Annotáció Q338552 - Revision history

JakabÉva at 11:43, 13 October 2023

2023-10-13T11:43:56Z

JakabÉva: Created page with "104. K. Az egykori bécsi , Polizei-Hofstelle? (Udvari rendőrség) levéltárában őrizték, de az 1927. évi munkásfelkelés alkalmával, amikor az osztrák igazságügyi..."

2023-10-13T10:24:19Z

Created page with "104. K. Az egykori bécsi , Polizei-Hofstelle? (Udvari rendőrség) levéltárában őrizték, de az 1927. évi munkásfelkelés alkalmával, amikor az osztrák igazságügyi..."

New page

104. K. Az egykori bécsi , Polizei-Hofstelle? (Udvari rendőrség) levéltárában őrizték, de az 1927. évi munkásfelkelés alkalmával, amikor az osztrák igazságügyi minisztérium épületében tűz ütött ki, a Petőfi-dosszié teljesen elpusztult; az említett levéltár (Allg. Verwaltungsarchiv, Wien, Wallner G. 6.) fennmaradt aktacsomói közt töredékeire sem sikerült rábukkannunk. Anyagát azonban Wertheimer Ede már 1922-ben közzétette (I. alább); a szöveget ennek alapján közöljük. — M: Pester Lloyd 1922. ápr. 14. (69. évf. 86. sz.) 3., Eduard von Wertheimer [Ede] , Petőfi und die Wiener Geheimpolizei" (P és a bécsi titkosrendőrség) című adatközlő cikke keretében, a közlés 1. sz. darabjaként, Wertheimer megjelölése szerint az egykori titkosrendőrség eredeti levéltári irataiból. Nyolc jelentést, ill. ezekhez kapcsolódó levelet tesz közzé (1-8. sz. alatt) egy közelebbről meg nem jelölt forrásból, mely az egykori titkosrendőrség , Petőfi-dossziéja" (aktacsomója) lehetett, mert az iratok csak a költőre vonatkoznak, s nem más tárgyú vagy összefoglaló jellegű jelentéseknek P-t érintő részletei. Wertheimer a cikk bevezető részében elmondja, hogy a levelek címzettje gróf Sedlnitzky bécsi rendőrminiszter, a titkosrendőrség parancsnoka volt (kivéve egy darabot, amely viszont egy általa Pestre küldött leirat fogalmazványa), a jelentések szerzői pedig — valamilyen jellel vagy anélkül — a miniszter névtelen budapesti besúgói. — Wertheimernek erről a német nyelvű szöveg közléséről a P-irodalom mindeddig nem vett tudomást, de a szövegek tartalma Tábori Kornél magyar fordításában ismertté vált: , Kémjelentések a legnagyobb magyar költőről", Tolnai Világlapja, 1923. jan. 10.; 11—13. I.; ill. ,Poéta és policáj", Új Idők 1923. jan. 14., 54-55. (mindkét cikk úk.: Hatv?" 1-2. k., több részletben). W. J. jelú besúgó: nem tudjuk, kit rejt ez a feltehetőleg hamis monogram. — Der Zensor Peregriny: F. Elek (1812-1885) bölcsészdoktor, nevelő, a Magyar Tud. Akadémia levelező tagja, 1844-1848. között könyvvizsgáló volt (Szinnyei). — einen Aufsatz: P-nek erről a katolikus papságot támadó cikkéről nem tudunk. — Ob denn die katholischen Geistlichen stb.: P-nek ezt az állítólagos kifakadását — e forrás nyomán — más titkos jelentések is tartalmazzák; szó szerint idézik a bécsi államtanács (Staatskonferenz) elé került felterjesztésben is (I. 107. sz. szöveg és jegyz.). — in einem , Regények" (Romane) betitelten Aufsatz: P-nek ilyen című cikkéről nem tudunk, de a folytatásból kitűnik, hogy a Levél Várady Antalhoz címen ismert verses levélről van szó, melyet a vidéken tartózkodó költő küldött Pestre, Dömsöd, 1846. máj. 22-i keltezéssel; első közlését I. A Hon 1870. (VIII. évf. 295. sz.) regg. kiad. [1.], Jókai Mór: , Petőfinek egy eddig nem ismert költeménye" című cikke . keretében; a kísérőszöveg szerint a kéziratot Várady később Kazinczy Gábornak ajándékozta, s annak hagyatékából került a beküldőhöz. Jókai felismerte P kézírását, de — sajnos — a kézirat azóta nem került elő, a vers szövegét és dátumát kizárólag A Hon közléséből ismerjük. (Ezt mindjárt átvette a FővL 1870. 