Adattári adat Q339017 - Revision history

JakabÉva at 18:28, 18 October 2023

2023-10-18T18:28:23Z

JakabÉva at 13:25, 18 October 2023

2023-10-18T13:25:52Z

JakabÉva: Created page with "'''18.''' Tüllmann Ignác - Novelly Józsefhez Pest, martius 4. 1845. [. . .] Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petöfiről írjak: fájdal..."

2023-10-18T13:23:41Z

Created page with "'''18.''' Tüllmann Ignác - Novelly Józsefhez Pest, martius 4. 1845. [. . .] Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petöfiről írjak: fájdal..."

New page

'''18.'''

Tüllmann Ignác - Novelly Józsefhez

Pest, martius 4. 1845. [. . .]

Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petöfiről írjak: fájdalom, a fickóról semmi jót sem írhatok. Gondold csak, mit csinál újabb időkben, - gondold csak magadnak a legiszonyúbbat, mit ember maga ellen józan ésszel vagy inkább józan ész mellett elkövethet. Az én derék Sándor barátom -fejbe lövi magát? nem! felakasztja? Nem! szerelmes lesz olyanba, ki őt nem szereti? nem! Oh, ezen ostobaságok mind semmi ahhoz képest, mikor az ember elhagyva jóbarátait, önállását, kényelmét - vándorszinésszé bolondul! Pedig szeretetre méltó Sándor barátom, ki a legjobb gyerek széles e világon, újra Thalia papja lesz a jövő hónap végével s megy kalandozni az ország pusztáira. Petőfi mint ember a legjobb, legtisztább lény a világon, _jókedvű, de csak bormámorában pajkos; a világ itéletével keveset törődik, de nem is tesz olyat, miértjózan eszú ember megítélhetné. Õ jóformán megismerteté magát verseiben, akaratos feje van; Szent Dávid hárfájára sem hallgat; s ez leginkább critica dolgában áll róla; ritkán foghatsz oly megjegyzést tenni, melyet elfogadjon. Azért a criticának legalább szóval soha sem fog fejet hajtani s minden kedvezőtlenül bírálóra rádörgi: Schlagt todt den Hund, er ist ein Recensent. Azonban nem kell hinni, hogy a birálatoknak nincs rá befolyása, mert - bár maga sem veszi észre -, újabb munkáiban több figyelmet fordít a külsőre. Goethét utálja, mert arisztokrata volt, Schillert sem szereti: ellenben Heine, Börne, Hugo Viktor, Dumas, Boz, Shakespeare s némileg Lamartine stb. emberei. Franciául beszél is némileg s Bérangert imádja, kitöl több darabot igen szép sükerrel tett át nyelvünkre. Mint költőt ismered öt s itéletedben, melyet felöle hoztál, tökélyesen egyet értek. Petöfit a ,,Hirnökben" nagyon lerántotta egy jóbarátja, a „Pesti Divatlap”- ban felel neki Petőfi, majd fogtok rajta nevetni, ily anticriticát még nem ettetek.- Olvastam neki paródiádat, nagyot nevetett neki, azon egy megjegyzése van rá, hogy „kezével” helyett „öklével” jobb lesz. A napokban egyik barátunk, Kaján Abel nehány sonkát s egy félakó bort kapván Debrecenből, meghitt bennünket „rüpők-mulatságra”. A meghivó jegyeken egy sajátlagos, mindegyikrevonatkozó vignettevolt; az enyémen például egy ember hosszú doronggal fordít egy francia novella-codexet egy fekvő magyarra. -Voltunk vagy 18-an, többnyire iró, ironc, és müvész; de a társulat alakításából, mely terveztetett, semmi sem lett, pedig oly gyüpontnak helyét, hol csak ilyen választott jelenhetnék meg, sajnosan nélkülözzük - a kör feszes ily rugdalózni szerető heves democratáknak. Petőfi újabb költeményeit íıja össze, nemsokára kiadandókat. Fájdalom, hogy egy meggondolatlan heveskedés következtében sok örökre veszve lesz: 13 1845 többet t.i. 80 darabnál a lángoknak adott át, azért, mert Vachott Sándor azt mondta neki egy verse olvasásánál, csupa tréfából, hogy Bérangerből van benne egy eszme. Most természetesen szeretné, ha nem tette volna. Jó emlékezőtehetségének köszönhetjük, hogy nagyobb kár nem történt. Másik irodalmi újdonság egy jó barátomnak, ki tavaly velem végezte oskoláit, valami nyolc ívre menendő lyrai munkái lesznek; jövő május elején fognak megjelenni. A tehetséges húszéves költő neve Karácson János, kit annak idejében majd bővebben megismerendesz. Érzelemre nézve jobban hasonlít hozzád, mint Petőfi. [. . .]

