wikibase-docker - User contributions [en]

Wirkmann Imre

2023-08-30T12:34:59Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Wirkmann Imre''' (Budapest?, 1894 körül – ?): ''A Tett''ben 1915-ben és 1916-ban cikket írt a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának ügyeiről, valamint kr..."

'''Wirkmann Imre''' (Budapest?, 1894 körül – ?): ''A Tett''ben 1915-ben és 1916-ban cikket írt a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának ügyeiről, valamint kritikákat közölt Dutka Ákos, Emőd Tamás, Kaffka Margit és Szép Ernő könyveiről. Az első világháború alatt felhagyhatott az irodalommal, legalábbis ilyen néven sem cikke, sem könyve nem jelent meg. Lehetséges, hogy kereskedőnek, üzletembernek állt, ha így történt, 1945-ben családnevét Szilágyira változtathatta (a ''Központi Értesítő'' 1946-os lapszámainak adatai alapján).

Wirkmann Imre. „Dutka Ákos: Az yperni Krisztus előtt”. ''A Tett'' 2, 11. sz. (1916): 184.

Wirkmann Imre. „Emőd Tamás: Dicséret, dicsőség”. ''A Tett'' 2, 11. sz. (1916): 184.

Wirkmann Imre. „Szép Ernő: Élet, halál”. ''A Tett'' 2, 13. sz. (1916): 224.

Wirkmann Imre. „A kisfaludysták Shakespeare-cécójához”. ''A Tett'' 2, 13. sz. (1916): 225-227.

Wirkmann Imre. „Kaffka Margit: Két nyár”. ''A Tett'' 2, 16. sz. (1916): 274.
[[Category:KASInet]]

Vér Mátyás

2023-08-30T12:34:11Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Vér Mátyás''' (eredeti neve: Wertheimer Manó) (Budapest, 1874. november 25. – Budapest, 1955. december 1.), ügyvéd, író. Wertheimer Manó írói neve. Büntetőjo..."

'''Vér Mátyás''' (eredeti neve: Wertheimer Manó) (Budapest, 1874. november 25. – Budapest, 1955. december 1.), ügyvéd, író. Wertheimer Manó írói neve. Büntetőjoggal foglalkozott, ügyvédként praktizált. Két elbeszéléskötet mellett egy fantasztikus regénye jelent meg (''Az árnyék'', 1917). ''A kastély gazdát cserél'' című egyfelvonásosát az első világháború alatt, majd 1926-ban is bemutatták, ekkoriban Szilágyi Gézával a ''Szivárvány'' című folyóiratot szerkesztette. A ''Ma'' 1917/10-es számában Mácza János a kompozíciós hibák mellett „naiv, bosszantó, gyerekes stílusú” regényként jellemezte ''Az árnyék''ot.

Mácza János. „Vér Mátyás: Az árnyék”. ''Ma'' 2, 10. sz. (1917): 162.
[[Category:KASInet]]

Van Gogh, Vincent Willem

2023-08-30T12:33:13Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Vincent Willem Van Gogh''' (Zundert, 1853. március 30. – Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.), holland festő. Tizenhat éves korától egy európai galériahálózat kü..."

'''Vincent Willem Van Gogh''' (Zundert, 1853. március 30. – Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.), holland festő. Tizenhat éves korától egy európai galériahálózat különböző székhelyein dolgozott, majd lelkésznek tanult. Zavaros és szerencsétlen magánéleti ügyei miatt testvére, Theo kivételével a család megszakította vele a kapcsolatot. 1886-ban Párizsban ismerkedett meg az impresszionizmussal, 1888-ban vidékre, Arles-ba utazott. Ekkor kezdődtek rosszullétei, amit elmegyógyintézeti kezelés, majd öngyilkossága követett. Halála után másfél évtizeddel vált egyre híresebbé, az expresszionizmus egyik előfutáraként kezdték tisztelni. A ''Ma'' 1917/6-os számának címlapján a ''Kávézó terasza este'' (1888) című festményének rajza szerepelt. Kassák az ''Egy lélek keresi magát'' (1948) című művészregényében a főhős, Dorogi Károly egyik fő inspirációs forrásaként, mestereként szolgált. Halálának ötvenedik évfordulójára Kassák a ''Kelet Népé''ben (1941/1) publikált róla esszét, kijelentve, hogy a „festők között ma a legelső sorban van a helye”.

Van Gogh, Vincent. „Rajz”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 81.

Van Gogh, Vincent. „Dajka”. ''Kortárs'' 1, 3. sz. (1947): 75.

D. Zs. [Dénes Zsófia]. „Vincent van Gogh”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1923. április 28., 5.

Kassák Lajos. „Vincent Van Gogh (Halálának 50. évfordulójára)”. ''Kelet Népe'' 7, 1. sz. (1941): 12-13.

Pán Imre. „Művészek forradalma. Cézanne, Van Gogh, Gauguin”. ''Kortárs'' 1, 3. sz. (1947): 74.
[[Category:KASInet]]

Újhelyi Nándor

2023-08-30T12:31:56Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Újhelyi Nándor''' (Budapest, 1888. március 17. – London, 1933. július 29.), író, újságíró, drámaíró, forgatókönyvíró. Az első világháború alatt vált..."

'''Újhelyi Nándor''' (Budapest, 1888. március 17. – London, 1933. július 29.), író, újságíró, drámaíró, forgatókönyvíró. Az első világháború alatt vált szélesebb körben ismertté regényeivel és színdarabjaival, az ''Egy férfi szerelmei'' című regénye (1918) miatt közszeméremsértés elleni eljárás alá vonták, de ezután többször is összeütközésbe került a hatóságokkal, akik elől az 1920-as években külföldre menekült. Ponyvaregényei és színpadi darabjai révén Nyugat-Európában is híres-hírhedt szerzővé vált. ''Őfensége kalapja'' című darabjáról Mácza János rövid lesújtó írást közölt. (''Ma'', 1917/8)

Mácza János. „Színházak”. ''Ma'' 2, 8. sz. (1917): 131.
[[Category:KASInet]]

Tersánszky Józsi Jenő

2023-08-30T12:31:13Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Tersánszky Józsi Jenő''' (Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.), író, Baumgarten-díjas (1929-1931, 1934), Kossuth-díjas (1949). Festőnek..."

'''Tersánszky Józsi Jenő''' (Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.), író, Baumgarten-díjas (1929-1931, 1934), Kossuth-díjas (1949). Festőnek, majd jogásznak tanult, de egyetemi tanulmányait abbahagyva írónak állt, a ''Nyugat''ban kezdett publikálni. Az első világháborúban önkéntes volt, hadifogságba került. A Tanácsköztársasággal szimpatizált, így a Horthy-korszak első éveiben ellehetetlenítették, öngyilkosságot is megkísérelt. Az 1920-as évek vége felé egy szeméremsértőnek bélyegzett kisregénye miatt rövid börtönbüntetést kapott. Számos prózai műfajban alkotott, az 1940-es években krimiket és ponyvaregényeket publikált. ''Viszontlátásra drága…'' című háborús regényéről Réti Irén írt csalódott kritikát a ''Ma'' 1916/2-ik számába. Tihanyi Lajos Tersánszky Józsi Jenőről rajzolt portréját ''(Tanulmány)'' Kassák a ''Ma'' 1918/5-ik számában közölte le. A ''Szerzői est Pestújlakon'' című korábbi szatirikus írása (''Magyar Nemzet'', 1940) újra megjelent a ''Kortárs'' 1948 folyamán.

Tersánszky Józsi Jenő. „Szerzői est Pestújlakon”. ''Kortárs'' 2, 9. sz. (1948): 262-263.

Réti Irén. „Viszontlátásra Drága (Háborús regény. Írta: Tersánszky Józsi Jenő)”. ''Ma'' 1, 2. sz. (1916): 31.

Tihanyi Lajos. „Tanulmány”. ''Ma'' 3, 5. sz. (1918): 59.

Aczél Benő. „A kurzus az irodalomban”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1923. október 19., 5.
[[Category:KASInet]]

Szilágyi Géza

2023-08-30T12:30:28Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Szilágyi Géza''' (Budapest, 1875. december 29. – Budapest, 1958. április 7.), költő, író, újságíró. Élete során számos lappal állt kapcsolatban, ''Az Újs..."

'''Szilágyi Géza''' (Budapest, 1875. december 29. – Budapest, 1958. április 7.), költő, író, újságíró. Élete során számos lappal állt kapcsolatban, ''Az Újság'' helyettes szerkesztője volt másfél évtizeden át (1906-1919). Ebben a minőségében, mint erről az ''Egy ember életé''ben is beszámol, a fiatal Kassák is kapcsolatba került vele. Első verseskötetének (''Tristia'', 1896) dekadens hangja miatt perbe fogták, több írásán a freudi pszichoanalízis hatása érezhető. A ''Ma'' 1917/3-as számába Izsó Sámuel írt ''Fantasztikus szerelmek'' című kötetéről, kiemelve modern stílusát. Kassák a ''Kortárs''ban közölt verset (''Csak!'') az akkor több, mint hetvenéves szerzőtől.

Szilágyi Géza. „Csak!”. ''Kortárs'' 2, 8. sz. (1948): 223.

Izsó Sámuel. „Szilágyi Géza: Fantasztikus szerelmek”. ''Ma'' 2, 3. sz. (1917): 46.
[[Category:KASInet]]

Színes Pál

2023-08-30T12:29:39Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Színes Pál''' (? – ?), író, költő, fordító. ''A Tett'' internacionális számába lefordította Kandinszkij ''Fagott'' című versét (1916), a ''M''ában verset..."

'''Színes Pál''' (? – ?), író, költő, fordító. ''A Tett'' internacionális számába lefordította Kandinszkij ''Fagott'' című versét (1916), a ''M''ában verset és novellákat (1917-1918), valamint egy zeneesztétikai írást publikált (1917). Réti Irénnel lefordították Claudel ''Kinyilatkoztatás'' című misztériumát (Tevan, 1919).

Kandinszkij, Vaszilij. „Fagott”. Fordította Színes Pál. ''A Tett'' 2, internacionális szám (1916): 280–281.

Színes Pál. „Legenda a végtelen időben”. ''Ma'' 2, 3. sz. (1917): 39.

Színes Pál. „Ferruccio Busoni zeneesztétikájából”. ''Ma'' 2, 5. sz. (1917): 76-77.

Színes Pál. „Pál életéből”. ''Ma'' 2, 8. sz. (1917): 123-125.

Színes Pál. „A tenger szól”. ''Ma'' 3, 1. sz. (1918): 12-13.
[[Category:KASInet]]

Sánta Pál

2023-08-30T12:28:42Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Sánta Pál''' (? – ?), művészeti író, fordító. A ''MA'' bécsi korszakában versfordításai (Arp, Huelsenbeck), illetve tanulmányai jelentek meg a lapban: az ''..."

'''Sánta Pál''' (? – ?), művészeti író, fordító. A ''MA'' bécsi korszakában versfordításai (Arp, Huelsenbeck), illetve tanulmányai jelentek meg a lapban: az ''Áttekintés. Futurizmustól a dadaizmusig'' 1922-ben, ''Az új dráma és új színpad'' című, a konstruktivista színházi kísérletekről szóló rövidebb írása pedig 1923-ban. A ''2×2'' egyetlen számába (1922) lefordította August Stramm ''Az emberiség'' című versét A ''365'' első számába ''Az új versről'' írt cikket.

Stramm, August. „Az emberiség”. Fordította Sánta Pál. ''2×2'' 1, 1. sz. (1922): 50-52.

Arp, Hans. „»Die Wolkenpumpe« ciklusból”. Fordította Sánta Pál. ''Ma'' 7, 5–6. sz. (1922): 15.

Huelsenbeck, Richard. „Don Loyola Inigo”. Fordította Sánta Pál. ''Ma'' 7, 5-6. sz. (1922): 30.

Sánta Pál. „Áttekintés (Futurizmustól a dadaizmusig)”. ''Ma'' 8, 1. sz. (1922): 10-11.

Sánta Pál. „Az új dráma és az új színpad”. ''Ma'' 8, 9-10. sz. (1923): 77-78.

Sánta Pál. „Az új versről”. ''365'' 1, 1. sz. (1925): xx
[[Category:KASInet]]

Rippl-Rónai József

2023-08-30T12:27:44Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Rippl-Rónai József''' (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festő, grafikus. 1884-től a Müncheni Akadémián tanult festészetet, majd 1887-..."

'''Rippl-Rónai József''' (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festő, grafikus. 1884-től a Müncheni Akadémián tanult festészetet, majd 1887-ben egy grafikai ösztöndíjjal Párizsba ment. Itt felkereste Munkácsy Mihályt, aki tanítványául fogadta. Két évi tanulás és segédkezés után függetlenedett Munkácsytól. Franciaországi tartózkodása alatt csatlakozott a francia posztimpresszionistákhoz, a Nabis-csoport tagja lett. 1901-ben otthagyta Párizst, majd a következő évben letelepedett Kaposváron. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK, 1907). 1913-ban Kernstok Károllyal és Vaszary Jánossal Művészeti Szabadiskolát nyitott, ahol tanította Mattis Teutsch Jánost és Bortnyik Sándort is. 1914-ben Franciaországban érte az első világháború kitörése, osztrák-magyar állampolgársága miatt internálták. A fogságból 1915-ben szabadult francia festő barátai közbenjárásával. 1919 nyarán a tanácskormány megbízásából a Pallavicini-kastélyban művésztelepet indított. A művésztelep rövid életűnek bizonyult, a Tanácsköztársaság bukásával meg is szűnt. A Tanácsköztársaság időszaka alatt az Iparművészeti Főiskola tanárává is jelölték, de felvétele végül a tanácskormány bukása miatt nem történt meg. Kezdeti „fekete korszakát” követően színes, dekoratív, szecessziós hangulatú festészeti stílust alakított ki. Amellett, hogy témái is jellegzetesek voltak (a portrék mellett 1903-tól jelentős számban készített enteriőrképeket), különleges, a pointillizmushoz hasonló festészeti technikát fejlesztett ki. Párizsból való hazaköltözésével a korabeli magyar festészetet Nagybányával azonosító képet jelentősen módosította. A festészet mellett falikárpitot, üvegablakot, kerámiát, sőt Andrássy Tivadar részére szobabelsőt is tervezett. A ''M''ába 1917-ben Lékay János írt (igencsak negatív) kritikát az Ernst Múzeumban rendezett önálló kiállításáról: a kritikus szerint Rippl-Rónai műveit nagy mennyiségben, azonban kifogásolható minőségben készíti, az alkotások felületességét és a művész rajztechnikáját kritizálta. 1918-ban Kassák Lajos említette meg egy cikkében, az Ernst Múzeum által rendezett csoportos kiállítás kapcsán („[Ernst] milliósan jóljövedelmező aukciói mellett csömörlésig kiárusította Rippl Rónait, …”). 1938-ban Rózsa Miklós Rippl-Rónai halálának tízéves évfordulóján írt róla a ''Munká''ba. 1939-ben a ''Munka'' 64. számának címlapján egy rajza szerepelt. Kassák egy tanulmányában így írt róla: „nemcsak önmagát, hanem az utána következő nemzedékek sorát is felszabadította az akademizmus merev formulái alól.” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947)

Rippl-Rónai József. „Kocsi elé fogott két ló”. ''Munka'' 11, 64. sz. (1939): 2189.

