rel, Louis de Royaumont és Sébastien Voirol-lal együtt megalapította a Club artistique de Passy-t, a Laboratoire Art et Action nevű fontos kísérleti színházi csoport egyik elődjét, amely Barzun több polifonikus művét is színre vitte. Barzun 1917-ben kiküldetésbe ment az Egyesült Államokba, majd itt is telepedett le. 1920-ban megalapította a The French-American Art Guild for the Advancement of XX Century Arts nevű szervezetet, majd 1929-ben egy kísérleti színházi iskolát, a New Drama Schoolt, a későbbi The Orphic Art Centert (New York), ahol folytatta polifóniával kapcsolatos kísérleteit. Kapcsolatban állt '''Marcel Duchamp'''-pal, Albert Gleizes-szel és Edgard Varèse-szel, a második világháború alatt pedig a ''The French-Forum'' című folyóiratot vezette. Jacques Barzun történész apja.
+és 1914 között megalapította és vezette a ''Poème et drame'' című folyóiratot. A '''szimultanizmus<code>→</code>''' egyik kezdeményezője és fő teoretikusa volt. 1912-ben '''Apollinaire'''-rel<code>→</code>, Louis de Royaumont és Sébastien Voirol-lal együtt megalapította a Club artistique de Passy-t, a Laboratoire Art et Action nevű fontos kísérleti színházi csoport egyik elődjét, amely Barzun több polifonikus művét is színre vitte. Barzun 1917-ben kiküldetésbe ment az Egyesült Államokba, majd itt is telepedett le. 1920-ban megalapította a The French-American Art Guild for the Advancement of XX Century Arts nevű szervezetet, majd 1929-ben egy kísérleti színházi iskolát, a New Drama Schoolt, a későbbi The Orphic Art Centert (New York), ahol folytatta polifóniával kapcsolatos kísérleteit. Kapcsolatban állt '''Marcel Duchamp'''-pal<code>→</code>, Albert Gleizes-szel és Edgard Varèse-szel, a második világháború alatt pedig a ''The French-Forum'' című folyóiratot vezette. Jacques Barzun történész apja.
 -ban jelent meg gyűjteményes kötete ''La Terrestre Tragédie'' címmel, 1908-ban a ''L’Hymne des forces''. Legfontosabb művét, a ''L’Orphéide ou L’Universel Poème''-et évtizedekig írta, de soha nem publikálta teljes egészében, csak részleteket belőle – mégis az avantgárd hangkísérleteinek és vizuális költészetének egyik fontos előfutárává tette. Számos elméleti írása jelent meg az 1900-as évektől egészen az 1960-as évekig, köztük például: ''L’Action intellectuelle'' (1907), ''L’Ère du drame'' (1912), ''Voix, rythmes et chants simultanés'' (''Poème et drame'', 1913, n° 4), vagy éppen az ''Orchestral Poetry. Message - technique - achievements 1913 – 1923'' (1923).
-Részben az ő koncepciója volt hatással a '''futurizmus''' szimultanizmus-koncepciójára. Marinetti már az 1890-es években találkozott a francia késő '''szimbolista''' költészettel és gondolkodással, és kapcsolatai az 1907-1908-ban a Créteil-i apátságban összegyűlt közösséggel való kapcsolatai révén megerősödtek. Bár Jules Romains költészetének és az '''unanimizmus'''ról szóló elméletének hatása ismert, Barzunról viszonylag kevesebbet írtak, pedig az ő koncepciója a szubjektivitásról a fejlődő tömegtársadalomban, sőt, e gondolatok drámába és költészetbe átvitele közelebb állt Marinetti szemléletéhez. Barzun ''Hymne des forces'' (1912) című műve párhuzamba állítható az idő és a tér vizuális kezelésével Delmarle és '''Severini''' jellegzetes futurista festményein, illetve polifónia- és szimultánitás-elmélete kapcsolódik a futuristák elgondolásához a művészet és az élet közötti határvonal elmosásával kapcsolatban, illetve a különböző hangok egyidejű megszólalásával élő '''performansz'''ok tekintetében. Tipografikusan megkomponált vizuális költészete rendkívül változatos. ''L’Orhéide'' című eposza vizuális kinetikus mű, kórusokkal, dialógusokkal, dalokkal és egyszólamúságokkal; továbbá monológokkal, prózatöredékekkel, tiszta hangokkal és zajokkal. A vizuális költészet lehetőségeit bővítette a többszólamú líra vizuális elemekkel való kombinálásával.
+Részben az ő koncepciója volt hatással a '''futurizmus<code>→</code>''' szimultanizmus-koncepciójára. Marinetti már az 1890-es években találkozott a francia késő '''szimbolista<code>→</code>''' költészettel és gondolkodással, és kapcsolatai az 1907-1908-ban a Créteil-i apátságban összegyűlt közösséggel való kapcsolatai révén megerősödtek. Bár Jules Romains költészetének és az '''unanimizmus'''ról<code>→</code> szóló elméletének hatása ismert, Barzunról viszonylag kevesebbet írtak, pedig az ő koncepciója a szubjektivitásról a fejlődő tömegtársadalomban, sőt, e gondolatok drámába és költészetbe átvitele közelebb állt Marinetti szemléletéhez. Barzun ''Hymne des forces'' (1912) című műve párhuzamba állítható az idő és a tér vizuális kezelésével Delmarle és '''Severini<code>→</code>''' jellegzetes futurista festményein, illetve polifónia- és szimultánitás-elmélete kapcsolódik a futuristák elgondolásához a művészet és az élet közötti határvonal elmosásával kapcsolatban, illetve a különböző hangok egyidejű megszólalásával élő '''performansz'''ok<code>→</code> tekintetében. Tipografikusan megkomponált vizuális költészete rendkívül változatos. ''L’Orhéide'' című eposza vizuális kinetikus mű, kórusokkal, dialógusokkal, dalokkal és egyszólamúságokkal; továbbá monológokkal, prózatöredékekkel, tiszta hangokkal és zajokkal. A vizuális költészet lehetőségeit bővítette a többszólamú líra vizuális elemekkel való kombinálásával.
-A ''Má''ban Barzunnak két verse jelent meg '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q44161 Franyó Zoltán]''' fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/'''aktivizmus''' kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét (''A költő'') René Arcos-szal és '''André Spire''' verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.
+A ''Má''ban Barzunnak két verse jelent meg '''[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q44161 Franyó Zoltán]'''<code>→</code> fordításában (''Mágia'', 1918. december, illetve ''A költő'' 1919. június). ''Mágia'' című költeményében a Teremtés mint Egyetemesség jelenik meg az Anyag, a Fény a Tér és az Idő olvasztótégelyeként, valamint a tett és erő, illetve a forradalom kiindulópontjaként (a szimultanizmus szellemében, de mindez közel állhatott a magyar korai avantgárd/'''aktivizmus<code>→</code>''' kozmikus felfogásához is). Ezt bizonyítja, hogy második szövegét (''A költő'') René Arcos-szal és '''André Spire<code>→</code>''' verseivel tették egy oldalra, akik szintén élet, gondolat és tett egységét vallják – itt azonban Barzun lezárásában előkerül „a víziók, a formák és a ritmusok” műbeli szerepének együtt említése is.

← Older revision	Revision as of 19:14, 23 November 2023
(No difference)