Annotáció Q334413 - Revision history

JakabÉva at 09:52, 1 June 2023

2023-06-01T09:52:40Z

JakabÉva at 09:29, 1 June 2023

2023-06-01T09:29:22Z

JakabÉva: Created page with "'''20.''' '''K:''' FOL — AGE (Archivum Generalis Ecclesiae) II. d 7; 8., a pesti evangélikus szuperinnciának annak idején (feltehetőleg még 1839 februárjában) megk..."

2023-06-01T09:25:34Z

Created page with "'''20.''' '''K:''' FOL — AGE (Archivum Generalis Ecclesiae) II. d 7; 8., a pesti evangélikus szuperinnciának annak idején (feltehetőleg még 1839 februárjában) megk..."

New page

'''20.'''

'''K:''' FOL — AGE (Archivum Generalis Ecclesiae) II. d 7; 8., a pesti evangélikus szuperinnciának annak idején (feltehetőleg még 1839 februárjában) megküldött hivatalos félévi beszámoló jelentésben). A P bizonyítványát tartalmazó csomó adatai a 18. lapon kezdődnek. A jelentés nyomtatott, kézírással kiegészített nagy ívrét lapokon történt; a nyomtatott szöveget kurziválással jelöljük. Az eredeti líceumi „Matriculá"-t (osztályozó anyakönyvet) és a szóban forgó másolat eredeti példányát már az 1960-as években is hiába kerestük Selmecen; valószínűleg a Matica Slovenská szlovák irodalmi társulat martini (Turócszentmárton, Szlovákia) archívumába kerültek. Az EOL vezetőjétől nyert tájékoztatás szerint a jelentésnek egy további példányát a budai helytartótanácsnak is meg kellett kapnia; erre nem akadtunk rá. — Megemlítjük, hogy P maga is kapott bizonyítványt erről az iskolai félévéről; ezt akkor mindjárt nem vehette át, mert még a szemeszter vége előtt távozott Selmecről, de 1841 tavaszán, a katonaságtól való szabadulása után, felgyalogolt érte volt iskolájába (I. levelét Szeberényi Lajoshoz, Pápa, 1842. júl. 7.: VP 7.k. 12.), majd Pápán, az 1841/1842. iskolaévre felvételét kérve, fel is mutatta (I. POkm 41. sz. jegyz.). Ez az okmány tudomásunk szerint nem maradt fenn. —

'''M:''' P 1838/39. 1. félévi selmeci bizonyítványát az irodalomban többen ismertették, ill. közölték: SzebNÉ 11., úk. Hatv<sup>2</sup> 1.k. 253—254., FPÉ 1.k. 110—111., Fischer 114. (táblázat formájában). Mindez a számunkra hozzáférhetetlen líceumi anyakönyv nyomán történt, s nem a fent leírt közlésünk alapjául szolgált forrásból. Ez azonban mint hivatalos célból készült másolat, hitelesnek tekinthető, s tartalmilag teljesen egyezik is a felsorolt ismertetésekkel, ill. közlésekkel. P első félévi selmeci bizonyítványa (melyet, mint ismeretes, az iskolától való megválása folytán második félévi nem követett) az aszódihoz képest igen feltűnő hanyatlásról tanúskodik: 1 bukás; 2 „prima ex ultimis" (első az utolsók között), amit csak egy hajszál választott el a bukástól, a többi pedig „prima" (1), azaz szerény „elégséges". E hirtelen hanyatlás okairól (a szokatlan földrajzi és személyi környezet, a nemzetiségi torzsalkodások légköre, a tanárok és az iskola értetlensége, a kedvezőtlen külső körülmények, a színészi ambíciók stb.) I. Fekete: PSÉ 1.k. 119-125. P-nek ez a féléve azonban, mint feljebb láttuk, a bukás ellenére sem veszett kárba, mert két és fél évvel később, amikor a pápai kollégiumba beiratkozott, felhasználta a számára utólag kiadott bizonyítványt. —