Rippl-Rónai József. „Gitározó nő”. ''Kortárs'' 1, 2. sz. (1947): 61.

Rippl-Rónai József. „Rajz”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 271.

Rippl-Rónai József. „Öregasszony”. ''Kortárs'' 2, 13. sz. (1948): 377.

Rippl-Rónai József. „Önarckép”. ''Kortárs'' 2, 14. sz. (1948): 405.

Rippl-Rónai József. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 3-4. sz. (1947): 1.

Rippl-Rónai József. „Önarckép”. ''Alkotás'' 1, 5-6. sz. (1947): 11.

Lékay János. „Rippl-Rónai József (Ernst-múzeum)”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 94-95.

Kassák Lajos. „Tárlatok”. ''Ma'' 3, 6. sz. (1918): 68-70.

Rózsa Miklós. „Rippl-Rónai József”. ''Munka'' 10, 58. sz. (1938): 1996-1999.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.
[[Category:KASInet]]

Révész Béla

2023-08-30T12:27:00Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Révész Béla''' (Esztergom, 1876. február 17. – Auschwitz, 1944 során), író, újságíró, szerkesztő, a Vörösmarty Akadémia tagja (1918), Baumgarten-díjas (19..."

'''Révész Béla''' (Esztergom, 1876. február 17. – Auschwitz, 1944 során), író, újságíró, szerkesztő, a Vörösmarty Akadémia tagja (1918), Baumgarten-díjas (1931). 1906-tól 1925-ig, a Tanácsköztársaság utáni emigráció éveit (1919-1922) leszámítva a ''Népszava'' munkatársaként, majd szerkesztőjeként dolgozott. Ekkoriban a napilap munkatársaként, majd később a ''Renaissance'' című folyóirat szerkesztőjeként több szöveget is közölt a pályakezdő Kassáktól. Szocialista indíttatású prózájával megteremtője volt a századfordulós városi valóságirodalomnak (''A nagy börtön'', elbeszélések, 1907; ''Vonagló falvak'', regény, 1914). Kassák a szocialista irodalom kezdetét kötötte hozzá portréjában, amelyben expresszionista szerzőnek is nevezte. (''Ma'', 1917/6) ''Beethoven'' című kötetét Erdei Viktor illusztrálta, a rajzokat Kassák konvencionálisnak értékelte. (''Ma'', 1917/10) Tihanyi Lajos Révész Béla-portréját, amelyet a ''Ma'' IV. kiállításán is kiállítottak, a lap az 1918/10-es számában közölte. Kassák már a ''Szintetikus irodalom''ban Adyval emlegette egy sorban, mint „mozgalmuk első hírnökét”. (''Ma'', 1917/6) Később az ''Együtt'' hasábjain (1927/6), majd – írói pályájának 40. évfordulója alkalmából – a ''Munka'' 1938/59-es számában hosszan méltatta Révész Bélát, és ez utóbbiban három elbeszélést (''A két híd'', ''A matrác lakói'', ''Orgonaág'') közölt tőle.

Révész Béla. „A matrác lakói”. ''Munka'' 10, 59. sz. (1938): 2016-2017.

Révész Béla. „A két híd”. ''Munka'' 10, 59. sz. (1938): 2017-2018.

Révész Béla. „Orgonaág”. ''Munka'' 10, 59. sz. (1938): 2019.

Kassák Lajos. „Révész Béla (Kontúrok egy portrait-hoz)”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 82-83.

Nagy Andor. „Révész Bélánál”. ''Jövő'', 1921. december 18., 7-8.

Kassák Lajos. „Reflexiók 1898-1938”. ''Munka'' 10, 59. sz. (1938): 2007-2008.
[[Category:KASInet]]

Picabia, Francis

2023-08-30T12:26:10Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Francis Picabia''' (Francis-Marie Martinez de Picabia) (Párizs, 1879. január 22. – Párizs, 1953. november 30.), francia festő, költő, tipográfus. Szülővárosába..."

'''Francis Picabia''' (Francis-Marie Martinez de Picabia) (Párizs, 1879. január 22. – Párizs, 1953. november 30.), francia festő, költő, tipográfus. Szülővárosában folytatott szépművészeti és iparművészeti tanulmányokat, az 1910-es évek elején kétszer is tanulmányutat tett New Yorkban, majd Barcelonában 1917-ben elindította az 1924-ig megjelenő ''391'' című folyóiratot (az 1915-1916-ban New York-ban megjelenő ''291'' mintájára). Párizsban kiadta a két számot megélt ''Cannibale'' című dada folyóiratot 1920-ban. Kezdetben a fauvizmus, a kubizmus és az orfizmus inspirálták. Bár Zürichben a dadaistákhoz sodródott közel, ez a kapcsolat Picabia jóvoltából rövid idő alatt meg is szakadt – egész életében elhatárolódott a különböző avantgárd köröktől és csoportosulásoktól. Az 1920-as évektől a filmművészet és a balett területén is tevékenykedett, a ''Felvonásköz'' című film társforgatókönyvírója volt. 1936-ban aláírta Tamkó Sirató Károly dimenzionista kiáltványát. Az 1910-es évek végétől egy évtizeden át több verseskötetet is megjelentetett, az 1920-as ''Unique eunuque'' ''(Magányos eunuch)'' című kötetéhez Tzara írt előszót. A ''Ma'' egy rajzkompozícióját (''Francia dada'') és – Szegi Pál fordításában – egy költeményét (''Vers'') közölte 1925-ben, a jubileumi lapszámban. Kassák ''Az abszolút film'' című írásában (''Nyugat'', 1927) méltatta munkásságát.

Picabia, Francis. „Francia dada.” ''Ma'' 7, 5-6. sz. (1922): 12.

Picabia, Francis. „Vers”. ''Ma'' 10, 1. sz. (1925): 67-68.
[[Category:KASInet]]

Pechstein, Max

2023-08-30T12:25:10Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Max Pechstein''' (Zwickau, 1881. december 31. – Nyugat-Berlin, 1955. augusztus 29.), német festő. Drezdában tanult, 1905-ben csatlakozott a Die Brücke-csoporthoz. Ekk..."

'''Max Pechstein''' (Zwickau, 1881. december 31. – Nyugat-Berlin, 1955. augusztus 29.), német festő. Drezdában tanult, 1905-ben csatlakozott a Die Brücke-csoporthoz. Ekkoriban fedezte fel magának a fametszet technikáját. Olaszországi és franciaországi útját követően Berlinbe költözött 1908-ban, ahol hamarosan egyik alapítója lett az Új Szecessziónak. Az első világháború a német új-guineai Palauban érte, ahová inspirációs források végett utazott. Japánba internálták, ahonnan kalandos úton tért vissza Németországba, ahonnan a nyugati frontra került 1916-ban. 1918-at követően két művészeti-politikai csoportosuláshoz kapcsolódott: a részben általa életre hívott Die Novembergruppe 1918 végén összeolvadt a Művészeti Munkástanáccsal (Arbeitsrat für Kunst). 1922-ben a berlini akadémia professzora lett. A nácik hatalomra jutását követően a „degenerált művészek” közé sorolták, tanári állásától megfosztották. 1945-ben rehabilitálták. A ''Ma'' 1917/8-as számában egy ''Rajz'' jelent meg tőle.

Pechstein, Max. „Rajz”. ''Ma'' 2, 8. sz. (1917): 117.
[[Category:KASInet]]

Nemes Lampérth József

2023-08-30T12:24:05Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Nemes Lampérth József''' (Budapest, 1891. szeptember 13. – Sátoraljaújhely, 1924. május 19.), festő, grafikus. Iparos családba született, szüleit húszas évei e..."

'''Nemes Lampérth József''' (Budapest, 1891. szeptember 13. – Sátoraljaújhely, 1924. május 19.), festő, grafikus. Iparos családba született, szüleit húszas évei elején elvesztette. Rövid élete során mindvégig nehéz anyagi körülmények között élt. Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte 1909-ben, majd 1911-ben a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, de csak két félévre maradt az intézményben. Tehetségét, elismertségét mutatja, hogy már 1910-től szerepelt kiállításokon, a Szépművészeti Múzeum munkatársai különösen pártolták és biztatták művészetének folytatására (1912-től rendszeresen vásároltak tőle képeket). Az aktivista festők csoportjával az epreskerti esti aktrajzolások alkalmával került közeli kapcsolatba. Baráti viszonyba került Kmetty Jánossal és Ferenczy Bénivel. Az akadémiai oktatás nem elégítette ki, ezért 1911 nyarán Nagybányán alkotott (ennek nyomát nem annyira festészeti stílusában, mint inkább témaválasztásaiban lehet felfedezni az aktrajzok mellett másik gyakori témája a természetábrázolás, a tájkép volt), majd 1913-ban Párizsba ment. Az első világháború kitörése miatt hazautazott és beállt katonának. Többször is megsérült a fronton. Az itthon töltött lábadozás alatt Kmetty műtermébe járt festeni. A háborús sérülések következtében bal karja lebénult, 1916-ban emiatt leszerelték. Még ebben az évben az induló ''Ma'' második számában három tusrajza szerepelt, ebből egy a címlapot díszítette (''Ma'', 1916/2). 1917-től már újra kiállított, ezúttal a fiatalok csoportos kiállításán, melyről Kassák Lajos is beszámolt a ''Má''ban (''Ma'', 1917/9). Kassák külön kiemelte munkáit: „Nemes Lampérth József piktúrája a legígéretesebb […] a színek végletes felfokozásában, egymást segítő kontrasztjában kulminál. Ahol a plasztikát akarja előtérbe helyezni (ez pedig állandó akarása), ott is a színek dekoratív karaktere ugrik elénk. Lampérth par excellence festő.” Ugyanebben az évben tusrajz-portrét készített Kassákról, mely megjelent a Mában (1917/12). 1918-ban a ''Ma'' harmadik csoportos kiállításán többek között Kmetty Jánossal, Mattis Teutsch Jánossal, Gulácsy Lajossal, Uitz Bélával, Bortnyik Sándorral, Diener Dénes Rezsővel, Gergely Sándorral együtt állított ki. 1919-ben újra a ''Ma'' címlapján szerepelt egy tusrajza (''Ma'', 1919/2). A Tanácsköztársaság alatt a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára lett. Kmetty Jánossal együtt a Vörös Hadseregbe toborzó plakátot is tervezett. 1919 végén letartóztatták, majd ő is Bécsbe emigrált. Mentális zavarai itt már annyira láthatóak lehettek, hogy Kassák versben is utalt rájuk: „sokszor gondolok Nemes Lampérthra a festőre már épen megszokta volna a cilindert és a glasszékesztyűt mikor az Úr megajándékozta vele a bolondokat” (''0 X 0 = 0'', 1920). Rövid tartózkodás után Berlinbe utazott tovább, itt 1920-ban Fritz Gurlitt kiállította műveit (a csoportos kiállításon mások mellett Moholy-Nagy Lászlóval szerepelt együtt). Művei itt is sikert arattak, egy svéd műgyűjtő, Alfred Gustav Ekström pedig annyira megkedvelte képeit, hogy meghívta magához Svédországba. Svédországi tartózkodása azonban sajnos nem a szó klasszikus értelmében jelentett számára révbe érést: a világháború sokkja következtében újból megjelenő és egyre erősödő mentális problémái olyan súlyossá váltak, hogy elmegyógyintézetbe kényszerült. Magyarországra hazatérve ugyancsak elmegyógyintézetbe került, de az intézeti tartózkodás alatt is jelentős műveket alkotott. TBC-ben halt meg. Annak ellenére, hogy pályája tragikusan rövid volt, nem nyert díjakat és nem tartozott festőket tömörítő szervezetekbe. Kortársai, Kassákot is beleértve nagyra tartották. Művészetére hatott az expresszionizmus, a fauvizmus, a kubizmus, de a festészet múltját sem tagadta meg, így például aktrajzai kompozíciós szerkezetében barokk hatások is megfigyelhetők. Kassák összegző esszéjében is bemutatta Nemes Lampérthet, méltatta művészetének egyediségét: „Minden műve magán viseli alkotója izzó lelkületének jegyeit, s ezért is érezhetjük bennük a tragikus változatok lehetőségét, amely olyan kegyetlenül vágta ketté Nemes Lampérth felfelé ívelő pályáját.” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

Nemes Lampérth József. „Tusrajz”. ''Ma'' 1, 2. sz. (1916): 17.

Nemes Lampérth József. „Tusrajz”. ''Ma'' 1, 2. sz. (1916): 24-25.

Nemes Lampérth József. „Tusrajz”. ''Ma'' 1, 2. sz. (1916): 24-25.

Nemes Lampérth József. „Kassák Lajos portréja”. ''Ma'' 2, 12. sz. (1917): 187.

Nemes Lampérth József. „Tusrajz”. ''Ma'' 4, 2. sz. (1919): 13.

Nemes Lampérth József. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 1-2. sz. (1947): 15.

Nemes Lampérth József. „Híd”. ''Kortárs'' 2, 14. sz. (1948): 425.

Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 146-147.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.

[[Category:KASInet]]

Nádler Róbert

2023-08-30T12:22:34Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Nádler Róbert''' (Pest, 1858. április 22. – Budapest, 1938. június 7.), festőművész, építész. Építészként kezdte pályáját, Ybl Miklós építészi irodá..."