274. sz. is.) Hogy a költő 1846 májusát (barátja Pálffy Albert társaságában) Dömsödön töltötte, ahová szülei ápr. 24-e táján költöztek, más forrásból is tudjuk (I. FPÉ 2. k. 273-278.), s Mezősi a titkos jelentésnek ebből a részletéből következtetett arra, hogy P (ha máj. 28-a előtt a cenzornál járt) már 23—27-e között visszautazott a fővárosba. (Mezősi Károly: , Petőfi és családja Dömsödön." Budapest, 1964. 23—29., 63-64.) A jelentés azonban nem állítja, hogy ezt az állítólagos második , cikk"-et is maga a költő mutatta be a cenzornak, s ő vitte volna vissza az elutasítás után. Miért írt volna P levelet Váradynak 22-én, ha egy-két nap múlva maga is föl akart menni? Levelében egyébként azt ígéri (ismételten is), hogy a , vásárra" utazik vissza Pestre, ezen pedig a június 8-i, Medárd napi vásárt érthette (I. FPÉ 2. k. 276.). De egyáltalán elképzelhető-e, hogy ezzel a nyíltan forradalmi költeményével elment volna a cenzorhoz, 1846-ban már eléggé ismerte a feltételeket ahhoz, hogy eleve lemondjon egy ilyen kísérletről. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a verses levelét postán küldte fel Pestre barátjának és volt lakótársának (Várady Antal, 1819-1885, ügyvéd; P-vel való kapcsolatáról 1. VP 7. k. 310-311.); ezt a pesti postának a bécsi titkosrendőrségtől beszervezett főnöke, Posch postamester észrevehetetlenül felbontotta, a gyanúsnak talált kéziratot Peregrinynek megmutatta, majd a levelet a , boríték leragasztása után a címzettnek továbbította. (Mint láttuk, Váradytól került Kazinczy Gáborhoz, majd tovább.) Nagy titokban végzett, de rendszeresen alkalmazott eljárás volt ez annak idején; ebben az esetben az a feltűnő, hogy Sedlnitzky éppen ennek a titkos jelentésnek a nyomán, júl. 3-án, tehát pár héttel később szólította fel Poscht a költő levelezésének a fenti értelemben vett , ellenőrzésére?" (egykori kifejezéssel intercipiálására), 1. 109. sz. adat és jegyz. (A kor postahivatalairól mint a metternichi titkosrendőrség eszközeiről 1. Takáts Sándor tanulmányát: , A posta a kémrendszer szolgálatában": T. S.: ,Kémvilág Magyarországon". Bp. 1980. 64—78.) — Hogy kinek az utasítására cselekedett így a postamester már május végén, hogyan került a kézirat a cenzorhoz, s mivel magyarázható az ismeretlen és valószínűtlenül hangzó , Regények" cím, csak találgathatjuk; a leghihetőbbnek az a feltevés látszik, hogy maga az ismeretlen besúgó állt kapcsolatban Posch-sal, ő vitte el a kéziratot a cenzornak, az állítólagos cím pedig koholt lehetett, s a szigorúan bizalmasan kezelt postai művelet leplezésére szolgált (a Váradynak küldött költői levelet úgy tünteti fel a jelentés, mint egy nagyobb írói műbe illesztett, fiktív levelet); összekapcsolható ezzel Mezősi (KP 266—268.) érdekes, bár egyelőre nagyon ingatagnak tűnő hipotézise, mely szerint a Csillagtalan éjek címen tervezett, a sajtóban is említett versfüzér címét változtatta volna P , Regények"-re; meg kell azonban jegyeznünk, hogy e kémjelentésék bármely részletének efféle szó szerinti értelmezése veszélyes: végigolvasva az okmánytárunkban végre eredeti nyelven együtt közzétett szövegeket, meggyőződhetünk róla, hogy — szavahihetőségüket tekintve — szinte kivétel nélkül a legnagyobb óvatosságot igénylik. — die Übereinstimmung unter mehreren jungen Leuten stb.: erre a fiatalok közötti egyetértésre az említett költői levélben nincs közvetlen utalás. — mit dem wachksamsten Auge zu beobachten: a költő éber figyeltetésére vonatkozó tanácsot Sedlnitzky megszív- lelte, s miután június folyamán két újabb titkos jelentést kapott P-ről, júl. 3-án Poschnak és a pesti rendőrfőnöknek ilyen értelmű utasítást küldött (1. 109. sz. szöv. és jegyz.).