''Classis Humanitatis:'' a „classis" itt 2 vagy 3 évfolyamból álló ''tanfolyamot'' (kurzust) jelent. Ezek közül a legfelső, tehát „első" volt a többéves filozófiai-teológiai; az ide járókat ezért első osztálybelieknek, „primánusok"-nak nevezték; a második pedig a 2 évfolyamból álló humán osztály vagy tanfolyam; közhasználatúbb elnevezése szerint a rétori vagy szónoki (szónokköltészeti) osztály; ennek 1. évfolyamába vették fel 1838. aug. 31-én P-t (I. az ehhez fűzött [[Item:Q334269|POkm 16. sz. fenti jegyzetet]]). (A további, alsóbb, osztályok: 3. Szintakszisták 1—2., 4. Grammatisták 1—2., 5. Donatisták 1—2., végül 6. Elemisták 1—3., vö. Breznyik János feljebb, az előző jegyz.-ben i. m., 2.k. 294-310.) —

''Ann. 17.:'' átveszik az iskolai felvételi anyakönyv beíratási adatait (I. ott, [[Item:Q334269|POkm 16. sz. jegyz.)]], amikor P még majdnem másfél évvel fiatalabb: közben azonban betöltötte a 16-at, tehát — bár éppen csak hogy — már a 17-ikben van. —

''Opifex'': ezzel a „kézműves, kisiparos" jelentésű szóval helyettesítették a beiratkozáskor bejegyzett „Lanio"-t (mészáros). —

''Pol[iticus]:'' az itt szokásos megjelölése annak, hogy a tanuló ''világi'' (nem papi) pályára készül. —

''Historia patriae 2.'': ez a hazai történelemből kapott 2-es volt az egyetlen, egykorú hiteles okmánnyal igazolható alapja P ''Deákpályám'' című verse sokat emlegetett részletének, mely szerint „Secundába ponált mégis / sok szamár professorom"; ezt a „szekundát" Lichard tanártól kapta (I. alább). Más, ilyet adó professzoráról nem tudunk; de megjegyezzük, hogy — mint feljebb is utaltunk rá — a bizonyítvány két „prima ex ultimis" osztályzata sem állt messze a bukástól (1. PKrK 2.k. 296.). — Az osztályzatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Fischer (114.) a bizonyítvány közlésében azt is megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.)

← Older revision		Revision as of 09:52, 1 June 2023
Line 14:		Line 14:

	''Historia patriae 2.'': ez a hazai történelemből kapott 2-es volt az egyetlen, egykorú hiteles okmánnyal igazolható alapja P ''Deákpályám'' című verse sokat emlegetett részletének, mely szerint „Secundába ponált mégis / sok szamár professorom"; ezt a „szekundát" Lichard tanártól kapta (I. alább). Más, ilyet adó professzoráról nem tudunk; de megjegyezzük, hogy — mint feljebb is utaltunk rá — a bizonyítvány két „prima ex ultimis" osztályzata sem állt messze a bukástól (1. PKrK 2.k. 296.). — Az osztályzatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Fischer (114.) a bizonyítvány közlésében azt is megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.)		''Historia patriae 2.'': ez a hazai történelemből kapott 2-es volt az egyetlen, egykorú hiteles okmánnyal igazolható alapja P ''Deákpályám'' című verse sokat emlegetett részletének, mely szerint „Secundába ponált mégis / sok szamár professorom"; ezt a „szekundát" Lichard tanártól kapta (I. alább). Más, ilyet adó professzoráról nem tudunk; de megjegyezzük, hogy — mint feljebb is utaltunk rá — a bizonyítvány két „prima ex ultimis" osztályzata sem állt messze a bukástól (1. PKrK 2.k. 296.). — Az osztályzatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Fischer (114.) a bizonyítvány közlésében azt is megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.)
−
−
−	~~'''21.'''~~
−
−	'''K:''' Az egykori 48. sz. Báró Gollner-gyalogezred (erről részletesebben 1. alább) főtörzskönyve, feltehetőleg nyomtatott kartotéklapokból álló, kézírással kitöltött s füzetekbe, majd kötetekbe gyűjtött nyilvántartásának jelenlegi lelőhelyéről nem tudunk; talán meg is semmisült. Bayer Ferenc a benne fennmaradt P-adatokat 1879-ben az ezred akkori főparancsnokságától levélben rendelkezésre bocsátott „hiteles másolat" alapján tette közzé (1. alább id. cikkét), tehát forrásukat nem látta; tudtunkkal azóta sem adott róla hírt senki a P-iradalomban. Közlésünkben a feltehetőleg nyomtatott szövegrészeket (rovatcímeket stb.) dőlt szedéssel emeljük ki. — M: Bayer Ferenc: Petőfi katonáskodása című cikke keretében: Koszoru 1879. 1. évf. 2.k. 274., táblázatos formában. (Tőle átvette Ferenczi is, 1. FPÉ 1.k. 161.) Bár a szöveget a fentiek szerint „hiteles másolat"-ban kapta, csúszhattak bele már a másolás folyamán elkövetett hibák: pl. nyilvánvaló, hogy a ,, Stand: ledig"? (családi állapota: nőtlen) adat — amely a másik két eredeti nyilvántartó lapon ott van, s szerepel majd a néhány héttel elbocsátása előtt kiállított „Felülvizsgálati bizonyítvány"-on is (I. az alábbi két, valamint a POkm 36. sz. okmányt) — kimaradt a Bayernek megküldött másolatból; kevésbé valószínű, hogy ez a hiány a közlő elnézésének következménye.
−
−	A főtörzskönyvi lap zömében az 1839. szept. 6-i jelentkezés alkalmával bediktált adatokat tartotta fenn, jórészt ezeket vették át a fennmaradt egyéb nyilvántartások is (az elbocsátásig történt későbbi bejegyzések száma csekély); ezért az első katonáskodás dokumentumainak felsorolását e három nyilvántartó lappal (1. még a két köv. okmányt) kezdjük. P 1839. szept. 6-án önként jelentkezett katonának Sopronban, az egykori ún. „Halász-laktanya" (azóta már lebontott) épületében. (Elhatározása feltehető okairól, előzményeiről 1. Dienes: TanPet 8—14., Fekete: PSÉ 1.k. 138-141., ill. 327—329.: „Miért jelentkezett katonának Petőfi?") Itt volt ugyanis az említett ezred hadkiegészítő törzse, és a Dunántúlra kiterjedő toborzókörlet központja (vö. Dienes: TanPet 15., 16.). Az ezredtörzs és az 1. zászlóalj (ez utóbbinak 1. századába osztották be P-t) székhelye annak idején az Ausztria nyugati határán, a Bodeni-tó partján fekvő Bregenz volt, de nem sokkal utóbb: 1840 márciusában éppen akkor helyezték át a horvátországi Zágrábba (Zagreb, német nevén Agram), amikor