'''Nádler Róbert''' (Pest, 1858. április 22. – Budapest, 1938. június 7.), festőművész, építész. Építészként kezdte pályáját, Ybl Miklós építészi irodájának tagjaként részt vett a budai vár és az Operaház tervezési munkáiban is. 1889-től a Mintarajziskola tanára, 1915-től az Iparművészeti Iskola vezetője, 1917 és 1929 között a műegyetemen tanított ornamentális rajzot. Emellett szerkesztője volt a ''Díszítőművészet'' című folyóiratnak. 1919-től a Magyar Képzőművészek Egyesületének elnöke volt. Az avantgárd irányzatokkal, az aktivista festészettel nem volt kapcsolata. (1918-ban egy tárlata kapcsán került be a ''Ma'' egyik tudósításába.) Kassák Lajos ''A ló meghal a madarak kirepülnek'' című versében feltehetően Nádler Róbertet örökítette meg, amikor azt írta: „nádler úr mázolmányaiban nyilván nyilván az uristen megfeledkezik a szépasszonyokról”.

Kassák Lajos. „Tárlatok”. ''Ma'' 3, 6. sz. (1918): 68-70.
[[Category:KASInet]]

Mattis Teutsch János

2023-08-30T12:21:51Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Mattis Teutsch János''' (Brassó, 1884. augusztus 13. – Brassó, 1960. március 17.), festő, szobrász és grafikus. Édesapja születése előtt elhunyt, édesanyja ez..."

'''Mattis Teutsch János''' (Brassó, 1884. augusztus 13. – Brassó, 1960. március 17.), festő, szobrász és grafikus. Édesapja születése előtt elhunyt, édesanyja ezután újraházasodott. A nevelőapa nevét (Friedrich Teutsch) az iránta érzett tiszteletből vette fel. Brassóban az Állami Fa- és Kőipari Szakiskolában, 1901-02 között Budapesten az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában, majd 1902–05 között a müncheni képzőművészeti akadémián, szobrász szakon folytatta tanulmányait. 1906-tól 1908-ig Párizsban élt. 1908-tól a brassói ipariskolában tanított kisplasztikát és stílustörténetet. 1913-tól gyakran járt Budapesten, ahol tüdőbeteg feleségét gyógyíttatta. Bortnyik Sándor visszaemlékezése alapján eljárt a Rippl–Rónai József, Kernstok Károly és Vaszary János által alapított festészeti szabadiskola óráira is. 1917-ben kereste fel Kassák Lajost, hogy megmutassa neki linómetszeteit. Kassák éppen a ''Ma'' folyóirat első kiállításához keresett művészt, így megtetszett neki az ötlet, hogy egy kevéssé ismert, de Párizst és Münchent megjárt fiatal erdélyi festő expresszionista műveit mutassák be. A ''Ma'' munkatársai ódzkodása ellenére is az ő műveiből rendezték a kiállítást 1917 októberében, amely nemcsak a ''Ma'' első kiállítása volt, de Mattis Teutsch első önálló kiállítása is. A következő években művei rendszeresen jelentek meg a ''Ma'' hasábjain és kiállításain: 1918-ban csoportos és önálló tárlata is volt, 1919-ben pedig egy újabb csoportos kiállításon szerepeltek képei. 1918-ban alkotásaiból a ''Ma'' albumot is kiadott. Ugyanebben az évben a berlini ''Der Sturm'' egyéni kiállítást szervezett műveiből (a lap szerkesztője, Herwarth Walden a ''M''át olvasva figyelt fel munkáira). A Tanácsköztársaság idején Budapesten dolgozott, majd visszatért Brassóba. A berlini kapcsolat hazaköltözését követően is megmaradt, sőt, tervei között szerepelt a Berlinbe költözés is. 1921-ben Berlinben júliusban Paul Kleevel közös kiállítása volt a Der Sturm galériájában, ezután egészen 1923-ig szinte folyamatosan szerepelt képeivel a berlini galéria havonta-kéthavonta váltakozó kiállításain. Olyan művészek társaságában állított ki, mint Chagall, Kandinszkij, Kokoschka, Ernst és Franz Marc. Brassóba való visszaköltözését követően eltávolodott az időközben Bécsbe költözött ''M''ától és Kassák körétől: 1920-1921-ben már csak három alkotását jelentette meg a ''Ma'', szemben a budapesti időszakkal, amikor 1917-1918 között huszonhárom műve jelent meg a lapban, amiből négyszer a címlapon szerepelt. Brassóban ugyanakkor fokozatosan bekapcsolódott a romániai avantgárd mozgalomba. 1924-ben a ''Contimporanul'' című bukaresti avantgárd lap első nemzetközi tárlatán szerepelt, ahol mások mellett Kassák Lajos is kiállított. 1925-ben Párizsban nyílt egyéni tárlata, egyúttal az ''Integral'' című romániai avantgárd folyóirat párizsi munkatársa is lett. 1928-ban részt vett a berlini nemzetközi absztrakt művészetet bemutató kiállításon. 1928-tól részben anyagi okokból felhagyott a nyugat-európai utazásokkal és a nyarakat Nagybányán töltötte, művészetén ez azonban alig hagyott nyomot: a nagybányai környezet és az ott alkotó művészek nem befolyásolták stílusát. Német nyelven írta meg festészetről alkotott nézeteit, mely ''Kunstideologie'' címen 1931-ben jelent meg. Ugyancsak németül írt egyébként verseket is, ezek közül néhányat Tandori Dezső fordított le. 1929-ben és 1930-ban is szerepelt a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításán Budapesten (a kiállítási anyag alapján nem volt törzstag, vendégként hívták meg). 1944-ben megalakította a brassói Képzőművészek Szövetségét, melynek elnökségét is vállalta 1949-ig, majd pedig 1957-től 1959-ig. Művészete mindvégig egyéni útvonalon haladt. A szecessziótól jutott el az absztrakt expresszionizmuson át az alakos kompozíciókig (mely először az „új ember” keresését, majd pedig a munkásosztály idealizált alakjainak ábrázolását jelentette). Festményeket, linómetszeteket, fa- és kerámiaszobrokat is készített, tervezett freskókat is. Ahogy egy interjúban fogalmazott: „Állomásaim tulajdonképpen nem voltak. Mestereim se voltak. A huszadik század gyermeke vagyok, mint művész elejétől fogva biztos szemszögből figyelem azt, ami körülöttem történik, és utamon konzekvensen, egy vonalban haladok. A haladást pedig függetlenségem biztosítja.” Ez a függetlenség egyúttal elszigeteltséget is jelentett: dacára a mozgalmas berlini éveknek és a nemzetközi kapcsolatoknak, művei leginkább magyar és román közgyűjteményekben találhatóak meg. Ellentétben a ''Ma'' többi képzőművészével Mattis Teutsch nem volt kifejezetten aktivista művész.

Mattis Teutsch János. ''Linóleumalbum''. Budapest: ''Ma'', 1918.

Mattis Teutsch János. „Festmény”. ''Ma'' 3, 11. sz. (1918): 130.

Mattis Teutsch János. „Linóleummetszet”. ''Ma'' 4, 8. sz. (1919): 181.

Mattis Teutsch János. „Linóleummetszet”. ''Ma'' 6, 5. sz. (1921): 65.

Kassák Lajos. „Mattis Teutsch János katalógusából”. ''Ma'' 2, 12. sz. (1917): 195.

Hevesy Iván. „Mattis Teutsch János”. ''Ma'' 3, 11. sz. (1918): 129.

Hevesy Iván. „A MA grafikai kiállytásához”. ''Ma'' 4, 1. sz. (1919): 6.

Banner Zoltán. „Mattis Teutsch János. Egy életmű vázlata”. ''Korunk'' 24, 10. sz. (1965): 1369-1379.
[[Category:KASInet]]

Mondrian, Piet

2023-08-30T12:20:38Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Piet Mondrian''' (eredetileg: Pieter Cornelis Mondriaan) (Amersfoort, 1872. március 7. –New York, 1944. február 1.), holland festő és elméletíró. Általános iskol..."

'''Piet Mondrian''' (eredetileg: Pieter Cornelis Mondriaan) (Amersfoort, 1872. március 7. –New York, 1944. február 1.), holland festő és elméletíró. Általános iskolai rajztanítói képesítésének megszerzése után Amszterdamba költözött, ahol újabb rajztanári képesítést szerzett, illetve az akadémia esti kurzusait látogatta. Tájképfestőként szerzett kisebb hírnevet, de a teozófiával és a fauvizmussal való megismerkedését követően más kifejezésmódokat keresett. 1912 és 1914-ben Párizsban tartózkodott, majd a háború kitörése miatt Hollandiában rekedt. Ekkor ismerkedett meg Theo van Doesburggal, akinek révén a De Stijl-csoporthoz és a társaság 1917-ben induló folyóiratának köréhez csapódott. Kapcsolata rövidesen megromlott von Doesburggal, de a csoporttal Párizsban töltött évei alatt is fennmaradt a viszonya. 1920-ban ''Neoplaszticizmus'' címen adta ki értekezését az általa kifejlesztett művészi irányról, elméleti írásai az 1920-as évek közepéig főleg a ''De Stijl''ben jelentek meg. Egzisztenciális körülményein nem sikerült érdemben javítania, a 20-as évek közepén a festészettel való szakításon is elgondolkodott. Csak életének utolsó éveiben, New Yorkban vált igazán híres alkotóvá, többek között az itt élő emigránsok, így Breton vagy Ernst támogatásának köszönhetően. A ''Ma'' 1922/5-6. számában Kassák közölte ''Kompozíció 1921'' című festményét. 1926-ban Párizsból üdvözölte levelezőlapon Kassákot (Seuphorral és Prampolinivel egyetemben), aki nem tette magáévá Mondrian „művészetének metafizikai hátterét”, de tevékenységében visszaigazolást talált.

Mondrian, Piet. „Kompozíció 1921”. ''Ma'' 7, 5-6. sz. (1922): 21.
[[Category:KASInet]]

Moly Tamás

2023-08-30T12:19:32Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Moly Tamás''' (Budapest, 1875. január 27. – Budapest, 1957. március 16.), író, újságíró, színházi rendező, színigazgató. A századfordulón vidéki színhá..."

'''Moly Tamás''' (Budapest, 1875. január 27. – Budapest, 1957. március 16.), író, újságíró, színházi rendező, színigazgató. A századfordulón vidéki színházak igazgatója, majd az Intim Színház rendezője volt. Sokat fordított, szépíróként az 1910-es években tűnt fel, a két világháború között rengeteg ponyvaregénye és színműve jelent meg. A ''Ma'' 1917/7-es számába Izsó Sámuel írt ''Három novella'' című kötetéről.

Izsó Sámuel. „Moly Tamás: Három novella”. ''Ma'' 2, 7. sz. (1917): 114.
[[Category:KASInet]]

Malevics, Kazimir Szeverinovics

2023-08-30T12:11:41Z

HorváthMárjánovicsDiána:

'''Kazimir Szeverinovics''' '''Malevics''' (Kijev, Oroszország, 1879. február 23. – Leningrád, Szovjetunió, 1935. május 16.), lengyel-ukrán származású orosz festő, teoretikus. A moszkvai Festészeti, Szobrászati és Építészeti Akadémián tanult, először 1907-ben állította ki két rajzát egy kiállításon, amelyen Kandinszkij is szerepelt. Az 1910-es évek kezdetén került szorosabb kapcsolatba az orosz avantgárd alkotókkal (Goncsarova, Tatlin), tagja lett a Káró bubi nevű csoportosulásnak. Az 1912-es ''Szamárfarok'' című kiállításon mutatta be kubo-futurista munkáit, 1913-ban futurista operát (Krucsonih-Matjusin: ''Győzelem a Nap felett'') rendezett, ő volt a darab díszlet- és jelmeztervezője is, egy évvel később Párizsban a Függetlenek Szalonja állította ki néhány munkáját. A háború alatt pacifista propagandaplakátokat tervezett, 1915-ben részt vett a petrográdi (szentpétervári) ''0.10'' című kiállításon, ''A kubizmustól a szuprematizmusig'' című kiáltványával új művészeti irányzatot indított el, a – konstruktivizmus előképének tekintett – szuprematizmust. 1919-től 1922-ig a Chagall által életre hívott vityebszki Szabad Művészeti Műhelyben, 1922 és 1930 között egy néhány éves kijevi kitérőt leszámítva Leningrádban tanított az Állami Művészettörténeti Intézetben. Vityebszkben az UNOVIS-csoport vezetője volt. 1927-ben Varsóba, Berlinbe és Münchenbe utazhatott rövid időre, és bár 1929-ben a Tretyakov Galériában retrospektív kiállítása nyílt, a szovjet rendszernél kegyveszett lett, rövid időre börtönbe is került. Az 1920-as évek második felében számos filmelméleti szövege jelent meg, több írásában foglalkozott az új médiumokkal és a különböző képzőművészetek viszonyával is, a Bauhaus könyvsorozatában jelent meg 1927-ben ''A tárgynélküli világ'' című szövege. A ''Ma'' 1920-as „orosz estélyén” mutatta be munkásságát (az eseményről Uitz Béla írt beszámolót a folyóirat 1921/4-es számába). Kassák közelebbről Berlinben az Első orosz művészeti kiállításon ismerkedett meg képeivel, 1922 végén közölte a ''Má''ban ''Szuprematizmus'' című festményét, részletesebben 1927-ben a ''Dokumentum''ban írt róla (''Az új orosz művészet''), valamint itt közölt tőle egy újabb reprodukciót. A berlini kiállítás élményeit ''Csavargók, alkotók'' című művében is megörökítette: bár Malevics „művészetének metafizikai hátterével” nem értett egyet, alkotásaiban „saját tevékenységének igazolását látta”.

Malevics, Vlagyimir. „Szuprematizmus”. ''Ma'' 8, 2-3. (1922): 21.

Malevics, Vlagyimir. „Kompozíció”. ''Dokumentum'' 2, 1. sz. (1927): 3.

Malevics, Vlagyimir. „Architektura 1923”. ''Dokumentum'' 2, 3. sz. (1927): 17.

Uitz Béla. „Jegyzetek a MA orosz estélyéhez”. ''Ma'' 6, 4. sz. (1921): 52.

Kassák Lajos. „Az új orosz művészet”. ''Dokumentum'' 2, 1. sz. (1927): 3-7.

[[Category:KASInet]]

Malevics, Kazimir Szeverinovics

2023-08-30T12:10:51Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kazimir Szeverinovics''' '''Malevics (Kijev, Oroszország, 1879. február 23. – Leningrád, Szovjetunió, 1935. május 16.)''', lengyel-ukrán származású orosz festő,..."