← Older revision		Revision as of 18:28, 18 October 2023
Line 5:		Line 5:
	Pest, martius 4. 1845.		Pest, martius 4. 1845.

−	[. . .]Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petőfiről írjak: fájdalom, a fickóról semmi jót sem írhatok. Gondold csak, mit csinál újabb időkben, - gondold csak magadnak a legiszonyúbbat, mit ember maga ellen józan ésszel vagy inkább józan ész mellett elkövethet. Az én derék Sándor barátom -fejbe lövi magát? nem! felakasztja? Nem! szerelmes lesz olyanba, ki őt nem szereti? nem! Oh, ezen ostobaságok mind semmi ahhoz képest, mikor az ember elhagyva jóbarátait, önállását, kényelmét - vándorszínésszé bolondul! Pedig szeretetre méltó Sándor barátom, ki a legjobb gyerek széles e világon, újra Thalia papja lesz a jövő hónap végével s megy kalandozni az ország pusztáira. Petőfi mint ember a legjobb, legtisztább lény a világon, ~~–jókedvű~~, de csak bormámorában pajkos; a világ ~~itéletével~~ keveset törődik, de nem is tesz olyat, miért józan eszű ember megítélhetné. Ő jóformán megismerteté magát verseiben, akaratos feje van; Szent Dávid hárfájára sem hallgat; s ez leginkább critica dolgában áll róla; ritkán foghatsz oly megjegyzést tenni, melyet elfogadjon. Azért a criticának legalább szóval soha sem fog fejet hajtani s minden kedvezőtlenül bírálóra rádörgi: Schlagt todt den Hund, er ist ein Recensent. Azonban nem kell hinni, hogy a ~~birálatoknak~~ nincs rá befolyása, mert - bár maga sem veszi észre -, újabb munkáiban több figyelmet fordít a külsőre. Goethét utálja, mert arisztokrata volt, Schillert sem szereti: ellenben Heine, Börne, Hugo Viktor, Dumas, Boz, Shakespeare s némileg Lamartine stb. emberei. Franciául beszél is némileg s Bérangert imádja, ~~kitöl~~ több darabot igen szép sükerrel tett át nyelvünkre. Mint költőt ismered öt s ~~itéletedben~~, melyet ~~felöle~~ hoztál, tökélyesen egyet értek. ~~Petöfit~~ a ,,~~Hirnökben~~" nagyon lerántotta egy jóbarátja, a „Pesti Divatlap”- ban felel neki Petőfi, majd fogtok rajta nevetni, ily anticriticát még nem ettetek.- Olvastam neki paródiádat, nagyot nevetett neki, azon egy megjegyzése van rá, hogy „kezével” helyett „öklével” jobb lesz. A napokban egyik barátunk, Kaján Abel nehány sonkát s egy félakó bort kapván Debrecenből, meghitt bennünket „rüpők-mulatságra”. A meghivó jegyeken egy sajátlagos, mindegyikrevonatkozó vignettevolt; az enyémen például egy ember hosszú doronggal fordít egy francia novella-codexet egy fekvő magyarra. -Voltunk vagy 18-an, többnyire iró, ironc, és müvész; de a társulat alakításából, mely terveztetett, semmi sem lett, pedig oly gyüpontnak helyét, hol csak ilyen választott jelenhetnék meg, sajnosan nélkülözzük - a kör feszes ily rugdalózni szerető heves democratáknak. Petőfi újabb költeményeit ~~íıja~~ össze, nemsokára kiadandókat. Fájdalom, hogy egy meggondolatlan heveskedés következtében sok örökre veszve lesz: ~~13 1845~~ többet t.i. 80 darabnál a lángoknak adott át, azért, mert Vachott Sándor azt mondta neki egy verse olvasásánál, csupa tréfából, hogy Bérangerből van benne egy eszme. Most természetesen szeretné, ha nem tette volna. Jó emlékezőtehetségének köszönhetjük, hogy nagyobb kár nem történt. Másik irodalmi újdonság egy jó barátomnak, ki tavaly velem végezte oskoláit, valami nyolc ívre menendő lyrai munkái lesznek; jövő május elején fognak megjelenni. A tehetséges húszéves költő neve Karácson János, kit annak idejében majd bővebben megismerendesz. Érzelemre nézve jobban hasonlít hozzád, mint Petőfi. [. . .]	