← Older revision		Revision as of 11:43, 13 October 2023
Line 1:		Line 1:
−	104. K. Az egykori bécsi ~~, Polizei~~-Hofstelle? (Udvari rendőrség) levéltárában őrizték, de az 1927. évi munkásfelkelés alkalmával, amikor az osztrák igazságügyi minisztérium épületében tűz ütött ki, a Petőfi-dosszié teljesen elpusztult; az említett levéltár (Allg. Verwaltungsarchiv, Wien, Wallner G. 6.) fennmaradt aktacsomói közt töredékeire sem sikerült rábukkannunk. Anyagát azonban Wertheimer Ede már 1922-ben közzétette (I. alább); a szöveget ennek alapján közöljük. — M: Pester Lloyd 1922. ápr. 14. (69. évf. 86. sz.) 3., Eduard von Wertheimer [Ede] ~~, Petőfi~~ und die Wiener Geheimpolizei" (P és a bécsi titkosrendőrség) című adatközlő cikke keretében, a közlés 1. sz. darabjaként, Wertheimer megjelölése szerint az egykori titkosrendőrség eredeti levéltári irataiból. Nyolc jelentést, ill. ezekhez kapcsolódó levelet tesz közzé (1-8. sz. alatt) egy közelebbről meg nem jelölt forrásból, mely az egykori titkosrendőrség ~~, Petőfi~~-dossziéja" (aktacsomója) lehetett, mert az iratok csak a költőre vonatkoznak, s nem más tárgyú vagy összefoglaló jellegű jelentéseknek P-t érintő részletei. Wertheimer a cikk bevezető részében elmondja, hogy a levelek címzettje gróf Sedlnitzky bécsi rendőrminiszter, a titkosrendőrség parancsnoka volt (kivéve egy darabot, amely viszont egy általa Pestre küldött leirat fogalmazványa), a jelentések szerzői pedig — valamilyen jellel vagy anélkül — a miniszter névtelen budapesti besúgói. — Wertheimernek erről a német nyelvű szöveg közléséről a P-irodalom mindeddig nem vett tudomást, de a szövegek tartalma Tábori Kornél magyar fordításában ismertté vált: ~~, Kémjelentések~~ a legnagyobb magyar költőről", Tolnai Világlapja, 1923. jan. 10.; 11—13. I.; ill. ~~,Poéta~~ és policáj", Új Idők 1923. jan. 14., 54-55. (mindkét cikk úk.: Hatv?" 1-2. k., több részletben). W. J. ~~jelú~~ besúgó: nem tudjuk, kit rejt ez a feltehetőleg hamis monogram. — Der Zensor Peregriny: F. Elek (1812-1885) bölcsészdoktor, nevelő, a Magyar Tud. Akadémia levelező tagja, 1844-1848. között könyvvizsgáló volt (Szinnyei). — einen Aufsatz: P-nek erről a katolikus papságot támadó cikkéről nem tudunk. — Ob denn die katholischen Geistlichen stb.: P-nek ezt az állítólagos kifakadását — e forrás nyomán — más titkos jelentések is tartalmazzák; szó szerint idézik a bécsi államtanács (Staatskonferenz) elé került felterjesztésben is (I. 107. sz. szöveg és jegyz.). — in einem ~~, Regények~~" (Romane) betitelten Aufsatz: P-nek ilyen című cikkéről nem tudunk, de a folytatásból kitűnik, hogy a Levél Várady Antalhoz címen ismert verses levélről van szó, melyet a vidéken tartózkodó költő küldött Pestre, Dömsöd, 1846. máj. 22-i keltezéssel; első közlését I. A Hon 1870. (VIII. évf. 295. sz.) regg. kiad. [1.], Jókai Mór: ~~, Petőfinek~~ egy eddig nem ismert költeménye" című cikke . keretében; a kísérőszöveg szerint a kéziratot Várady később Kazinczy Gábornak ajándékozta, s annak hagyatékából került a beküldőhöz. Jókai felismerte P kézírását, de — sajnos — a kézirat azóta nem került elő, a vers szövegét és dátumát kizárólag A Hon közléséből ismerjük. (Ezt mindjárt átvette a FővL 1870. 274. sz. is.) Hogy a költő 1846 májusát (barátja Pálffy Albert társaságában) Dömsödön töltötte, ahová szülei ápr. 24-e táján költöztek, más forrásból is tudjuk (I. FPÉ 2. k. 273-278.), s Mezősi a titkos jelentésnek ebből a részletéből következtetett arra, hogy P (ha máj. 28-a előtt a cenzornál járt) már 23—27-e között visszautazott a fővárosba. (Mezősi Károly: ~~, Petőfi~~ és családja Dömsödön." Budapest, 1964. 