'''Kazimir Szeverinovics''' '''Malevics (Kijev, Oroszország, 1879. február 23. – Leningrád, Szovjetunió, 1935. május 16.)''', lengyel-ukrán származású orosz festő, teoretikus. A moszkvai Festészeti, Szobrászati és Építészeti Akadémián tanult, először 1907-ben állította ki két rajzát egy kiállításon, amelyen Kandinszkij is szerepelt. Az 1910-es évek kezdetén került szorosabb kapcsolatba az orosz avantgárd alkotókkal (Goncsarova, Tatlin), tagja lett a Káró bubi nevű csoportosulásnak. Az 1912-es ''Szamárfarok'' című kiállításon mutatta be kubo-futurista munkáit, 1913-ban futurista operát (Krucsonih-Matjusin: ''Győzelem a Nap felett'') rendezett, ő volt a darab díszlet- és jelmeztervezője is, egy évvel később Párizsban a Függetlenek Szalonja állította ki néhány munkáját. A háború alatt pacifista propagandaplakátokat tervezett, 1915-ben részt vett a petrográdi (szentpétervári) ''0.10'' című kiállításon, ''A kubizmustól a szuprematizmusig'' című kiáltványával új művészeti irányzatot indított el, a – konstruktivizmus előképének tekintett – szuprematizmust. 1919-től 1922-ig a Chagall által életre hívott vityebszki Szabad Művészeti Műhelyben, 1922 és 1930 között egy néhány éves kijevi kitérőt leszámítva Leningrádban tanított az Állami Művészettörténeti Intézetben. Vityebszkben az UNOVIS-csoport vezetője volt. 1927-ben Varsóba, Berlinbe és Münchenbe utazhatott rövid időre, és bár 1929-ben a Tretyakov Galériában retrospektív kiállítása nyílt, a szovjet rendszernél kegyveszett lett, rövid időre börtönbe is került. Az 1920-as évek második felében számos filmelméleti szövege jelent meg, több írásában foglalkozott az új médiumokkal és a különböző képzőművészetek viszonyával is, a Bauhaus könyvsorozatában jelent meg 1927-ben ''A tárgynélküli világ'' című szövege. A ''Ma'' 1920-as „orosz estélyén” mutatta be munkásságát (az eseményről Uitz Béla írt beszámolót a folyóirat 1921/4-es számába). Kassák közelebbről Berlinben az Első orosz művészeti kiállításon ismerkedett meg képeivel, 1922 végén közölte a ''Má''ban ''Szuprematizmus'' című festményét, részletesebben 1927-ben a ''Dokumentum''ban írt róla (''Az új orosz művészet''), valamint itt közölt tőle egy újabb reprodukciót. A berlini kiállítás élményeit ''Csavargók, alkotók'' című művében is megörökítette: bár Malevics „művészetének metafizikai hátterével” nem értett egyet, alkotásaiban „saját tevékenységének igazolását látta”.

Malevics, Vlagyimir. „Szuprematizmus”. ''Ma'' 8, 2-3. (1922): 21.

Malevics, Vlagyimir. „Kompozíció”. ''Dokumentum'' 2, 1. sz. (1927): 3.

Malevics, Vlagyimir. „Architektura 1923”. ''Dokumentum'' 2, 3. sz. (1927): 17.

Uitz Béla. „Jegyzetek a MA orosz estélyéhez”. ''Ma'' 6, 4. sz. (1921): 52.

Kassák Lajos. „Az új orosz művészet”. ''Dokumentum'' 2, 1. sz. (1927): 3-7.

[[Category:KASInet]]

Léger, Fernand

2023-08-30T12:09:51Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Fernand Léger''' (Argentan, 1881. február 4. – Gif-sur-Yvette, 1955. augusztus 17.), francia festő, keramikus, filmrendező. Építészeti, műszaki rajzi és festőm..."

'''Fernand Léger''' (Argentan, 1881. február 4. – Gif-sur-Yvette, 1955. augusztus 17.), francia festő, keramikus, filmrendező. Építészeti, műszaki rajzi és festőművészeti stúdiumokat követően csak az 1900-as évek végétől kezdte kialakítani saját stílusát. Kubista-futurista korszakát az első világháborús katonai szolgálata akasztotta meg. Az 1920-as években balettdíszletet és jelmezeket tervezett, filmet rendezett ''(Mechanikus balett)'', festészeti szabadiskolát indított. A második világháború idején az Egyesült Államokba menekült, élete utolsó évtizedében fedezte fel a kerámiát, ekkoriban mozaikokat és üvegablakokat is készített francia templomok számára. Figuratív stílusával a pop-art egyik előzményeként is bevonult a művészettörténetbe. 1926-ban Kassák személyesen is megismerkedett vele Párizsban. A ''Má''ban 1922 és 1924 között több festménye, tusrajza és fotója is megjelent, 1923-ban a lap ''A művész aktuális feladatai'', 1924-ben pedig – Gáspár Endre fordításában – ''A gép esztétikája'' című írását is leközölte. A ''Munká''ban 1937-ben egy reprodukciója, az ''Alkotás''ban 1947-ben egy díszletterve jelent meg. Halálhíre után Kassák Picassóhoz és Braque-hoz mérhető „formalistaként” jellemezte (''Szénaboglya''), verset írt tiszteletére a ''Mesterek köszöntése'' című ciklusban.

Léger, Ferdinand. „Festmény”. ''Ma'' 7, 2. sz. (1922): 25.

Léger, Ferdinand. „A művész aktuális feladatai”. ''Ma'' 8, 9-10. (1923): 74.

Léger, Ferdinand. „A gép esztétikája”. Fordította Gáspár Endre. ''MA'' 9, 3. sz. (1924): 115-116.

Léger, Ferdinand. „Figurinen zu Cendrars Ballett”. ''Ma'' 9, 8. sz. (1924): 164.

Léger, Ferdinand. „Das Laboratorium. Bewegliche Kulissen”. ''Ma'' 9, 8. sz. (1924): 173.

Léger, Ferdinand. „Nonfiguratív mű reprodukciója”. ''Munka'' 10, 57. sz. (1937): 1836.

Léger, Ferdinand. „Díszletterv”. ''Alkotás'' 1, 7-8. sz. (1947): 59.
[[Category:KASInet]]

Lengyel Menyhért

2023-08-30T12:08:46Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Lengyel Menyhért''' (Balmazújváros, 1880. január 12. – Budapest, 1974. október 23.), író, színmű- és forgatókönyvíró. Újságíróként és színpadi szerz..."

'''Lengyel Menyhért''' (Balmazújváros, 1880. január 12. – Budapest, 1974. október 23.), író, színmű- és forgatókönyvíró. Újságíróként és színpadi szerzőként kezdte pályáját, az első világháború alatt ''Az Est'' svájci tudósítójaként dolgozott. 1916-ban ''A csodálatos mandarin'' című darabját Bartók Béla zenésítette meg (a premierre 1926-ban, Kölnben került sor). Az 1920-as években – egy rövid Egyesült Államokban töltött időszakot követően – forgatókönyvírónak állt, majd a Belvárosi Színház társigazgatója volt. 1931-ben Londonba, 1937-ben az Egyesült Államokba költözött, Hollywoodban elismert forgatókönyvíró lett. Élete végén hosszabb időszakot töltött Rómában, majd nem sokkal magyarországi hazatérése után hunyt el. Bródy Árpád ''A Tett'' 1916/5-ik számában fűzött reakciókat Lengyel Menyhért ''A táncosnő'' című darabjához (Hatvany Lajos egy ''Nyugat''-beli írására is reflektálva). ''Sancho Panza királysága'' című vígjátékáról (1919) Mácza János a ''Ma'' 1919/1-es számába írt, a „semmitmondással mulattatók táborába” sorolva a szerzőt, aki darabjával félrevezeti a tömeget és csak saját „polgári kényelmét” biztosítja. Kassák ''Az ember életé''ben idézi fel Lengyel Menyhért ''Egyszerű gondolatok'' című írását (''Nyugat'', 1916), amelyben a szerző a „világ megváltását” a háborúért felelős emberek megbüntetése árán látja megvalósíthatónak – Kassák szerint mindez csak a szocializmus útján valósulhat meg.

Hatvany Lajos. „Lengyel, a drámaíró”. ''Nyugat'' 8, 24. sz. (1915): 1419-1427.

Bródy Árpád. „Válasz Hatvany Lajos egy passzusára”. ''A Tett'' 2, 5. sz. (1916): 84.

Mácza János. „Lengyel Menyhért burzsoá játéka”. ''Ma'' 4, 1. sz. (1919): 11.

G. G. [Gaál Gábor]. „Lengyel Menyhért: Amerikai Napló”. ''Jövő'', 1922. május 17., 5.
[[Category:KASInet]]

Laczkó Géza

2023-08-30T12:07:51Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Laczkó Géza''' (Budapest, 1884. december 3. – Budapest, 1953. december 1.), költő, író, kritikus, szerkesztő, műfordító, Baumgarten-díjas (1939). Budapesten é..."

'''Laczkó Géza''' (Budapest, 1884. december 3. – Budapest, 1953. december 1.), költő, író, kritikus, szerkesztő, műfordító, Baumgarten-díjas (1939). Budapesten és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait. A Tanácsköztársaságig középiskolai tanár, 1919-ben igazgató és egyetemi tanár lett, majd kiadói lektorként, a ''Pesti Napló'' helyettes szerkesztőjeként, illetve a Dante Könyvkiadó vezetőjeként dolgozott. A második világháború után néhány évig a ''Szivárvány'' című lap munkatársa volt. Verseskötettel debütált (''Solo solissiomo'', 1907), de elbeszélésköteteivel és történelmi regényeivel (''Német maszlag, török áfium'', 1918) vált ismertté. Tudományos-fantasztikus történeteket is írt (például ''Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön''). Fordított többek között Balzactól, Maupassant-tól és Maurois-tól is. A ''Ma'' 1917/4-ik számába Réti Irén írt elmarasztaló kritikát ''Noémi fia'' című regényéről, amely a kritikus szerint nem teljesíti a legfontosabb elvárást, az aktualitás kritériumát. Laczkó a ''Kortárs''ban publicisztikai írással és novellával (1948), az ''Alkotás''ban (1947-1948) esszékkel szerepelt.

Laczkó Géza. „A szabadsággondolat és az író”. ''Kortárs'' 1, 8. sz. (1948): 224-225.

Laczkó Géza. „Páter a söntésben”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 264.

Laczkó Géza. „Schöpflin”. ''Alkotás'' 1, 9-10. (1947): 41.

Laczkó Géza. „A magyar irodalom tündöklése és nyomorúsága”. ''Alkotás'' 2, 3-4. sz. (1948): 34-40.

Réti Irén. „Noémi fia (Regény. Írta: Laczkó Géza. Franklin társulat kiadása, 1917)”. ''Ma'' 2, 4. sz. (1917): 62-63.
[[Category:KASInet]]

Kürti Pál

2023-08-30T12:07:04Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kürti Pál''' (Budapest, 1897. augusztus 4. – Budapest, 1966. november 17.), dramaturg, rendező, kritikus, műfordító. Elbeszélései és színházi írásai a ''Nyug..."

'''Kürti Pál''' (Budapest, 1897. augusztus 4. – Budapest, 1966. november 17.), dramaturg, rendező, kritikus, műfordító. Elbeszélései és színházi írásai a ''Nyugat''ban jelentek meg, a két világháború között színházi dramaturgként dolgozott (Belvárosi Színház, Művész Színház), ponyvaregényeket fordított. Színháztörténete (''Világszínház két háború között'') először 1939-ben jelent meg. A ''Má''ban egy elbeszélése és (egy írásban) két könyvkritikája jelent meg 1918-ban és 1919-ben. Kádár Endre ''Balalajká''ját egy rendkívül ígéretes, de kompozicionális problémái miatt mégis elhibázott regényként, Földi Mihály ''Sötétség''ét pedig egy kissé szervetlen, de jól sikerült alkotásként értékelte. Kürti mindkét szöveget az absztrakt regény irányába tett pozitív próbálkozásként tüntette fel. Színpadi cikkeket publikált a ''Kortárs''ban és az ''Alkotás''ban 1947-ben, az egyiket Kassák ''És átlépték a küszöböt'' című drámájának bemutatójáról.

Kürti Pál. „A javasasszony”. ''Ma'' 3, 5. sz. (1918): 60-61.

Kürti Pál. „A színpadi realizmus helyzete”. ''Alkotás'' 1, 5-6. sz. (1947): 22-24.

Kürti Pál. „A színjátszó-mesterség nyomában”. ''Alkotás'' 1, 7-8. sz. (1947): 48-51.

Kürti Pál. „És átlépték a küszöböt… Kassák Lajos színműve – Bemutatta a Nemzeti Színház”. ''Kortárs'' 1, 10. sz. (1948): 295.

Kürti Pál. „Két új regény”. ''Ma'' 4, 6. sz. (1919): 143.
[[Category:KASInet]]

Kudlák Lajos

2023-08-30T12:06:06Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kudlák Lajos''' (L’udovít Kudlák) (Losonc, 1890. március 14. – Pozsony, Szlovákia, 1960. január 15.), festő, költő, gépészmérnök, Kupecký-díjas (1949)...."

'''Kudlák Lajos''' (L’udovít Kudlák) (Losonc, 1890. március 14. – Pozsony, Szlovákia, 1960. január 15.), festő, költő, gépészmérnök, Kupecký-díjas (1949). „Félben maradt mérnök, nyers, vad természetű ember. A versei az első pillanatra csakugyan úgy hangzanak, mint valami őrült firkálásai. De mégsem őrültség, hanem költészet”, írta róla Kassák az ''Egy ember életé''ben. 1910 és 1914 között budapesti, 1919 és 1922 között prágai tanulmányait követően gépészmérnöki-mérnöki képesítést szerzett. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Csehszlovákiába távozott. 1923-tól Pozsonyban élt, 1928-tól 1932-ig a Bauhaus mintájára alakult pozsonyi Iparművészeti Iskolában tanult. L’udovít Kudlák néven a szlovák képzőművészet ismert alkotójává vált. Egyéni kiállításait Csehszlovákiában, válogatott csoportos kiállításait Párizsban, Pozsonyban és Budapesten szervezte meg. Eleinte futurista, majd dadaista verseket írt, amelyek 1918 és 1922 a ''Má''ban jelentek meg. Egyetlen kötete ''Gitár és konflisló'' címen látott napvilágot 1921-1922 fordulóján a ''Ma'' kiadásában. Ugyanitt ''12 litográfiá''ja is megjelent kötetben (1922). Ekkoriban Kudlák volt a ''Ma'' csehszlovákiai „kapcsolattartója”. 1918 és 1922 között a ''Má''ban huszonöt verse, öt tanulmánya és négy fordítása (Arp, Huelsenbeck, Schwitters) jelent meg. Kassák a ''Világanyám'' 16. számozott versében szerepeltette a „megházasodott gépészmérnököt”.