P-nek mintegy féléves kiképzési ideje lejárt (vö. Dienes: TanPet 14., 20., 28.). Hogy a szóban forgó ..., főtörzskönyvi lap" mint az ezred központi nyilvántartásának része pontosan mikor és hol készült, és hogyan viszonylik a gyűjtésünkben ezt követő kettőhöz (melyek tőle eltérő, de egymás közt azonos formanyomtatvány kitöltésével készültek, — erről 1. köv. jegyz.), ez idő szerint nem állapítható meg pontosan. A közlés forrása feltehetőleg a legkorábbi (soproni) adatfelvétel volt, s onnan másoltak le bizonyos adatokat két másik egykorú nyilvántartás (kartoték) számára is. — 48. sz. Br. Gollner-gyalogezred: az Osztrák Birodalom 1798-ban alapított csapatteste, a 48. sz. magyar gyalogezred; legénységét főként a dunántúli megyékben toborozták; ekkori nevét Aloys Gollner von Gondenfels báró altábornagyról, a korábbi „ezredtulajdonos"-ról nyerte (1. Dienes: TanPet 16.). Megkülönböztető jegye az egyenruha zöld hajtókája és gallérja, ill. gombjainak sárga színe volt (I. Közhasznú és mulattató nemzeti vagy hazai Kalendáriom... 1839. 25. évf. Pest [1838.], a naptári rész utáni 45. sztl. lapon); vö. P Ivás közben című versének e részletével: „Zöld hajtókás, sárga pitykés közlegény. ..". Az ezredet 1845-ben új tulajdonosáról, Ernő főhercegről nevezték el. Későbbi székhelye Nagykanizsa volt. Részletes történetét I.: Hold, Alexander: Geschichte der K. u. K. 48. Linien-Infanterie-Regiments von ... 1798 an. Wien, 1975. — Assentirt durch stb.: P önként jelentkezett katonának, tehát nem verbuválás útján került az ezred kötelékébe, ezért maradt az okmány első három rovata üresen. — Geburts-Ort: Kiss-Körös, ill. Geburtsjahr: 1821.: e két, a P-irodalomban sokat emlegetett adat tanúsítja, hogy a szóban forgó okmány (s az említett többi katonai nyilvántartás is) a P-től bemondott adatokat őrizte meg: olyan okmányt, amely szerint 1821-ben született s amelyben a születéshelye két s-sel (Kiss-Körös) lett volna írva, nem mutathatott föl. Az előbbi adat bediktálására az a körülmény kényszerítette, hogy a felvétel előfeltétele a legalább 18 éves kor volt; a „ss" írásmód a ,,Kiss"? családnevek helyesírásához szokott (nyilván nem magyar anyanyelvű) írnok félreértésének tulajdonítható (Vö. Dienes: TanPet 20.) — Heimatszustándig: a rovat feltehetőleg azért maradt üresen, mert P nem akarta bediktálni, hogy szülei hol laknak. — /Stand: ledig]: feljebb említettük, hogy ez a rovat nyilvánvalóan kimaradt a Bayertől közzétett másolatból. — Assentirt: „besorozták", itt értsd: „Katonai állományba vették:" — a 21 fr. CMz.H.G.: ehhez Bayer 1.h. a következő lapalji jegyzetet fűzi: „H. G. (- Handgeld) jelzi azon összeget, melyet mainapság [1879!] is kap minden ujonc az aprólékok beszerzésére." (Vö. még Dömök Elek emlékezésével: Ustökös 1877. máj. 13.; 220., úk. Hatv" 1.k. 300., amely szerint ezt az előleget vagy felpénzt főként tisztítószerekre adták.) A CMz. (Conventions-Münze: „megállapodás szerint"-i megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.) arányú nemesfémet tartalmazó pénzérme) ezüst vagy pengő forintot jelentett, megkülönböztetésül a bankó vagy váltó forinttól (vft), mely kisebb értéket képviselt (a vfít a pft-nak 2/5 része volt). — Eingereiht: ez a rovat valószínűleg a beosztás megjelölésére szolgált (P az 1. zászlóalj 1. századába került; vö. POkm 24. sz. szöv. és jegyz.); hogy miért maradt kitöltetlen, nem tudjuk. — Nachgefolgte Beschreibung: Nem világos az előlegül kapott 21 pft-ra vonatkozó utólagos bejegyzés; valószínűleg ennek az elbocsátáskor történt levonásáról van szó. — Nachgefolgte Veründerung: P elbocsátásának körülményeiről 1. POkm 39. sz. adat és bejegyz. — Az itt hiányzó főhadparancsnoksági rendeletek közül az utóbbit I. POkm 37. sz. adat; a másikról ugyanennek jegyzetében szólunk.