23—29., 63-64.) A jelentés azonban nem állítja, hogy ezt az állítólagos második ~~, cikk~~"-et is maga a költő mutatta be a cenzornak, s ő vitte volna vissza az elutasítás után. Miért írt volna P levelet Váradynak 22-én, ha egy-két nap múlva maga is föl akart menni? Levelében egyébként azt ígéri (ismételten is), hogy a ~~, vásárra~~" utazik vissza Pestre, ezen pedig a június 8-i, Medárd napi vásárt érthette (I. FPÉ 2. k. 276.). De egyáltalán elképzelhető-e, hogy ezzel a nyíltan forradalmi költeményével elment volna a cenzorhoz, 1846-ban már eléggé ismerte a feltételeket ahhoz, hogy eleve lemondjon egy ilyen kísérletről. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a verses levelét postán küldte fel Pestre barátjának és volt lakótársának (Várady Antal, 1819-1885, ügyvéd; P-vel való kapcsolatáról 1. VP 7. k. 310-311.); ezt a pesti postának a bécsi titkosrendőrségtől beszervezett főnöke, Posch postamester észrevehetetlenül felbontotta, a gyanúsnak talált kéziratot Peregrinynek megmutatta, majd a levelet a ~~, boríték~~ leragasztása után a címzettnek továbbította. (Mint láttuk, Váradytól került Kazinczy Gáborhoz, majd tovább.) Nagy titokban végzett, de rendszeresen alkalmazott eljárás volt ez annak idején; ebben az esetben az a feltűnő, hogy Sedlnitzky éppen ennek a titkos jelentésnek a nyomán, júl. 3-án, tehát pár héttel később szólította fel Poscht a költő levelezésének a fenti értelemben vett ~~, ellenőrzésére~~?" (egykori kifejezéssel intercipiálására), 1. 109. sz. adat és jegyz. (A kor postahivatalairól mint a metternichi titkosrendőrség eszközeiről 1. Takáts Sándor tanulmányát: ~~, A~~ posta a kémrendszer szolgálatában": T. S.: ~~,Kémvilág~~ Magyarországon". Bp. 1980. 64—78.) — Hogy kinek az utasítására cselekedett így a postamester már május végén, hogyan került a kézirat a cenzorhoz, s mivel magyarázható az ismeretlen és valószínűtlenül hangzó ~~, Regények~~" cím, csak találgathatjuk; a leghihetőbbnek az a feltevés látszik, hogy maga az ismeretlen besúgó állt kapcsolatban Posch-sal, ő vitte el a kéziratot a cenzornak, az állítólagos cím pedig koholt lehetett, s a szigorúan bizalmasan kezelt postai művelet leplezésére szolgált (a Váradynak küldött költői levelet úgy tünteti fel a jelentés, mint egy nagyobb írói műbe illesztett, fiktív levelet); összekapcsolható ezzel Mezősi (KP 266—268.) érdekes, bár egyelőre nagyon ingatagnak tűnő hipotézise, mely szerint a Csillagtalan éjek címen tervezett, a sajtóban is említett versfüzér címét változtatta volna P ~~, Regények~~"-re; meg kell azonban jegyeznünk, hogy e kémjelentésék bármely részletének efféle szó szerinti értelmezése veszélyes: végigolvasva az okmánytárunkban végre eredeti nyelven együtt közzétett szövegeket, meggyőződhetünk róla, hogy — szavahihetőségüket tekintve — szinte kivétel nélkül a legnagyobb óvatosságot igénylik. — die Übereinstimmung unter mehreren jungen Leuten stb.: erre a fiatalok közötti egyetértésre az említett költői levélben nincs közvetlen utalás. — mit dem wachksamsten Auge zu beobachten: a költő éber figyeltetésére vonatkozó tanácsot Sedlnitzky megszív- lelte, s miután június folyamán két újabb titkos jelentést kapott P-ről, júl. 3-án Poschnak és a pesti rendőrfőnöknek ilyen értelmű utasítást küldött (1. 109. sz. szöv. és jegyz.).	+	'''104.'''