Kudlák Lajos. ''Gitár és konflisló''. Bécs: Ma Kiadóvállalat, 1921.

Kudlák Lajos. „Akarás”. ''Ma'' 3, 11. sz. (1918): 127.

Kudlák Lajos. „Jegyzetek az aktivizmushoz”. ''Ma'' 4, 7. sz. (1919): 167-170.

Kudlák Lajos. „Aktivista művészet és aktivizmus a proletárforradalomban”. ''Ma'' 6, 1-2. sz. (1920): 3-4.

Kudlák Lajos. „Kritikusoknak és pszichonalaitikusoknak!”. ''Ma'' 6, 5. sz. (1921): 67-68.

Kudlák Lajos. „Számvetés”. ''Ma'' 7, 1. sz. (1921): 152.

Kudlák Lajos. „Tekép”. ''Ma'' 7, 3. sz. (1922): 36.

Arp, Hans. „Die Wolkenpumpe ciklusból”. Fordította Kudlák Lajos. ''Ma'' 6, 5. sz. (1921): 55.

Huelsenbeck, Richard. „Fa”. ''Ma'' 6, 5. sz. (1921): 55.

Huelsenbeck, Richard. „Májuséj”. ''Ma'' 6, 5. sz. (1921): 98.

Huelsenbeck, Richard. „Dadaizmus”. Fordította Kudlák Lajos. ''Ma'' 7, 4. sz. (1922): 54-56.

Schwitters, Kurt. „Világ”. ''Ma'' 6, 6. sz. (1921): 82.
[[Category:KASInet]]

Krúdy Gyula

2023-08-30T12:05:17Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (19..."

'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a ''Ma'' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.

Mácza János. „Krúdy Gyula Ibsent kritizál”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 95.

Barta Lajos. „Krúdy Gyula bánata”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1923. november 1., 5.

H. L. [Hárs László]. „»A pesti nőrabló«”. ''Kortárs'' 2, 12. sz. (1948): 338.

Tóbiás Áron. „Interjú Kassák Lajossal”. In ''Krúdy világa'', szerkesztette Tóbiás Áron, 516-520. Budapest: Osiris Kiadó, 2003.
[[Category:KASInet]]

Kovács Kálmán

2023-08-30T12:04:34Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kovács Kálmán''' (Lugos, 1900? – ?, 1944): újságíró, kritikus, színműíró. A Nemzeti Zenedében tanult, a ''Ma'' bécsi korszakában publikált a lapban egy ki..."

'''Kovács Kálmán''' (Lugos, 1900? – ?, 1944): újságíró, kritikus, színműíró. A Nemzeti Zenedében tanult, a ''Ma'' bécsi korszakában publikált a lapban egy kiáltványszerű tanulmányt (''A törvény''), egy verset, két fordítást (Arp, Micić), valamint egy írást ''Az új előadóművészet''ről, Simon Jolán szavalóművészetének lényegéről. Bécsben Kassák köréhez tartozott, Bródy Pál későbbi budapesti színiigazgatóval lakott együtt. Mihályi Ödönhöz írott levelei fontos dokumentumai az írók bécsi emigrációjának. A húszas években Az Est-lapok színikritikusának állt, 1927-ben két könyve is megjelent (''A színpad erkölcse'', ''Gombaszögi Frida. A színésznő, az asszony''), 1930-ban bemutatták ''Álomkirálynő'' című darabját, többek között Jávor Pál közreműködésével.

Kovács Kálmán. „A törvény”. ''Ma'' 5, 1-2. sz. (1920): 19-20.

Kovács Kálmán. „Életöröm”. ''Ma'' 5, 4. az. (1920): 40.

Arp, Hans. „Der Vogel zelbdritt verseiből”. Fordította Kovács Kálmán. ''Ma'' 6, 9. sz. (1921): 118.

Kovács Kálmán. „Az új előadóművészet”. ''Ma'' 7, 4. sz. (1922): 63.

Micić, Ljubomir. „13”. Fordította Kovács Kálmán. ''Ma'' 7, 5-6. sz. (1922): 10.
[[Category:KASInet]]

Komjáthy Aladár

2023-08-30T12:03:48Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Komjáthy Aladár''' (Újpest, 1894. május 24. – Budapest, 1963. november 30.), költő, író, műfordító, tudománytörténész, a Petőfi-társaság (1943) és a Ki..."

'''Komjáthy Aladár''' (Újpest, 1894. május 24. – Budapest, 1963. november 30.), költő, író, műfordító, tudománytörténész, a Petőfi-társaság (1943) és a Kisfaludy-társaság (1947) tagja, Baumgarten-díjas (1940). Babits Mihály tanítványa volt az újpesti gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a bölcsészettudományi karon végezte, de matematikából szerzett doktori oklevelet. 1921-től 1944-ig a miniszterelnökség sajtóosztályán, majd az MTA főtitkári hivatalában és könyvtárában dolgozott. Első kötete 1925-ben jelent meg ''A végtelen felé'' címen, Zola és Farrère regényeit fordította le az 1920-as években. ''Atheista ének'' című költeménye a ''Ma'' 1919/5-ik számában jelent meg.

Komjáthy Aladár. „Atheista ének”. ''Ma'' 4, 5. sz. (1919): 102.

[[Category:KASInet]]

Kmetty János

2023-08-30T12:03:01Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kmetty János''' (Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész..."

'''Kmetty János''' (Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.), festőművész, grafikus, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965). Édesapja féléves korában meghalt, gyermekkorában nehéz körülmények között élt, ugyanakkor édesanyja igyekezett a kispolgári életmódot fenntartani és ezzel együtt művészeti törekvéseit is támogatni. A család Kassára költözését követően, tizenéves korában kezdett érdeklődni a rajz és a festészet iránt. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és Ferenczy Károly iskolájában tanult. Az akadémiai stílussal szemben a modern, impresszionista festészetet kedvelte, így a modern magyar festők példáját követve 1911-ben Párizsba ment. Itt amellett, hogy a Julian Akadémián is tanult, magába szívta a modern festészetet: leginkább Cézanne volt rá nagy hatással, de a Louvre-ban található klasszikusok is lenyűgözték. 1914-19 között a kubista jelleg visszaszorult műveiben és egyfajta reneszánsz iránti nosztalgia jelent meg. Érdekes módon éppen ezekben az években került közel a ''Ma'' köréhez. 1917-ben egy csoportos kiállítás résztvevőjeként került Kassák látóterébe (a ''Ma'' 4. számában megjelent kritikájában Kassák ugyan kiemelte Kmettyt, de meg is rótta azért, mert eltért a párizsias kubista iránytól). A következő évben egy alkotása a ''Ma'' címlapján is megjelent, igaz, a bemutatott önarckép még a kubista korszakában, 1913-ban készült (''Ma'', 1918/4). 1918-ban a ''Ma'' harmadik kiállításán is részt vett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a képzőművészeti direktóriumának és Nemes Lampérth Józseffel plakátot is tervezett a propaganda számára. Mégis, a Tanácsköztársaság bukásával – számos aktivista művészzel ellentétben – nem kellett emigrálnia. A Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt. 1924 és 1932 között alkotott a nagybányai művésztelepen is, visszaemlékezése szerint ekkor talált vissza saját útjára a festészetben. 1928-tól Kassák gyakran mutatta be alkotásait a ''Munká''ban (1928 és 1938 között öt képe jelent meg, ebből egy címlapon). 1937-ben Kassák kritikát is közölt a lapban önálló kiállításáról, melyben elismerően írt a művészről: „A virágzás új korszaka következett be. Anélkül, hogy a kép belső konstrukciója széthullott volna, formái mozgalmasabbak, színei líraibbak és expresszívebbek lettek, mint amilyenek az előbbi korszakokban voltak” (''Munka'', 1937/57). 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Élete utolsó éveiben üvegablak-terveket is készített. Kassák festőkkel készített interjúsorozatában vele is beszélgetett, az interjú bevezetőjében baráti viszonyukat hangsúlyozta (''Vallomás tizenöt művészről'', 1942), emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta, mint a Nyolcak utáni nemzedék „egyik legjellegzetesebb képviselőjét” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

Kmetty János. „Rajz”. ''Ma'' 3, 4. sz. (1918): 41.

Kmetty János. „Metszet”. ''Munka'' 1, 1. sz. (1928): 28.

Kmetty János. „Metszet”. ''Munka'' 2, 5. sz. (1929): 151.

Kmetty János. „Linóleummetszet”. ''Munka'' 6, 33. sz. (1934): 945.

Kmetty János. „Rajz”. ''Munka'' 9, 54. sz. (1937): 1685.

Kmetty János. „Rajz”. ''Munka'' 11, 62. sz. (1938): 2127.

Kmetty János. „Olajfestmény”. ''Alkotás'' 1, 1-2. sz. (1947): 35.

Kmetty János. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 5-6. (1947): 35.

Kmetty János. „Utca”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 241.

Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton”. ''A Tett'' 1, 4. sz. (1915): 68.

Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 146-147.

Kassák Lajos. „Kiállítások. Szőnyi István, Kmetty János, Derkovits Gyula”. ''Munka'' 10, 57. sz. (1937): 1851-1854.

Kassák Lajos. ''Vallomás tizenöt művészről. Interjúk.'' Monor: Popper Nyomda, 1942.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.
[[Category:KASInet]]

Klee, Paul

2023-08-30T12:02:14Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Paul Klee''' '''(Münchenbuchsee, Svájc, 1879. december 18. – Muralto, Svájc, 1940. július 29.)''', német képzőművész. 1898 és 1901-ben Münchenben tanul képző..."

'''Paul Klee''' '''(Münchenbuchsee, Svájc, 1879. december 18. – Muralto, Svájc, 1940. július 29.)''', német képzőművész. 1898 és 1901-ben Münchenben tanul képzőművészetet, de ezután sokáig hezitál a zenélés, a festészet és a rajzolás között. 1910-es első kiállításáig (berni Kunstmuseum) több éven át zongorista felesége, Lily Stumpf tartja el a családot. 1911 telén csatlakozik a Der Blaue Reiter-csoporthoz, részt vesz a társaság második, müncheni kiállításán (1912). 1914-ben Tunéziába utazik, 1916-ban besorozzák, de adminisztratív feladatai mellett folyamatosan alkot. 1920-as retrospektív kiállítása Münchenben nagy visszhangot kap, ebben az évben meghívást kap a Bauhausba, Kandinszkijjel való barátsága elmélyül. 1926-ben részt vesz az első szürrealista kiállításon Párizsban. 1931-ben otthagyja a Bauhaust, a düsseldorfi Szépművészeti Akadémián kezd el tanítani, de 1933-ban megfosztják a katedrától, Bernbe távozik. Utolsó öt évét betegsége, szklerodermája keseríti meg, azonban haláláig alkot. Az avantgárd mindegyik fontosabb irányzatával kapcsolatba került, sokat foglalkozott színelmélettel, forma- és dizájnelmélettel. Kassák a Horizont amatőr könyvtár sorozatában vette tervbe Klee szövegeinek megjelentetését, de a kiadás meghiúsult. Kassák verset írt a tiszteletére a ''Mesterek köszöntése'' című ciklusban, ezt megelőzően pedig megjelenítette nevét a ''Világanyám'' (1921) tizenhetedik számozott versében („Paul Klee lelőtte az akvarell-madarat”). Ugyanakkor azt gondolta, hogy Klee – Kandinszkij mellett – elsősorban pedagógiai szempontból kerülhetett be a Bauhaus neves alkotóinak sorába.

Rozgonyi Iván. ''Beszélgetés Kassák Lajossal a Bauhausról''. Hozzáférés: 2023. 06. 16. <nowiki>https://reader.dia.hu/document/Kassak_Lajos-Eljunk_a_mi_idonkben-15208</nowiki>
[[Category:KASInet]]

Kernstok Károly

2023-08-30T11:57:58Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kernstok Károly''' (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 10.), festő, grafikus. Pályája során több festészeti stílust is érintett: a naturalizm..."

'''Kernstok Károly''' (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 10.), festő, grafikus. Pályája során több festészeti stílust is érintett: a naturalizmustól indult, majd a párizsi évek hatására a fauvizmushoz került közel, de mindvégig érezhető volt művészetén az akadémiai stílus. Tanult 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, majd 1893–95-ben a párizsi Julian Akadémián, végül 1896-tól három évig a Benczúr-mesteriskola növendéke volt. Alkotott Nagybányán is. 1905-tól Nyergesújfalun élt, otthona a polgári radikális mozgalomhoz közel álló művészek találkozóhelye lett. 1906-ban újra Párizsba ment, ahol központi alakja lett a Nyolcak festőcsoportnak. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének. Iparművészeti munkái is voltak: tervezett üvegablakokat és falfestményt is. A Tanácsköztársaság egyik művészetpolitikai vezetője volt, Nyergesújfalun képzőművészeti szabadiskolát vezetett. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe emigrált, 1926-ban tért haza Magyarországra. A Képzőművészek Új Társasága művésztanácsának elnöke volt. Művészeti témájú írásai gyakran jelentek meg folyóiratokban. Tanítványa volt többek között Derkovits Gyula és Bortnyik Sándor. 1917-ben a ''Ma'' két lapszáma is közölte Kernstok egy-egy alkotását (''Ma'', 1917/7, 1917/11). 1918-as kiállításáról írt kritikájában Kassák elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy Kernstok nem folytatta útkeresését az avantgárd irányába (''Ma'', 1918/1), ugyanakkor húsz évvel később, utolsó kiállítása kapcsán a ''Munká''ban már elismerően fogalmazott Kernstok munkásságáról. Különösen rajzkészségét emelte ki: „Nemzetközi viszonylatban is kevesen vannak, akik hozzá hasonlóan értenek a képírás mesterségéhez, akik annyira legbensőjükből fejtik ki a vonalat, és annyira kezükben tartják a ritmus irányát és tempóját, mint ő.” (''Munka'', 1938/60) Ez utóbbi cikke mellett egy alkotását is bemutatta a lap. Kassák emellett összefoglaló esszéjében is bemutatta (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947). Kassák Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József mellett a legfontosabb modern magyar festőnek tartotta.

