Annotáció Q335808 - Revision history

JakabÉva at 20:46, 10 June 2023

2023-06-10T20:46:42Z

JakabÉva at 20:32, 10 June 2023

2023-06-10T20:32:34Z

JakabÉva at 20:06, 10 June 2023

2023-06-10T20:06:59Z

JakabÉva at 20:01, 10 June 2023

2023-06-10T20:01:47Z

JakabÉva at 19:38, 10 June 2023

2023-06-10T19:38:41Z

JakabÉva at 19:24, 10 June 2023

2023-06-10T19:24:25Z

JakabÉva: Created page with "'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a 111. sz. levélben.) P és T..."

2023-06-10T19:20:40Z

Created page with "'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a 111. sz. levélben.) P és T..."

New page

'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a 111. sz. levélben.) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. a 88., 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –

''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –

''egy okvetlen általad is tudott dologban'': l. erről az ügyről a 87. sz. levelet és jegyzetét is. –

''ama gyönyörű dominusszal'': az utalás Adorján Boldizsárra vonatkozik. (L. P 1848. jan. 2-i, Aranyhoz írt levelét [VP 7. k., 116-117], amelyben – Adorjánra hivatkozva –említi Tompának a ''Szécsi Máriá''ra vonatkozó, lekicsinylő szavait; vö. továbbá a 121 . sz. levéllel.) –

''Én alkalmasint irok Sándornak'': Tompa valóban írt P-nek, s ez válaszolt is levelére, de a választ Tompa sértően nyersnek érezte (l. a 111. és 121. sz. levelet). Sem Tompa levele, sem P válasza nem maradt fenn. (Vö. még VP 7. k., 255-256.)

← Older revision		Revision as of 20:46, 10 June 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], [[Item:Q335921\|101. sz.]] leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a [[Item:Q335923\|120.,]] 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –	+	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], [[Item:Q335921\|101. sz.]] leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a [[Item:Q335923\|120.,]] [[Item:Q335924\|133. sz.]] leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –

	''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –		''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –

← Older revision		Revision as of 20:32, 10 June 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], [[Item:Q335921\|101. sz.]] leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –	+	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], [[Item:Q335921\|101. sz.]] leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a [[Item:Q335923\|120.,]] 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –

	''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –		''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –

← Older revision		Revision as of 20:06, 10 June 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –	+	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], [[Item:Q335921\|101. sz.]] leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –

	''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –		''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –

← Older revision		Revision as of 20:01, 10 June 2023
Line 1:		Line 1:
−	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. a 88., 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –	+	'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910\|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915\|a 88.]], 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –

	''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –		''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a 111. sz. levélben.) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. a 88., 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –
+'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. a 88., 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –
 ''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –
@@ Line 5: / Line 5: @@
 ''egy okvetlen általad is tudott dologban'': l. erről az ügyről a [[Item:Q335807|87. sz. levelet és jegyzetét is.]] –
-''ama gyönyörű dominusszal'': az utalás Adorján Boldizsárra vonatkozik. (L. P 1848. jan. 2-i, Aranyhoz írt levelét [VP 7. k., 116-117], amelyben – Adorjánra hivatkozva –említi Tompának a ''Szécsi Máriá''ra vonatkozó, lekicsinylő szavait; vö. továbbá a 121 . sz. levéllel.) –
+''ama gyönyörű dominusszal'': az utalás Adorján Boldizsárra vonatkozik. (L. P 1848. jan. 2-i, Aranyhoz írt levelét [VP 7. k., 116-117], amelyben – Adorjánra hivatkozva –említi Tompának a ''Szécsi Máriá''ra vonatkozó, lekicsinylő szavait; vö. továbbá a [[Item:Q329670|121 . sz. levéllel.]]) –
-''Én alkalmasint irok Sándornak'': Tompa valóban írt P-nek, s ez válaszolt is levelére, de a választ Tompa sértően nyersnek érezte (l. a 111. és 121. sz. levelet). Sem Tompa levele, sem P válasza nem maradt fenn. (Vö. még VP 7. k., 255-256.)
+''Én alkalmasint irok Sándornak'': Tompa valóban írt P-nek, s ez válaszolt is levelére, de a választ Tompa sértően nyersnek érezte (l. [[Item:Q335910|a 111.]] és [[Item:Q329670|121. sz. levelet]]). Sem Tompa levele, sem P válasza nem maradt fenn. (Vö. még VP 7. k., 255-256.)