		+
		+	'''K:''' Az egykori bécsi „Polizei-Hofstelle" (Udvari rendőrség) levéltárában őrizték, de az 1927. évi munkásfelkelés alkalmával, amikor az osztrák igazságügyi minisztérium épületében tűz ütött ki, a Petőfi-dosszié teljesen elpusztult; az említett levéltár (Allg. Verwaltungsarchiv, Wien, Wallner G. 6.) fennmaradt aktacsomói közt töredékeire sem sikerült rábukkannunk. Anyagát azonban Wertheimer Ede már 1922-ben közzétette (I. alább); a szöveget ennek alapján közöljük. —
		+
		+	'''M:''' Pester Lloyd 1922. ápr. 14. (69. évf. 86. sz.) 3., Eduard von Wertheimer [Ede] „Petőfi und die Wiener Geheimpolizei" (P és a bécsi titkosrendőrség) című adatközlő cikke keretében, a közlés 1. sz. darabjaként, Wertheimer megjelölése szerint az egykori titkosrendőrség eredeti levéltári irataiból. Nyolc jelentést, ill. ezekhez kapcsolódó levelet tesz közzé (1-8. sz. alatt) egy közelebbről meg nem jelölt forrásból, mely az egykori titkosrendőrség „Petőfi-dossziéja" (aktacsomója) lehetett, mert az iratok csak a költőre vonatkoznak, s nem más tárgyú vagy összefoglaló jellegű jelentéseknek P-t érintő részletei. Wertheimer a cikk bevezető részében elmondja, hogy a levelek címzettje gróf Sedlnitzky bécsi rendőrminiszter, a titkosrendőrség parancsnoka volt (kivéve egy darabot, amely viszont egy általa Pestre küldött leirat fogalmazványa), a jelentések szerzői pedig — valamilyen jellel vagy anélkül — a miniszter névtelen budapesti besúgói. — Wertheimernek erről a német nyelvű szöveg közléséről a P-irodalom mindeddig nem vett tudomást, de a szövegek tartalma Tábori Kornél magyar fordításában ismertté vált: „Kémjelentések a legnagyobb magyar költőről", Tolnai Világlapja, 1923. jan. 10.; 11—13. I.; ill. „Poéta és policáj", Új Idők 1923. jan. 14., 54-55. (mindkét cikk úk.: Hatv<sup>2</sup> 1-2. k., több részletben).
		+
		+	[[W. J. jelű besúgó:]] nem tudjuk, kit rejt ez a feltehetőleg hamis monogram. —
		+
		+	Der Zensor Peregriny: F. Elek (1812-1885) bölcsészdoktor, nevelő, a Magyar Tud. Akadémia levelező tagja, 1844-1848. között könyvvizsgáló volt (Szinnyei). —
		+
		+	einen Aufsatz: P-nek erről a katolikus papságot támadó cikkéről nem tudunk. —
		+
		+	Ob denn die katholischen Geistlichen stb.: P-nek ezt az állítólagos kifakadását — e forrás nyomán — más titkos jelentések is tartalmazzák; szó szerint idézik a bécsi államtanács (Staatskonferenz) elé került felterjesztésben is (I. 107. sz. szöveg és jegyz.). —
		+
		+	in einem „Regények" (Romane) betitelten Aufsatz: P-nek ilyen című cikkéről nem tudunk, de a folytatásból kitűnik, hogy a Levél Várady Antalhoz címen ismert verses levélről van szó, melyet a vidéken tartózkodó költő küldött Pestre, Dömsöd, 1846. máj. 22-i keltezéssel; első közlését I. A Hon 1870. (VIII. évf. 295. sz.) regg. kiad. [1.], Jókai Mór: „Petőfinek egy eddig nem ismert költeménye" című cikke . keretében; a kísérőszöveg szerint a kéziratot Várady később Kazinczy Gábornak ajándékozta, s annak hagyatékából került a beküldőhöz. Jókai felismerte P kézírását, de — sajnos — a kézirat azóta nem került elő, a vers szövegét és dátumát kizárólag A Hon közléséből ismerjük. (Ezt mindjárt átvette a FővL 1870. 274. sz. is.) Hogy a költő 1846 májusát (barátja Pálffy Albert társaságában) Dömsödön töltötte, ahová szülei ápr. 24-e táján költöztek, más forrásból is tudjuk (I. FPÉ 2. k. 273-278.), s Mezősi a titkos jelentésnek ebből a részletéből következtetett arra, hogy P (ha máj. 28-a előtt a cenzornál járt) már 23—27-e között visszautazott a fővárosba. (Mezősi Károly: „Petőfi és családja Dömsödön." Budapest, 1964. 