← Older revision		Revision as of 09:29, 1 June 2023
Line 14:		Line 14:

	''Historia patriae 2.'': ez a hazai történelemből kapott 2-es volt az egyetlen, egykorú hiteles okmánnyal igazolható alapja P ''Deákpályám'' című verse sokat emlegetett részletének, mely szerint „Secundába ponált mégis / sok szamár professorom"; ezt a „szekundát" Lichard tanártól kapta (I. alább). Más, ilyet adó professzoráról nem tudunk; de megjegyezzük, hogy — mint feljebb is utaltunk rá — a bizonyítvány két „prima ex ultimis" osztályzata sem állt messze a bukástól (1. PKrK 2.k. 296.). — Az osztályzatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Fischer (114.) a bizonyítvány közlésében azt is megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.)		''Historia patriae 2.'': ez a hazai történelemből kapott 2-es volt az egyetlen, egykorú hiteles okmánnyal igazolható alapja P ''Deákpályám'' című verse sokat emlegetett részletének, mely szerint „Secundába ponált mégis / sok szamár professorom"; ezt a „szekundát" Lichard tanártól kapta (I. alább). Más, ilyet adó professzoráról nem tudunk; de megjegyezzük, hogy — mint feljebb is utaltunk rá — a bizonyítvány két „prima ex ultimis" osztályzata sem állt messze a bukástól (1. PKrK 2.k. 296.). — Az osztályzatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Fischer (114.) a bizonyítvány közlésében azt is megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.)
		+
		+
		+	'''21.'''
		+
		+	'''K:''' Az egykori 48. sz. Báró Gollner-gyalogezred (erről részletesebben 1. alább) főtörzskönyve, feltehetőleg nyomtatott kartotéklapokból álló, kézírással kitöltött s füzetekbe, majd kötetekbe gyűjtött nyilvántartásának jelenlegi lelőhelyéről nem tudunk; talán meg is semmisült. Bayer Ferenc a benne fennmaradt P-adatokat 1879-ben az ezred akkori főparancsnokságától levélben rendelkezésre bocsátott „hiteles másolat" alapján tette közzé (1. alább id. cikkét), tehát forrásukat nem látta; tudtunkkal azóta sem adott róla hírt senki a P-iradalomban. Közlésünkben a feltehetőleg nyomtatott szövegrészeket (rovatcímeket stb.) dőlt szedéssel emeljük ki. — M: Bayer Ferenc: Petőfi katonáskodása című cikke keretében: Koszoru 1879. 1. évf. 2.k. 274., táblázatos formában. (Tőle átvette Ferenczi is, 1. FPÉ 1.k. 161.) Bár a szöveget a fentiek szerint „hiteles másolat"-ban kapta, csúszhattak bele már a másolás folyamán elkövetett hibák: pl. nyilvánvaló, hogy a ,, Stand: ledig"? (családi állapota: nőtlen) adat — amely a másik két eredeti nyilvántartó lapon ott van, s szerepel majd a néhány héttel elbocsátása előtt kiállított „Felülvizsgálati bizonyítvány"-on is (I. az alábbi két, valamint a POkm 36. sz. okmányt) — kimaradt a Bayernek megküldött másolatból; kevésbé valószínű, hogy ez a hiány a közlő elnézésének következménye.
		+
		+	A főtörzskönyvi lap zömében az 1839. szept. 6-i jelentkezés alkalmával bediktált adatokat tartotta fenn, jórészt ezeket vették át a fennmaradt egyéb nyilvántartások is (az elbocsátásig történt későbbi bejegyzések száma csekély); ezért az első katonáskodás dokumentumainak felsorolását e három nyilvántartó lappal (1. még a két köv. okmányt) kezdjük. P 1839. szept. 6-án önként jelentkezett katonának Sopronban, az egykori ún. „Halász-laktanya" (azóta már lebontott) épületében. (Elhatározása feltehető okairól, előzményeiről 1. Dienes: TanPet 8—14., Fekete: PSÉ 1.k. 138-141., ill. 327—329.: „Miért jelentkezett katonának Petőfi?") Itt volt ugyanis az említett ezred hadkiegészítő törzse, és a Dunántúlra kiterjedő toborzókörlet központja (vö. Dienes: TanPet 15., 16.). Az ezredtörzs és az 1. zászlóalj (ez utóbbinak 1. századába osztották be P-t) székhelye annak idején az Ausztria nyugati határán, a Bodeni-tó partján fekvő Bregenz volt, de nem sokkal utóbb: 1840 márciusában éppen akkor helyezték át a horvátországi