+	[. . .]Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petőfiről írjak: fájdalom, a fickóról semmi jót sem írhatok. Gondold csak, mit csinál újabb időkben, - gondold csak magadnak a legiszonyúbbat, mit ember maga ellen józan ésszel vagy inkább józan ész mellett elkövethet. Az én derék Sándor barátom -fejbe lövi magát? nem! felakasztja? Nem! szerelmes lesz olyanba, ki őt nem szereti? nem! Oh, ezen ostobaságok mind semmi ahhoz képest, mikor az ember elhagyva jóbarátait, önállását, kényelmét - vándorszínésszé bolondul! Pedig szeretetre méltó Sándor barátom, ki a legjobb gyerek széles e világon, újra Thalia papja lesz a jövő hónap végével s megy kalandozni az ország pusztáira.
		+
		+	Petőfi mint ember a legjobb, legtisztább lény a világon, – jókedvű, de csak bormámorában pajkos; a világ ítéletével keveset törődik, de nem is tesz olyat, miért józan eszű ember megítélhetné. Ő jóformán megismerteté magát verseiben, akaratos feje van; Szent Dávid hárfájára sem hallgat; s ez leginkább critica dolgában áll róla; ritkán foghatsz oly megjegyzést tenni, melyet elfogadjon. Azért a criticának legalább szóval soha sem fog fejet hajtani s minden kedvezőtlenül bírálóra rádörgi: Schlagt todt den Hund, er ist ein Recensent. Azonban nem kell hinni, hogy a bírálatoknak nincs rá befolyása, mert - bár maga sem veszi észre -, újabb munkáiban több figyelmet fordít a külsőre. Goethét utálja, mert arisztokrata volt, Schillert sem szereti: ellenben Heine, Börne, Hugo Viktor, Dumas, Boz, Shakespeare s némileg Lamartine stb. emberei. Franciául beszél is némileg s Bérangert imádja, kitől több darabot igen szép sükerrel tett át nyelvünkre.
		+
		+	Mint költőt ismered őt s ítéletedben, melyet felőle hoztál, tökélyesen egyet értek. Petőfit a ,,Hírnökben" nagyon lerántotta egy jóbarátja, a „Pesti Divatlap”- ban felel neki Petőfi, majd fogtok rajta nevetni, ily anticriticát még nem ettetek.- Olvastam neki paródiádat, nagyot nevetett neki, azon egy megjegyzése van rá, hogy „kezével” helyett „öklével” jobb lesz.
		+
		+	A napokban egyik barátunk, Kaján Abel nehány sonkát s egy félakó bort kapván Debrecenből, meghitt bennünket „rüpők-mulatságra”. A meghivó jegyeken egy sajátlagos, mindegyikrevonatkozó vignettevolt; az enyémen például egy ember hosszú doronggal fordít egy francia novella-codexet egy fekvő magyarra. -Voltunk vagy 18-an, többnyire iró, ironc, és müvész; de a társulat alakításából, mely terveztetett, semmi sem lett, pedig oly gyüpontnak helyét, hol csak ilyen választott jelenhetnék meg, sajnosan nélkülözzük - a kör feszes ily rugdalózni szerető heves democratáknak.
		+
		+	Petőfi újabb költeményeit írja össze, nemsokára kiadandókat. Fájdalom, hogy egy meggondolatlan heveskedés következtében sok örökre veszve lesz: többet t.i. 80 darabnál a lángoknak adott át, azért, mert Vachott Sándor azt mondta neki egy verse olvasásánál, csupa tréfából, hogy Bérangerből van benne egy eszme. Most természetesen szeretné, ha nem tette volna. Jó emlékezőtehetségének köszönhetjük, hogy nagyobb kár nem történt. Másik irodalmi újdonság egy jó barátomnak, ki tavaly velem végezte oskoláit, valami nyolc ívre menendő lyrai munkái lesznek; jövő május elején fognak megjelenni. A tehetséges húszéves költő neve Karácson János, kit annak idejében majd bővebben megismerendesz. Érzelemre nézve jobban hasonlít hozzád, mint Petőfi. [. . .]