Kernstok Károly. „Színes kréta”. ''Ma'' 2, 7. sz. (1917): 105.

Kernstok Károly. „Üvegfestmény”. ''Ma'' 2, 11. sz. (1917): 171.

Kernstok Károly. „Olajfestmény”. ''Munka'' 10, 60. sz. (1938): 2061.

Kernstok Károly. „Önarckép”. ''Kortárs'' 2, 14. sz. (1948): 401.

Kassák Lajos. „Kernstok Károly. (Az Ernst-múzeumi kiállítása alkalmából)”. ''Ma'' 3, 1. sz. (1917): 3–4.

Kassák Lajos. „Kernstok Károly képei”. ''Munka'' 10, 60. sz. (1938): 2065–2066.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.
[[Category:KASInet]]

Kázmér Ernő

2023-08-30T11:57:02Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kázmér Ernő''' (Máramarossziget, 1892. október 5. – Belgrád környékén, 1941 áprilisa és júniusa körül): kritikus. Első komolyabb kritikáit ''A Hét''ben k..."

'''Kázmér Ernő''' (Máramarossziget, 1892. október 5. – Belgrád környékén, 1941 áprilisa és júniusa körül): kritikus. Első komolyabb kritikáit ''A Hét''ben közölte 1915-től, egyetlen kötete 1917-ben jelent meg (''Idegen portrék''). A Tanácsköztársaság után rövid időre letartóztatták, az 1920-as években Csehszlovákiában, az 1930-as években Jugoszláviában dolgozott (utóbbi helyen éveken át egy fűrésztelepen). Számos hírlapban és folyóiratban jelentette meg több száz, egészében a mai napig feltáratlan kritikai írását. ''A Tett''ben két (1916/4, 9), a ''MÁ''-ban egy (1919/4) írása jelent meg – a német regényexportról, Szemere György kötetéről, illetve Maxim Gorkijról. Mácza János az ''Idegen portrék''ról írt kritikában kiemelte a kötet változatosságát és érzékenységét, ugyanakkor úgy vélte, az érdekes portrék túl szubjektívek és nem nyitnak további perspektívákat. (''MA'', 1918/4) Kázmér Kassákot 1920-ban egy magánlevélben „pompás, erős európai írónak nevezte”, majd a szabadkai ''Napló''ba és a ''Kalangyá''ba is írt egyes műveiről (''A telep'', ''Egy ember élete''), amelyeket a valóságirodalom legfontosabb korabeli reprezentánsaiként emlegetett.

Kázmér Ernő. „A »Café Gröszenwahn« lelke. A német regényexporthoz”. ''A Tett'' 2, 4. sz. (1916): 121–122.

Kázmér Ernő. „Szemere György: Apró regények”. ''A Tett'' 2, 9. sz. (1916): 152.

Kázmér Ernő. „Maxim Gorkij”. ''MA'' 4, 4. sz. (1919): 68–70.

Mácza János. „Könyvekről. Kázmér Ernő: Idegen portrék”. ''MA'' 3, 4. sz. (1918): 51.
[[Category:KASInet]]

Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics

2023-08-30T11:55:51Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ide..."

'''Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij''' (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franc Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (''A szellemiről a művészetben'', 1912; ''Pont és vonal a Síkhoz'', 1926). ''A Tett'' 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le ''Fagott'' című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (''Az új irodalom'', ''A Tett'', 1916/16). Kassák a ''Képarchitektúrá''ban (''Ma'', 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre''”, Az új orosz művészet''ben (''Dokumentum'', 1927/1) Chagall mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (''Élet és Irodalom''). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben ''a Magyar Írás''ban Genthon István lefordította ''Félhomály'' című versét.

Kandinszkij, Vaszilij. „Fagott”. Fordította Színes Pál. ''A Tett'' 2, internacionális szám (1916): 280–281.

Kassák Lajos. „Az új irodalom. (A legifjabb költőknek)”. ''A Tett'' 2, 16. sz. (1916): 301–304.

Kassák Lajos. „Kandinszkij”. ''Élet és Irodalom'' 10, 50. sz. (1966): 8.
[[Category:KASInet]]

Kaffka Margit

2023-08-30T11:54:42Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Kaffka Margit''' (Kafka Margit, Fröhlichné Kaffka Margit, F. Kaffka Margit) (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.): író, költő, polgári isk..."

'''Kaffka Margit''' (Kafka Margit, Fröhlichné Kaffka Margit, F. Kaffka Margit) (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.): író, költő, polgári iskolai tanár. 1907-ig Miskolcon, majd a fővárosban élt, 1914-ig több helyen tanított, a világháború kezdetekor vált szabadfoglalkozású íróvá. A ''Nyugat'' köréhez kapcsolódott szorosan, ismertségét az 1910-es években íródott regényeinek köszönhette (''Színek és évek'', 1912; ''Hangyaboly'', 1917). ''A Tett'' 1916/16-os számába Wirkmann Imre írt ''Két nyár'' című kötetéről, kiemelve a címadó darab szuggesztív pszichológiai naturalizmusát, illetve a kötetet záró háborús jegyzetek „megkapó líraiságát”. Réti Irén egy évvel később kudarcnak nevezte az ''Állomások''at az epika „hatástalansága”, a szereplők túlzott idealizálása, illetve a szétfolyó kompozíció miatt. Réti szerint a regényt a „nagyigényűség” helyett a „folytatásíró felelőtlensége” jellemzi. (''Ma'', 1917/5) Kassák a ''Szintetikus irodalom''ban az analitikus irány (például Ambrus Zoltánnál) „cizelláltabb”, művészibb alkotójaként említette. (''Ma'', 1916/2)

Wirkmann Imre. „Kaffka Margit: Két nyár”. ''A Tett'' 2, 16. sz. (1916): 274.

Réti Irén. „Állomások”. ''Ma'' 2, 5. sz. (1917): 78–79.

Z. L. [Zilahi László?]. „Egy sírról”. ''Jövő'', 1922. december 10., 4.

Schöpflin Aladár. „Kaffka Margit”. ''Kortárs'' 1, 8. sz. (1948): 226.
[[Category:KASInet]]

Izsó Sámuel

2023-08-30T11:53:28Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Izsó Sámuel''' (Sámuel Izsó) (Szilágysomlyó, 1889. április 18. – Auschwitz?, 1944?), költő, író, újságíró, szerkesztő. Sámuel Izsó írói neve. Főváro..."

'''Izsó Sámuel''' (Sámuel Izsó) (Szilágysomlyó, 1889. április 18. – Auschwitz?, 1944?), költő, író, újságíró, szerkesztő. Sámuel Izsó írói neve. Fővárosi jogi egyetemi tanulmányait megszakította, nevelőként és hivatalnokként dolgozott. Írásai ''A Holnap'' című rövid életű lapban, illetve Kassák lapjaiban jelentek meg, az ''Üzenet'' (1918) felelős szerkesztője volt. 1919 februárjában kommunista szervezkedés miatt letartóztatták. Az általa bérelt iroda egyik helyiségében volt a ''Ma'' szerkesztősége, de a szomszédba jártak a ''Szabadgondolat'', majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Vörös Újság'' szerkesztői is (Izsó a szerkesztőség tagja volt, de egy szocializáló osztály vezetői tisztjét is betöltötte). A KMP is az Izsó által bérelt irodában alakult meg. Bécsbe emigrált. A két világháború között négy verseskötete jelent meg. 1943-1944 folyamán munkaszolgálatos volt, majd deportálták. Egyik alapítója volt Kassák könyvkiadójának 1917-ben, ''A Tett''ben két elbeszélése, a ''M''ában két recenziója jelent meg (Moly Tamás és Szilágyi Géza köteteiről). Kassák hosszan ír Izsóról az ''Egy ember életé''ben: ő volt a részvénytársaság ötletének kiötlője, Kassákék számára is bérelt lakást, de visszahúzódó, furcsa ember benyomását keltette. Emlékét Lengyel József is megörökítette ''Visegrádi utca'' című memoárjában és ''Prenn Ferenc hányatott élete'' című regényében.

Izsó Sámuel. „Májusi álmodás”. ''A Tett'' 2, 12. sz. (1916): 190–193.

Izsó Sámuel. „Sötétben”. ''A Tett'' 2, 14. sz. (1916): 230–232.

Izsó Sámuel. „Szilágyi Géza: Fantasztikus szerelmek”. ''Ma'' 2, 3. sz. (1917): 46.

Izsó Sámuel. „Moly Tamás: Három novella”. ''Ma'' 2, 7. sz. (1917): 114.
[[Category:KASInet]]

Iványi-Grünwald Béla

2023-08-30T11:52:04Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Iványi-Grünwald Béla''' (Somogysom, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.), festő. Művészeti tanulmányait Budapesten, Münchenben és Párizsban végezt..."

'''Iványi-Grünwald Béla''' (Somogysom, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.), festő. Művészeti tanulmányait Budapesten, Münchenben és Párizsban végezte. 1896-ban a nagybányai művésztelep alapítói között volt. 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában. 1911-től a megalakuló kecskeméti Szabadiskola vezetője volt. 1920-ban a Szinyei Merse Társaság alapító tagja volt, majd 1928-ban megválasztották a Szentendrei Festők Társasága első elnökének. A ''M''ában Kahána Mózes említi egy cikkben egy Ernst Múzeumban rendezett csoportos kiállítás kapcsán (1919/2). Kassák a ''Munká''ban írt kiállításáról (1938/58), majd hagyatéki kiállításáról hosszú cikket írt a ''Kelet Népé''be (1941/3). Ebben így jellemezte Iványi-Grünwald munkásságát: „Bárha indulása kezdetén a nagybányai iskola megalapítói között láttuk, nem úgy emlékszünk rá vissza, mint irányt adó mesterre, hanem mint aki önmaga megművelésén fáradozik szakadatlanul. […] azok az alkotásai, melyek leginkább fejezik ki egyéniségét és tehetségét, felszabadultan a vászon és festék anyagi kötöttségéből, önmaguk törvényei szerint lebegő költői látomások”.

Kahána Mózes. „Ernst-múzeumbeli impressziókról”. ''Ma'' 4. 2. sz. (1919): 27.

Kassák Lajos. „Kiállítások. Iványi Grünwald Béla. Perlrott Csaba Vilmos. A Fiatalok”. ''Munka'' 10, 58. sz. (1938): 1999-2001.

Kassák Lajos. „Iványi-Grünwald Béla hagyatéki kiállítása”. ''Kelet Népe'' 7, 3. sz. (1941): 14.
[[Category:KASInet]]

Herczeg Ferenc

2023-08-30T11:49:18Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Herczeg Ferenc''' (Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.), író, újságíró, színműíró, főszerkesztő, a Petőfi Társaság rendes tagja (18..."

'''Herczeg Ferenc''' (Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.), író, újságíró, színműíró, főszerkesztő, a Petőfi Társaság rendes tagja (1891) és elnöke (1904-1919), a Kisfaludy Társaság rendes tagja (1893), a Vörösmarty Akadémia tagja (1918), az MTA levelező (1899), rendes (1910), tiszteleti (1914) és igazgatósági tagja (1922-1946), több időszakban másodelnöke. A Horthy-korszak „írófejedelme” számos tisztséget töltött be, a nagy példányszámú képes hetilap, az ''Új Idők'' főszerkesztője volt, az 1920-as évek közepén többször is Nobel-díjra jelölték. Számtalan regénye és elbeszéléskötete jelent meg, több színművét is bemutatták. Mácza János a ''Kék róka'' című darabjáról írt ironikus kritikát (''Ma'', 1917/4).

Mácza János. „Vígszínház. Herczeg Ferenc: Kék róka”. ''Ma'' 2, 4. sz. (1917): 62.

Mácza János. „Színházak”. ''Ma'' 3, 1. sz. (1918): 15.

Gábor Andor. „Herczeg Ferenc, a propagandista”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1921. június 3., 3.

Hatvany Lajos. „Levitézlett alak”. ''Jövő'', 1921. november 2., 5.
[[Category:KASInet]]

Gergely Sándor

2023-08-30T11:48:26Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Gergely Sándor''' (Hódmezővásárhely, 1889. augusztus 26. – Berlin, Németország, 1932. augusztus 26.), szobrász, grafikus. Budapesten iparművészeti iskolába já..."

'''Gergely Sándor''' (Hódmezővásárhely, 1889. augusztus 26. – Berlin, Németország, 1932. augusztus 26.), szobrász, grafikus. Budapesten iparművészeti iskolába járt, majd Wroclaw Művészeti Akadémiáján és Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult. Tüzérként harcolt az első világháborúban, majd megsérült, ezután Szegedre rendelték, ahol leszerelését követően le is telepedett. Itt került közeli barátságba Juhász Gyulával, aki művészetének folytatására biztatta őt. Feltehetően Juhász volt az, aki beajánlotta Gergely Sándort Kassáknak. Ennek köszönhetően vehetett részt 1918-ban a ''Ma'' harmadik és ötödik kiállításán. Ennek kapcsán egy szobrát a ''Ma'' lapjain is bemutatták (1918/12), Kassák pedig önéletrajzában így emlékezett rá: „Gergely Sándor Szegedről jött, szép mellszobra kulturált munka. Archipenko esztétizmusára emlékeztet” (''Egy ember élete'', 1957). Ugyancsak 1918-ban Juhász Gyulával művészettörténeti előadásokat is tartott a szegedi Szabad Egyetem keretében. A Tanácsköztársaság bukását követően a Szegedre költöző pályakezdő Moholy-Nagy Lászlóval is kapcsolatba került: Gergely műtermében közös kiállítást tartottak. 1919-ben ő is aláírta az aktivista művészek kiáltványát és tagja lett a szegedi képzőművészek szakszervezetének, majd Juhász Gyulával és másokkal művészeti szabadiskolát indított Szegeden. Művészetének jelentőségét, kortársai előtti tekintélyét jól mutatja, hogy Hevesy Iván neki dedikálta ''Futurista, expresszionista és kubista festészet'' című könyvét, ami a ''Ma'' kiadásában jelent meg 1919-ben és egy munkáját is bemutatta. A jobb megélhetés reményében 1920-ban Németországba emigrált. Berlinben művészeti tanácsadóként dolgozott, grafikai munkákat készített, miközben kapcsolatban állt több, Berlinben élő magyar művésszel, köztük Tihanyi Lajossal, Berény Róberttel és Kernstok Károllyal. 1932-ben lapot is alapított, amit azonban baloldalisága miatt néhány szám után betiltottak. Öngyilkos lett.

