Acél Pál - Revision history

BucsicsKatalin at 12:11, 10 February 2025

2025-02-10T12:11:23Z

BucsicsKatalin at 18:02, 31 January 2025

2025-01-31T18:02:14Z

BucsicsKatalin at 18:00, 31 January 2025

2025-01-31T18:00:26Z

BucsicsKatalin at 13:59, 3 January 2024

2024-01-03T13:59:20Z

BucsicsKatalin at 13:37, 3 January 2024

2024-01-03T13:37:14Z

BucsicsKatalin at 14:21, 15 September 2023

2023-09-15T14:21:54Z

DobásKata at 08:04, 7 July 2023

2023-07-07T08:04:01Z

DobásKata at 08:45, 26 May 2023

2023-05-26T08:45:22Z

DobásKata at 09:06, 16 May 2023

2023-05-16T09:06:11Z

DobásKata at 09:04, 16 May 2023

2023-05-16T09:04:06Z

← Older revision		Revision as of 12:11, 10 February 2025
Line 1:		Line 1:
−	[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) (~~[https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311~~ '''Siófok'''], 1885 – '''~~[[Item:Q19383\|~~Hamburg]]''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.	+	[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) ('''Siófok''', 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.
	[[Category:KASInet]]		[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 18:02, 31 January 2025
Line 1:		Line 1:
	[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''[[Item:Q19383\|Hamburg]]''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.		[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''[[Item:Q19383\|Hamburg]]''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.
−
−
−
−	~~Lásd még: [[Nyugat]]~~
	[[Category:KASInet]]		[[Category:KASInet]]

← Older revision		Revision as of 18:00, 31 January 2025
Line 1:		Line 1:
−	[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.	+	[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''[[Item:Q19383\|Hamburg]]''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.

← Older revision		Revision as of 13:59, 3 January 2024
Line 1:		Line 1:
−	Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.	+	[[Item:Q237694\|Acél Pál]] (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.

← Older revision		Revision as of 13:37, 3 January 2024
Line 1:		Line 1:
−	Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.	+	Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.

← Older revision		Revision as of 14:21, 15 September 2023
Line 1:		Line 1:
−	Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], ~~1885 – Hamburg~~, 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember.	+	Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957\|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.
−	1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az Ecce homo: egy történet háromszor
−	című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját
−	mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). - Lakájok című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki
−	rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását
−	is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az
−	általa írt A lezüllött haláltánc kálváriája című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és
−	Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy Robinson Krausz című írásából is rendezett
−	rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi Apostol című elbeszélő költeményének
−	feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m
−	hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is
−	dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború
−	kitörése után filmhíradókat, valamint Ne bántsd a magyart! címmel hazafias filmszkeccset is
−	készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai
−	révén kapcsolódik. A Ma IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent
−	számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel
−	(p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház
−	reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a
−	film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített
−	díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék
−	a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél
−	közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai
−	jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban
−	működött közre. A Ma VI/4. (1921. március 15.) számában Kollektív mozgás (kino-
−	mechanika) címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja
−	elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett
−	szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba
−	költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett
−	és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a Patyomkin ~~páncélost~~.
−	Magyarra fordította John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét, amelyet
−	a New Yorkban megjelenő Új Előre közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a
−	Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége
−	rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.
−

← Older revision		Revision as of 08:04, 7 July 2023
Line 37:		Line 37:

	Lásd még: [[Nyugat]]		Lásd még: [[Nyugat]]
		+	[[Category:KASInet]]

@@ Line 1: / Line 1: @@
-Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 Siófok], 1885 – Hamburg, 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember.
+Acél Pál (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – Hamburg, 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember.
 -ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az Ecce homo: egy történet háromszor
 című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját
-mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). -         '''<code><big>→</big></code>'''Lakájok című drámája '''<code><big>→</big></code>''' kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki
+mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban [https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). - Lakájok című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki
 rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását
 is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az
@@ Line 32: / Line 32: @@
 Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége
 rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.
 Lásd még: [[Nyugat]]