@@ Line 3: / Line 3: @@
 Tüllmann Ignác - Novelly Józsefhez
-Pest, martius 4. 1845. [. . .]
+Pest, martius 4. 1845.
-Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petöfiről írjak: fájdalom, a fickóról semmi jót sem írhatok. Gondold csak, mit csinál újabb időkben, - gondold csak magadnak a legiszonyúbbat, mit ember maga ellen józan ésszel vagy inkább józan ész mellett elkövethet. Az én derék Sándor barátom -fejbe lövi magát? nem! felakasztja? Nem! szerelmes lesz olyanba, ki őt nem szereti? nem! Oh, ezen ostobaságok mind semmi ahhoz képest, mikor az ember elhagyva jóbarátait, önállását, kényelmét - vándorszinésszé bolondul! Pedig szeretetre méltó Sándor barátom, ki a legjobb gyerek széles e világon, újra Thalia papja lesz a jövő hónap végével s megy kalandozni az ország pusztáira. Petőfi mint ember a legjobb, legtisztább lény a világon, _jókedvű, de csak bormámorában pajkos; a világ itéletével keveset törődik, de nem is tesz olyat, miértjózan eszú ember megítélhetné. Õ jóformán megismerteté magát verseiben, akaratos feje van; Szent Dávid hárfájára sem hallgat; s ez leginkább critica dolgában áll róla; ritkán foghatsz oly megjegyzést tenni, melyet elfogadjon. Azért a criticának legalább szóval soha sem fog fejet hajtani s minden kedvezőtlenül bírálóra rádörgi: Schlagt todt den Hund, er ist ein Recensent. Azonban nem kell hinni, hogy a birálatoknak nincs rá befolyása, mert - bár maga sem veszi észre -, újabb munkáiban több figyelmet fordít a külsőre. Goethét utálja, mert arisztokrata volt, Schillert sem szereti: ellenben Heine, Börne, Hugo Viktor, Dumas, Boz, Shakespeare s némileg Lamartine stb. emberei. Franciául beszél is némileg s Bérangert imádja, kitöl több darabot igen szép sükerrel tett át nyelvünkre. Mint költőt ismered öt s itéletedben, melyet felöle hoztál, tökélyesen egyet értek. Petöfit a ,,Hirnökben" nagyon lerántotta egy jóbarátja, a „Pesti Divatlap”- ban felel neki Petőfi, majd fogtok rajta nevetni, ily anticriticát még nem ettetek.- Olvastam neki paródiádat, nagyot nevetett neki, azon egy megjegyzése van rá, hogy „kezével” helyett „öklével” jobb lesz. A napokban egyik barátunk, Kaján Abel nehány sonkát s egy félakó bort kapván Debrecenből, meghitt bennünket „rüpők-mulatságra”. A meghivó jegyeken egy sajátlagos, mindegyikrevonatkozó vignettevolt; az enyémen például egy ember hosszú doronggal fordít egy francia novella-codexet egy fekvő magyarra. -Voltunk vagy 18-an, többnyire iró, ironc, és müvész; de a társulat alakításából, mely terveztetett, semmi sem lett, pedig oly gyüpontnak helyét, hol csak ilyen választott jelenhetnék meg, sajnosan nélkülözzük - a kör feszes ily rugdalózni szerető heves democratáknak. Petőfi újabb költeményeit íıja össze, nemsokára kiadandókat. Fájdalom, hogy egy meggondolatlan heveskedés következtében sok örökre veszve lesz: 13 1845 többet t.i. 80 darabnál a lángoknak adott át, azért, mert Vachott Sándor azt mondta neki egy verse olvasásánál, csupa tréfából, hogy Bérangerből van benne egy eszme. Most természetesen szeretné, ha nem tette volna. Jó emlékezőtehetségének köszönhetjük, hogy nagyobb kár nem történt. Másik irodalmi újdonság egy jó barátomnak, ki tavaly velem végezte oskoláit, valami nyolc ívre menendő lyrai munkái lesznek; jövő május elején fognak megjelenni. A tehetséges húszéves költő neve Karácson János, kit annak idejében majd bővebben megismerendesz. Érzelemre nézve jobban hasonlít hozzád, mint Petőfi. [. . .]