Zágrábba (Zagreb, német nevén Agram), amikor P-nek mintegy féléves kiképzési ideje lejárt (vö. Dienes: TanPet 14., 20., 28.). Hogy a szóban forgó ..., főtörzskönyvi lap" mint az ezred központi nyilvántartásának része pontosan mikor és hol készült, és hogyan viszonylik a gyűjtésünkben ezt követő kettőhöz (melyek tőle eltérő, de egymás közt azonos formanyomtatvány kitöltésével készültek, — erről 1. köv. jegyz.), ez idő szerint nem állapítható meg pontosan. A közlés forrása feltehetőleg a legkorábbi (soproni) adatfelvétel volt, s onnan másoltak le bizonyos adatokat két másik egykorú nyilvántartás (kartoték) számára is. — 48. sz. Br. Gollner-gyalogezred: az Osztrák Birodalom 1798-ban alapított csapatteste, a 48. sz. magyar gyalogezred; legénységét főként a dunántúli megyékben toborozták; ekkori nevét Aloys Gollner von Gondenfels báró altábornagyról, a korábbi „ezredtulajdonos"-ról nyerte (1. Dienes: TanPet 16.). Megkülönböztető jegye az egyenruha zöld hajtókája és gallérja, ill. gombjainak sárga színe volt (I. Közhasznú és mulattató nemzeti vagy hazai Kalendáriom... 1839. 25. évf. Pest [1838.], a naptári rész utáni 45. sztl. lapon); vö. P Ivás közben című versének e részletével: „Zöld hajtókás, sárga pitykés közlegény. ..". Az ezredet 1845-ben új tulajdonosáról, Ernő főhercegről nevezték el. Későbbi székhelye Nagykanizsa volt. Részletes történetét I.: Hold, Alexander: Geschichte der K. u. K. 48. Linien-Infanterie-Regiments von ... 1798 an. Wien, 1975. — Assentirt durch stb.: P önként jelentkezett katonának, tehát nem verbuválás útján került az ezred kötelékébe, ezért maradt az okmány első három rovata üresen. — Geburts-Ort: Kiss-Körös, ill. Geburtsjahr: 1821.: e két, a P-irodalomban sokat emlegetett adat tanúsítja, hogy a szóban forgó okmány (s az említett többi katonai nyilvántartás is) a P-től bemondott adatokat őrizte meg: olyan okmányt, amely szerint 1821-ben született s amelyben a születéshelye két s-sel (Kiss-Körös) lett volna írva, nem mutathatott föl. Az előbbi adat bediktálására az a körülmény kényszerítette, hogy a felvétel előfeltétele a legalább 18 éves kor volt; a „ss" írásmód a ,,Kiss"? családnevek helyesírásához szokott (nyilván nem magyar anyanyelvű) írnok félreértésének tulajdonítható (Vö. Dienes: TanPet 20.) — Heimatszustándig: a rovat feltehetőleg azért maradt üresen, mert P nem akarta bediktálni, hogy szülei hol laknak. — /Stand: ledig]: feljebb említettük, hogy ez a rovat nyilvánvalóan kimaradt a Bayertől közzétett másolatból. — Assentirt: „besorozták", itt értsd: „Katonai állományba vették:" — a 21 fr. CMz.H.G.: ehhez Bayer 1.h. a következő lapalji jegyzetet fűzi: „H. G. (- Handgeld) jelzi azon összeget, melyet mainapság [1879!] is kap minden ujonc az aprólékok beszerzésére." (Vö. még Dömök Elek emlékezésével: Ustökös 1877. máj. 13.; 220., úk. Hatv" 1.k. 300., amely szerint ezt az előleget vagy felpénzt főként tisztítószerekre adták.) A CMz. (Conventions-Münze: „megállapodás szerint"-i megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.) arányú nemesfémet tartalmazó pénzérme) ezüst vagy pengő forintot jelentett, megkülönböztetésül a bankó vagy váltó forinttól (vft), mely kisebb értéket képviselt (a vfít a pft-nak 2/5 része volt). — Eingereiht: ez a rovat valószínűleg a beosztás megjelölésére szolgált (P az 1. zászlóalj 1. századába került; vö. POkm 24. sz. szöv. és jegyz.); hogy miért maradt kitöltetlen, nem tudjuk. — Nachgefolgte Beschreibung: Nem világos az előlegül kapott 21 pft-ra vonatkozó utólagos bejegyzés; valószínűleg ennek az elbocsátáskor történt levonásáról van szó. — Nachgefolgte Veründerung: P elbocsátásának körülményeiről 1. POkm 39. sz. adat és bejegyz. — Az itt hiányzó főhadparancsnoksági rendeletek közül az utóbbit I. POkm 37. sz. adat; a másikról ugyanennek jegyzetében szólunk.