Gergely Sándor. „Szobor”. ''Ma'' 3, 12. sz. (1918): 143.

Márton Viktor. „Gergely Sándor: Szú”. ''Munka'' 1, 9. sz. (1929): 287.
[[Category:KASInet]]

Gáspár Endre

2023-08-30T11:46:29Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Gáspár Endre''' (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folyta..."

'''Gáspár Endre''' (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a ''Der Sturm'' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A ''Má''ba németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947-48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.

G. E. [Gáspár Endre]. „A MA jubileumi száma”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1922. május 13., 6.

g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle”. ''2×2'' 1, 1. sz. (1922): 59-63.

Gáspár Endre. „Útban az új etika felé”. ''Ma'' 8, 2-3. sz. (1922): 23-28.

Gáspár Endre. ''Kassák Lajos az ember és munkája''. Bécs: Julius Fischer, 1924.

Gáspár Endre. „A kritika krízise”. ''Dokumentum'' 1, 1. sz. (1926): 24-27.
[[Category:KASInet]]

Földi Mihály

2023-08-30T11:44:58Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Földi Mihály''' (Budapest, 1894. október 14. – Budapest, 1943. október 16.), orvos, író, színműíró, újságíró, a Petőfi Társaság rendes tagja (1936). Az e..."

'''Földi Mihály''' (Budapest, 1894. október 14. – Budapest, 1943. október 16.), orvos, író, színműíró, újságíró, a Petőfi Társaság rendes tagja (1936). Az első világháborúban katonaorvosként szolgált, a két világháború között a ''Nyugat'' segédszerkesztőjeként, illetve a ''Pesti Napló'' munkatársaként dolgozott. Divatos írónak számított, fő műfaja a lélektani regény volt. A ''M''ába Kürti Pál írt ''Sötétség'' című regényéről pozitív kritikát, az új „absztrakt regény” reprezentánsaként említve azt (1919/6).

Kürti Pál. „Két új regény”. ''Ma'' 4, 6. sz. (1919): 143.

Gaál Gábor. „Földi Mihály: Hári János házassága”. ''Jövő'', 1921. november 12., 6.
[[Category:KASInet]]

Forró Pál

2023-08-30T11:44:19Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Forró Pál''' (Bécs, 1884. február 22. – Budapest, 1942. január 29.), ügyvéd, író, színműíró, forgatókönyvíró, műfordító. A jogi egyetem elvégzése ut..."

'''Forró Pál''' (Bécs, 1884. február 22. – Budapest, 1942. január 29.), ügyvéd, író, színműíró, forgatókönyvíró, műfordító. A jogi egyetem elvégzése után az általa alapított ügyvédi irodában praktizált, majd kereskedelmi iskolában tanított. Első regényével viszonylag későn, 33 évesen jelentkezett (''Egy diákkor története'', 1917). Ettől kezdve dramaturgként is dolgozott. A két világháború között az egyik legolvasottabb magyar szerző volt, főleg ponyvaregényeket írt (többet álnéven), számos könnyed színdarabját bemutatták. A korai magyar film egyik úttörője, az Országos Magyar Filmegyesület alelnöke volt. Réti Irén a ''Ma'' 1917/9-es számába írt recenziót debütáló könyvéről, amelyet „psycho-analitikus” regénynek nevezett. Számtalan stiláris hibája, magyartalansága ellenére a [sic!] Freund-féle elméletek közvetítése miatt kiemelte „kezdeményező jelentőségét”.

Réti Irén. „Forró Pál: Egy diákkor története”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 145.
[[Category:KASInet]]

Ferenczy Károly

2023-08-30T11:43:33Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Ferenczy Károly''' (Bécs, 1862. február 8. - Budapest, 1917. március 18.): festő. Földbirtokos család gyermekeként először jogot és mezőgazdaságot tanult, majd..."

'''Ferenczy Károly''' (Bécs, 1862. február 8. - Budapest, 1917. március 18.): festő. Földbirtokos család gyermekeként először jogot és mezőgazdaságot tanult, majd gazdálkodott. Festőművész felesége, Fialka Olga hatására fordult ő is a festészet felé. Rövidebb római és müncheni tanulmányútjai után két évig a párizsi Julian Akadémián tanult. Ebben az időszakban tartózkodott Párizsban Csók István és Iványi-Grünwald Béla is. Művészete igazán Münchenben kezdett kibontakozni, ahol 1892 és 1896 között élt. Itt ismerkedett meg Hollósy Simonnal, aki festészeti szabadiskolát vezetett. 1896-ban Nagybányára költözött és hamarosan a nagybányai festők társaságának egyik legnagyobb tekintélyű mesterévé vált. 1903-ban művészeti magániskolát nyitott Budapesten. 1906-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének és a Művészház egyesületnek, első elnöke volt a Nagybányai Festők Társaságának, emellett a Nemzeti Szalon alelnöke is volt. Kassák egyértelműen hivatkozási pontként tekintett rá, kritikáiban a festőművészeket gyakran Ferenczyhez viszonyítva értékelte. Véleménye szerint Rippl-Rónai József és Kernstok Károly mellett Ferenczy a modern magyar festészet „úttörő és reprezentatív mestere” (''Munka'', 1938/60). Összefoglaló esszéjében a nagybányai festők körének bemutatásakor is kiemelte: „Az irányzat képviselői közül Ferenczy Károly volt a legpregnánsabb tehetség, egyéni látásának és kifejezési módjának hatása nemcsak közvetlen környezetére áradt ki, hanem az utána következő nemzedékek legjobbjait is befolyása alá kényszerítette.” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947).

Ferenczy Károly. „Szatirikus rajzaiból”. ''Kortárs'' 1, 11. sz. (1948): 333.

Ferenczy Károly. „Olvasó férfi”. ''Kortárs'' 2, 17. sz. (1948): 497.

Ferenczy Károly. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 5-6. sz. (1947): 13.

Lengyel József. „Ferenczy Károly”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 94.

n. n. „Ferenczy Károly hagyatéka”. ''Panoráma'' 2, 8. sz. (1922): 1-3.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.
[[Category:KASInet]]

Erdei Viktor

2023-08-30T11:42:34Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Erdei Viktor''' (Budapest, 1879. október 16. – Budapest, 1945. március 9.), szobrász, grafikus, festőművész. Nagybányai tanulmányokat követően a fővárosban Sz..."

'''Erdei Viktor''' (Budapest, 1879. október 16. – Budapest, 1945. március 9.), szobrász, grafikus, festőművész. Nagybányai tanulmányokat követően a fővárosban Székely Bertalannál tanult (Mintarajziskola), majd az 1910-es évek elejéig Nagybányán dolgozott. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) egyik alapítója (1907), az első világháborúig több kisebb kiállításon is részt vett. A Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált, 1924-ben tért haza, Nagyszőlősön telepedett le. 1926-ban a Nemzeti Szalonban, 1934-ben az Ernst Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. Illusztrálta Révész Béla ''Beethoven'' című kötetét, amelyről Kassák írt recenziót a ''MÁ''-ban.

Kassák Lajos. „Berény Róbert, Erdei Viktor és Vadász Miklós illusztrációi”. ''Ma'' 2, 10. sz. (1917): 163.
[[Category:KASInet]]

Diener-Dénes Rudolf

2023-08-30T11:41:47Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Diener-Dénes Rudolf''' (Nyíregyháza, 1889. január 28. – Budapest, 1956. augusztus 3.), festő. Ferenczy Károly tanítványa volt. Dolgozott Budapesten és Nagybány..."

'''Diener-Dénes Rudolf''' (Nyíregyháza, 1889. január 28. – Budapest, 1956. augusztus 3.), festő. Ferenczy Károly tanítványa volt. Dolgozott Budapesten és Nagybányán is. 1915-ben ''A Tett''ben Uitz Béla írt a Nemzeti Szalon téli tárlatáról, amelyen ő is kiállított. 1917-ben Iványi Grünwald Béla, 1918-ban Rippl-Rónai József szabadiskolájának tanulója volt. Ebben az évben a ''Ma'' csoportos kiállításán is szerepelt (többek között Kmetty Jánossal, Nemes Lampérth Józseffel, Máttis Teutsch Jánossal, Gulácsy Lajossal, Uitz Bélával és Bortnyik Sándorral együtt). Rövidebb külföldi tanulmányútjai után 1924 és 1932 között Franciaországban élt, dolgozott Párizsban és Dél-Franciaországban is. Posztimpresszionista festészetére ezek az évek voltak a legnagyobb hatással. Párizsban baráti viszonyba került többek között Tihanyi Lajossal, Major Henrikkel, Hevesi Andrással, Illyés Gyulával és Márai Sándorral. Hazatérését követően 1937-es kiállítása hozta meg számára a sikert, melyről Kassák Lajos méltató kritikát írt a ''Munká''ba (1937/53): „Diener-Dénes lírai piktúrája azonban annyira sajátos, és lényegében annyira beletartozik a művészi fejlődés együttesébe, hogy ugyanakkor, mikor általa gazdagodott, a sajátjával gazdagítja is azt. Nem felfedező és nem úttörő egyéniség, de par excellence festő, expresszív és színgazdag.” 1935-től tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának, majd később a Gresham-körnek is. 1944-ben deportálni próbálták, de megszökött. Bár haláláig folyamatosan alkotott és csoportos kiállításokon rendszeresen bemutatta munkáit a szentendrei művésztelep tagjaként, utolsó önálló kiállítása 1948-ban volt.

Diener-Dénes Rudolf. „Önarckép”. ''Munka'' 9, 53. sz. (1937): 1661.

Diener-Dénes Rudolf. „Rózsaszínruhás nő”. ''Munka'' 9, 53. sz. (1937): 1662.

Diener-Dénes Rudolf. „Pincesor”. ''Munka'' 9, 53. sz. (1937): 1663.

Diener-Dénes Rudolf. „Rajz”. ''Alkotás'' 1, 7-8. sz. (1947): 61.

Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton”. ''A Tett'' 1, 4. sz. (1915): 68.

Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása”. ''Ma'' 2, 9. sz. (1917): 146-147.

Kassák Lajos. „Diener-Dénes Rudolf kiállítása”. ''Munka'' 9, 53. sz. (1937): 1661-1664.
[[Category:KASInet]]

Czigány Dezső

2023-08-30T11:40:44Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Czigány Dezső''' (Budapest, 1883. június 1. - Budapest, 1937. december 31.), festő, a Nyolcak tagja. Ellentétben a festőcsoport többi tagjával, szülei nehéz anyag..."

'''Czigány Dezső''' (Budapest, 1883. június 1. - Budapest, 1937. december 31.), festő, a Nyolcak tagja. Ellentétben a festőcsoport többi tagjával, szülei nehéz anyagi körülmények között éltek, apja bádogosmester volt. Művészeti tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, majd szeretett volna a Képzőművészeti Főiskolára is bekerülni, ahonnan azonban eltanácsolták, mivel nem volt érettségije. Zilzer Antal ajánlásával sikerült mégis kijutnia a müncheni akadémiára, ahol Hollósy Simon vette szárnyai alá. 1901-ben és 1903-ban Nagybányán dolgozott, de igazán nagy hatással Párizs volt rá, ahol 1904-től kezdve ösztöndíjasként élt. Itt a Julian Akadémián tanult, hatással volt rá Cézanne és Gauguin festészete, illetve a fauvizmus is. 1906-ban Budapesten Ferenczy Károly tanítványa volt. A művészetek közül nemcsak a festészet érdekelte, kiválóan gordonkázott, sőt zeneszerzést is tanult Weiner Leótól. Ady Endrével baráti viszonyban volt, több portrét készített róla. Festészeti stílusa végig koherens maradt, nem hajlott el az absztrakt expresszionizmus irányába. A háború után Franciaországban élt. 1935-ben tagja lett a Képzőművészek Új Társasága választmányának, csoportos kiállításaikon is szerepelt. Depressziója 1937 szilveszterén elhatalmasodott rajta: miután végzett családjával, öngyilkos lett. Kassák nekrológban emlékezett meg róla (''Munka'', 1938/58), majd későbbi összefoglaló esszéjében is bemutatta, hangsúlyozva kvalitásait: „A határozottság, a szenvedélyek konok féken tartása, a színek és formák ritmikus összehangolása nagy festői tehetséget reprezentálnak” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947). ''A Tett'' két írásban is szerepeltette: Uitz Béla a Nemzeti Szalon 1915-ös téli tárlatáról, egy névtelen recenzens pedig a Műcsarnok 1916-os tavaszi tárlatáról írottakban említette képeit.

Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton”. ''A Tett'' 1, 4. sz. (1915): 68.

n. n. „Czigány és Csaba a tavaszi tárlaton”. ''A Tett'' 2, 12. sz. (1916): 200.

Kassák Lajos. „Czigány Dezső 1883-1937”. ''Munka'' 10, 1938, 58. sz. (1938): 1977.

Kassák Lajos. ''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig.'' Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.
[[Category:KASInet]]

Cholnoky László

2023-08-30T11:39:53Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Cholnoky László''' (Veszprém, 1879. július 11. – Budapest, 1929. április 21.), író. Fővárosi jogi egyetemi tanulmányait abbahagyta, rövid ideig hivatalnok, maj..."

'''Cholnoky László''' (Veszprém, 1879. július 11. – Budapest, 1929. április 21.), író. Fővárosi jogi egyetemi tanulmányait abbahagyta, rövid ideig hivatalnok, majd szabadfoglalkozású író lett. Élete során egyszer sem csatlakozott hírlapok, folyóiratok szerkesztőségéhez, irodalmi társaságokhoz. Az 1918-1919-es időszakot leszámítva szegénységben, nyomorban élt. Gyakran plagizálta magát és másokat, elbeszéléseinek jelentős részét és több regényét is több címen, de szinte változatlan szöveggel jelentette meg. Öngyilkos lett. ''Bertalan éjszakája'' című 1918-as novelláskötetéről Boross F. László írt recenziót a ''M''ába. Boross kiemelte a novellák „expressziós”, aktív lélekrajzát, és bár gyengeségnek értékelte a dialógusok „gyakoriságát és hosszúságát”, a kötetet átlagon felülinek értékelte. Halálát sokan arra használták fel, hogy a ''Baumgarten-alapítvány'' kuratóriumi elnökét, ''Babits Mihályt'' bírálják a Baumgarten-díj visszásságai miatt – így tett Kassák Lajos is ''Baumgarten-alapítvány és a szegény író humora'' című cikkében (''Munka'', 1929/7).