+[. . .]Térjünk most a mi dolgainkra, azaz a pestiekre. Kérsz, hogy Petőfiről írjak: fájdalom, a fickóról semmi jót sem írhatok. Gondold csak, mit csinál újabb időkben, - gondold csak magadnak a legiszonyúbbat, mit ember maga ellen józan ésszel vagy inkább józan ész mellett elkövethet. Az én derék Sándor barátom -fejbe lövi magát? nem! felakasztja? Nem! szerelmes lesz olyanba, ki őt nem szereti? nem! Oh, ezen ostobaságok mind semmi ahhoz képest, mikor az ember elhagyva jóbarátait, önállását, kényelmét - vándorszínésszé bolondul! Pedig szeretetre méltó Sándor barátom, ki a legjobb gyerek széles e világon, újra Thalia papja lesz a jövő hónap végével s megy kalandozni az ország pusztáira. Petőfi mint ember a legjobb, legtisztább lény a világon, –jókedvű, de csak bormámorában pajkos; a világ itéletével keveset törődik, de nem is tesz olyat, miért józan eszű ember megítélhetné. Ő jóformán megismerteté magát verseiben, akaratos feje van; Szent Dávid hárfájára sem hallgat; s ez leginkább critica dolgában áll róla; ritkán foghatsz oly megjegyzést tenni, melyet elfogadjon. Azért a criticának legalább szóval soha sem fog fejet hajtani s minden kedvezőtlenül bírálóra rádörgi: Schlagt todt den Hund, er ist ein Recensent. Azonban nem kell hinni, hogy a birálatoknak nincs rá befolyása, mert - bár maga sem veszi észre -, újabb munkáiban több figyelmet fordít a külsőre. Goethét utálja, mert arisztokrata volt, Schillert sem szereti: ellenben Heine, Börne, Hugo Viktor, Dumas, Boz, Shakespeare s némileg Lamartine stb. emberei. Franciául beszél is némileg s Bérangert imádja, kitöl több darabot igen szép sükerrel tett át nyelvünkre. Mint költőt ismered öt s itéletedben, melyet felöle hoztál, tökélyesen egyet értek. Petöfit a ,,Hirnökben" nagyon lerántotta egy jóbarátja, a „Pesti Divatlap”- ban felel neki Petőfi, majd fogtok rajta nevetni, ily anticriticát még nem ettetek.- Olvastam neki paródiádat, nagyot nevetett neki, azon egy megjegyzése van rá, hogy „kezével” helyett „öklével” jobb lesz. A napokban egyik barátunk, Kaján Abel nehány sonkát s egy félakó bort kapván Debrecenből, meghitt bennünket „rüpők-mulatságra”. A meghivó jegyeken egy sajátlagos, mindegyikrevonatkozó vignettevolt; az enyémen például egy ember hosszú doronggal fordít egy francia novella-codexet egy fekvő magyarra. -Voltunk vagy 18-an, többnyire iró, ironc, és müvész; de a társulat alakításából, mely terveztetett, semmi sem lett, pedig oly gyüpontnak helyét, hol csak ilyen választott jelenhetnék meg, sajnosan nélkülözzük - a kör feszes ily rugdalózni szerető heves democratáknak. Petőfi újabb költeményeit íıja össze, nemsokára kiadandókat. Fájdalom, hogy egy meggondolatlan heveskedés következtében sok örökre veszve lesz: 13 1845 többet t.i. 80 darabnál a lángoknak adott át, azért, mert Vachott Sándor azt mondta neki egy verse olvasásánál, csupa tréfából, hogy Bérangerből van benne egy eszme. Most természetesen szeretné, ha nem tette volna. Jó emlékezőtehetségének köszönhetjük, hogy nagyobb kár nem történt. Másik irodalmi újdonság egy jó barátomnak, ki tavaly velem végezte oskoláit, valami nyolc ívre menendő lyrai munkái lesznek; jövő május elején fognak megjelenni. A tehetséges húszéves költő neve Karácson János, kit annak idejében majd bővebben megismerendesz. Érzelemre nézve jobban hasonlít hozzád, mint Petőfi. [. . .]