23—29., 63-64.) A jelentés azonban nem állítja, hogy ezt az állítólagos második „cikk"-et is maga a költő mutatta be a cenzornak, s ő vitte volna vissza az elutasítás után. Miért írt volna P levelet Váradynak 22-én, ha egy-két nap múlva maga is föl akart menni? Levelében egyébként azt ígéri (ismételten is), hogy a „vásárra" utazik vissza Pestre, ezen pedig a június 8-i, Medárd napi vásárt érthette (I. FPÉ 2. k. 276.). De egyáltalán elképzelhető-e, hogy ezzel a nyíltan forradalmi költeményével elment volna a cenzorhoz, 1846-ban már eléggé ismerte a feltételeket ahhoz, hogy eleve lemondjon egy ilyen kísérletről. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a verses levelét postán küldte fel Pestre barátjának és volt lakótársának (Várady Antal, 1819-1885, ügyvéd; P-vel való kapcsolatáról 1. VP 7. k. 310-311.); ezt a pesti postának a bécsi titkosrendőrségtől beszervezett főnöke, Posch postamester észrevehetetlenül felbontotta, a gyanúsnak talált kéziratot Peregrinynek megmutatta, majd a levelet a „boríték leragasztása után a címzettnek továbbította. (Mint láttuk, Váradytól került Kazinczy Gáborhoz, majd tovább.) Nagy titokban végzett, de rendszeresen alkalmazott eljárás volt ez annak idején; ebben az esetben az a feltűnő, hogy Sedlnitzky éppen ennek a titkos jelentésnek a nyomán, júl. 3-án, tehát pár héttel később szólította fel Poscht a költő levelezésének a fenti értelemben vett „ellenőrzésére?" (egykori kifejezéssel intercipiálására), l. 109. sz. adat és jegyz. (A kor postahivatalairól mint a metternichi titkosrendőrség eszközeiről l. Takáts Sándor tanulmányát: „A posta a kémrendszer szolgálatában": T. S.: „Kémvilág Magyarországon". Bp. 1980. 64—78.) — Hogy kinek az utasítására cselekedett így a postamester már május végén, hogyan került a kézirat a cenzorhoz, s mivel magyarázható az ismeretlen és valószínűtlenül hangzó „Regények" cím, csak találgathatjuk; a leghihetőbbnek az a feltevés látszik, hogy maga az ismeretlen besúgó állt kapcsolatban Posch-sal, ő vitte el a kéziratot a cenzornak, az állítólagos cím pedig koholt lehetett, s a szigorúan bizalmasan kezelt postai művelet leplezésére szolgált (a Váradynak küldött költői levelet úgy tünteti fel a jelentés, mint egy nagyobb írói műbe illesztett, fiktív levelet); összekapcsolható ezzel Mezősi (KP 266—268.) érdekes, bár egyelőre nagyon ingatagnak tűnő hipotézise, mely szerint a ''Csillagtalan éjek'' címen tervezett, a sajtóban is említett versfüzér címét változtatta volna P „Regények"-re; meg kell azonban jegyeznünk, hogy e kémjelentésék bármely részletének efféle szó szerinti értelmezése veszélyes: végigolvasva az okmánytárunkban végre eredeti nyelven együtt közzétett szövegeket, meggyőződhetünk róla, hogy — szavahihetőségüket tekintve — szinte kivétel nélkül a legnagyobb óvatosságot igénylik. —
		+
		+	die Übereinstimmung unter mehreren jungen Leuten stb.: erre a fiatalok közötti egyetértésre az említett költői levélben nincs közvetlen utalás. —
		+
		+	mit dem wachksamsten Auge zu beobachten: a költő éber figyeltetésére vonatkozó tanácsot Sedlnitzky megszív- lelte, s miután június folyamán két újabb titkos jelentést kapott P-ről, júl. 3-án Poschnak és a pesti rendőrfőnöknek ilyen értelmű utasítást küldött (l. 109. sz. szöv. és jegyz.).