Boross F. László. „Cholnoky László: Bertalan éjszakája”. ''Ma'' 3, 7. sz. (1918): 86-87.

n. n. „Két keresztény íróról”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1920. október 19., 6.

Kassák Lajos. „Baumgarten-alapítvány és a szegény író humora”. ''Munka'' 2, 7. sz. (1929): 219.
[[Category:KASInet]]

Chagall, Marc

2023-08-30T11:38:39Z

HorváthMárjánovicsDiána:

'''Marc Chagall''' (Liozna, 1887. július 6. – Saint-Paul-de-Vence, 1985. március 28.): orosz–francia festő, képzőművész. Tanulmányait Szentpéterváron végezte. 1910-ben Párizsba utazott és egy műteremlakásba költözött. Szoros barátságot alakított ki Blaise Cendrars-ral és Guillaume Apollinaire-rel. 1913-ban Herwarth Walden, a ''Der Sturm'' főszerkesztőjének segítségével egy berlini tárlaton kiállított, amelyet egy évvel később egy önálló kiállítás követett. Hazautazott, itt érte a világháború (berlini és párizsi képeinek nagy része elveszett). 1918-ban művészeti kormánybiztos volt Vityebeszkben, művészeti iskolát alapított 1920–1921-ben Moszkvában dolgozott. 1922-ben Franciaországba költözött, ezután sokat utazott, a világ számos pontján voltak kiállításai. 1941-ben a háború elől New Yorkba költözött, csak 1948-ban tért vissza Párizsba. Élete hátralévő évtizedeiben számtalan retrospektív kiállítása volt, felkéréseket kapott többek között Jeruzsálemből, New Yorkból, Nizzából, Zürichből festmények, mozaikok, templomi üvegablakok elkészítésére. Oroszországban és Franciaországban közel került a szuprematistákhoz, a kubistákhoz és a szürrealistákhoz, de nem csatlakozott egyik mozgalomhoz sem, sajátos stílusa kialakításához ugyanakkor ezekből is merített. 1931-ben jelent meg önéletrajza ''Életem'' címmel. A ''Má''ban jelentek meg Simon Andor (1921), Enders Ervin és Cendrars (1922) neki dedikált költeményei, Kassák itt közölt tőle egy-egy rajzot, linómetszetet és színpadi fotót (1920 és 1924), utóbbit a ''Ma'' Zenei és színházi különszámában. A ''Munka'' 1930-as évfolyamában megjelent ''Járvány'' című festménye. Kassák verset írt a tiszteletére (''Marc Chagall'') a ''Mesterek köszöntése'' című ciklusban, illetve 75. születésnapjának is írást szentelt (''Marc Chagall 75 éves'', ''Nagyvilág'', 1962/10). Kassák az 1920-as években expresszionista művészként tekintett Chagallra, sőt, Kandinszkij mellett az irányzat „legkifejezettebb exponenseként” (''Az új művészet él'', 1926) emlegette. Képeivel párizsi bolyongásai alatt találkozott először.

Chagall, Marc. „Bühnenbild”. ''Ma'' 9, 8-9. (1924): 169.

Chagall, Marc. „Eredeti linóleummetszet”. ''Ma'' 5, 3. sz. (1920): 21.

Chagall, Marc. „Rajz”. ''Ma'' 5, 4. sz. (1920): 37.

Kassák Lajos. „Marc Chagall 75 éves”. ''Nagyvilág'' 7, 10. sz. (1962): 1577-1579.
[[Category:KASInet]]

Chagall, Marc

2023-08-30T11:38:25Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Chagall, Marc''' (Liozna, 1887. július 6. – Saint-Paul-de-Vence, 1985. március 28.): orosz–francia festő, képzőművész. Tanulmányait Szentpéterváron végezte...."

'''Chagall, Marc''' (Liozna, 1887. július 6. – Saint-Paul-de-Vence, 1985. március 28.): orosz–francia festő, képzőművész. Tanulmányait Szentpéterváron végezte. 1910-ben Párizsba utazott és egy műteremlakásba költözött. Szoros barátságot alakított ki Blaise Cendrars-ral és Guillaume Apollinaire-rel. 1913-ban Herwarth Walden, a ''Der Sturm'' főszerkesztőjének segítségével egy berlini tárlaton kiállított, amelyet egy évvel később egy önálló kiállítás követett. Hazautazott, itt érte a világháború (berlini és párizsi képeinek nagy része elveszett). 1918-ban művészeti kormánybiztos volt Vityebeszkben, művészeti iskolát alapított 1920–1921-ben Moszkvában dolgozott. 1922-ben Franciaországba költözött, ezután sokat utazott, a világ számos pontján voltak kiállításai. 1941-ben a háború elől New Yorkba költözött, csak 1948-ban tért vissza Párizsba. Élete hátralévő évtizedeiben számtalan retrospektív kiállítása volt, felkéréseket kapott többek között Jeruzsálemből, New Yorkból, Nizzából, Zürichből festmények, mozaikok, templomi üvegablakok elkészítésére. Oroszországban és Franciaországban közel került a szuprematistákhoz, a kubistákhoz és a szürrealistákhoz, de nem csatlakozott egyik mozgalomhoz sem, sajátos stílusa kialakításához ugyanakkor ezekből is merített. 1931-ben jelent meg önéletrajza ''Életem'' címmel. A ''Má''ban jelentek meg Simon Andor (1921), Enders Ervin és Cendrars (1922) neki dedikált költeményei, Kassák itt közölt tőle egy-egy rajzot, linómetszetet és színpadi fotót (1920 és 1924), utóbbit a ''Ma'' Zenei és színházi különszámában. A ''Munka'' 1930-as évfolyamában megjelent ''Járvány'' című festménye. Kassák verset írt a tiszteletére (''Marc Chagall'') a ''Mesterek köszöntése'' című ciklusban, illetve 75. születésnapjának is írást szentelt (''Marc Chagall 75 éves'', ''Nagyvilág'', 1962/10). Kassák az 1920-as években expresszionista művészként tekintett Chagallra, sőt, Kandinszkij mellett az irányzat „legkifejezettebb exponenseként” (''Az új művészet él'', 1926) emlegette. Képeivel párizsi bolyongásai alatt találkozott először.

Chagall, Marc. „Bühnenbild”. ''Ma'' 9, 8-9. (1924): 169.

Chagall, Marc. „Eredeti linóleummetszet”. ''Ma'' 5, 3. sz. (1920): 21.

Chagall, Marc. „Rajz”. ''Ma'' 5, 4. sz. (1920): 37.

Kassák Lajos. „Marc Chagall 75 éves”. ''Nagyvilág'' 7, 10. sz. (1962): 1577-1579.
[[Category:KASInet]]

Bródy Sándor

2023-08-30T11:37:19Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Bródy Sándor''' (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.), író, újságíró, drámaíró, lapszerkesztő, a Vörösmarty Akadémia rendes tagja (1918..."

'''Bródy Sándor''' (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.), író, újságíró, drámaíró, lapszerkesztő, a Vörösmarty Akadémia rendes tagja (1918). Tanulmányait nem fejezte be, ''Nyomor'' című naturalista elbeszéléskötetével (1884) már fiatalon kivívta az elismerést, illetve a hivatalos kritika berkein belül a rosszindulatot. Újságíróként dolgozott több lapnál, egyszemélyes folyóiratot indított ''(Fehér Könyv)'', majd megalapította és szerkesztette a ''Jövendő''t (1903-1905), amelyet a ''Nyugat'' egyik előfutáraként emleget a szakirodalom. 1919 és 1923 között Bécsben tartózkodott. Naturalista drámái (''A dada'', ''A tanítónő'') rendkívül sikeresek voltak, életműkiadása a Singer és Wolfnernél jelent meg 1902-től. Mácza János ''A Tett'' 1916/8-as számába írt ''A nap lovagja'' című regénye Hajó Sándor által színpadra alkalmazott változatáról (Vígszínház), amelyben elmarasztalta az adaptációt. Ugyanő a színházak repertoárjának bemutatásakor említi ''A dada'' (Nemzeti Színház) és ''A szerető'' (Magyar Színház) 1918-as előadásait, elmarasztalva a színpadi életnek csak „szatíráját” nyújtó „vásári játékok” sorát. (''Ma'', 1918/1)

Mácza János. „Hajó Sándor: A nap lovagja. A Vígszínház bemutatója”. ''A Tett'' 2, 8. sz. (1916): 136.

Mácza János. „Színházak”. ''MA'' 3, 1. sz. (1918): 15.

Illés Endre. „Bródy Sándor”. ''Kortárs'' 1, 8. sz. (1948): 227.
[[Category:KASInet]]

Bortnyik Sándor

2023-08-30T11:36:25Z

HorváthMárjánovicsDiána: Created page with "'''Bortnyik Sándor''' (Marosvásárhely, 1893. július 3. – Budapest, 1976. december 31.), festő, grafikus, lapszerkesztő, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója (194..."

'''Bortnyik Sándor''' (Marosvásárhely, 1893. július 3. – Budapest, 1976. december 31.), festő, grafikus, lapszerkesztő, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója (1949-1956), Munkácsy-díjas (1955), érdemes művész (1956), kiváló művész (1970), Kossuth-díjas (1973). Gyermekéveit nagyapjánál, nagybátyjánál, keresztapjánál, majd nagynénjénél töltötte (édesanyja születése után néhány nappal meghalt, édesapja pedig szanatóriumba került). Már diákkorában rajzolt, iskolai lapot szerkesztett. Keresztapjának könyvkereskedése volt Marosvásárhelyen, ahol Bortnyik Sándor sok időt töltött, itt került érdeklődésének középpontjába a rajzolás, a festészet, a művészlét. 1910-ben egy, a marosvásárhelyi könyvkereskedés kirakatába tervezett plakát pesti álláshoz juttatta: egy illatszergyáros ajánlott neki grafikusi munkát. Az első budapesti években a plakátok, címkék tervezése mellett a múzeumokat látogatta, majd 1913-ban újabb sorsfordító lehetősége adódott: tudomására jutott, hogy Rippl–Rónai József, Kernstok Károly és Vaszary János festészeti szabadiskolát alapít, ahová azonnal jelentkezett. Az itt töltött két év alatt barátkozott össze Mattis Teutsch Jánossal és Derkovits Gyulával. 1917 októberében ismerkedett meg Kassák Lajossal: Mattis Teutsch a ''Ma'' által rendezett önálló kiállításán mutatta be őket egymásnak. A kiállítást követően Kassák meglátogatta Bortnyikot, és grafikái láttán felajánlotta, hogy csatlakozzon a ''M''ához. 1918–1922 között a ''Ma'' munkatársaként napi szintű szakmai kapcsolatban volt Kassákkal. A ''Má''t többek között Bortnyik grafikái miatt is érték kritikák a Tanácsköztársaság vezetői részéről: túl modernnek, a munkások számára kevéssé érthetően találták képeit. 1920-ban a Tanácsköztársaság bukását követően menekülniük kellett; előbb Kassák jutott ki Bécsbe, onnan üzente Bortnyiknak, hogy menjen ő is utána. A ''Ma'' kiadását ezután Bécsben folytatták. A ''Ma'' hasábjain csakúgy, mint a ''Ma'' által kiadott könyvek borítóin is gyakran jelentek meg grafikái. Jól tudott németül, Kassáknak rendszeresen fordította az ''Arbeiter Zeitung''ot. Bortnyik állítása szerint Kassák művészetének fejlődéséhez is hozzájárult azzal, hogy megosztotta vele a festészeti anyagok és eszközök terén szerzett tudását. A képarchitektúra elmélet kettejük nevéhez fűződik: Kassák találta ki az elnevezést és a koncepciót, melyhez a technikai megvalósítás eszközeit Bortnyik javasolta. Bortnyik 1921-ben ezzel a címmel jelentette meg tizenhat példányban elkészített nyomatsorozatát, melyhez az előszót Kassák írta. 1922-ben a ''Má''ból több munkatárs is kivált, köztük Bortnyik is (szakításuk oka az volt, hogy a figurális festészet létjogosultsága mellett érvelt, amit azonban Kassák nem engedett a lapban megjelenni). Bortnyik otthagyta Bécset, Weimarba utazott, ahol mozgalmas éveket töltött: reklámstúdiót alapított és sok időt töltött a Bauhaus-csoporttal, bár tagjának sosem vallotta magát. Oskar Schlemmer színházi workshopjai és a holland De Stijl iskolához kapcsolódó Theo van Doesburg órái is nagy hatással voltak rá (Doesburggal olyannyira jó kapcsolatban volt, hogy annak elutazását követően Bortnyik kapta meg a műtermét). 1922-ben és 1923-ban is volt Berlinben kiállítása. 1925-ben a meghirdetett általános amnesztia hírére visszatért Magyarországra. Hazatérése évében sem tétlenkedett: önálló kiállítása volt a budapesti Mentor könyvesbolt és galériában, és díszlettervezőként részt vett a Zöld Szamár nevű avantgárd színház megalakításában (magát a színházat is Bortnyik egy festményéről nevezték el). Kassák heves és lesújtó kritikát közölt a ''Má''ban a Zöld Szamár egyik előadása kapcsán, melyet a Petőfi Társaság javára a Gellért Szállóban tartott estélyen mutattak be (''MA'', 1925/3-4). Bortnyik a festés mellett folytatta grafikusi, plakátkészítő vállalkozását is. 1928-ban megalapította és tíz éven keresztül működtette grafikai iskoláját, a Műhelyt, melynek legismertebb tanulója Vásárhelyi Győző (Victor Vasarely) volt. Szakmai szervezetekben is aktív szerepet játszott: 1930-ban alapító tagja volt a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának és 1932-ben a Magyar Műhely Szövetségnek, ahol választmányi tagnak is megválasztották. A lapszerkesztés is vissza-visszatérő elem maradt életében: 1927-ben az ''Új Föld'' című folyóirat szerkesztője és grafikai tervezője, majd 1933-ban folyóiratot alapított ''Plakát'' címmel (nyolc szám jelent meg belőle). Az 1930-as években reklámgrafikáival nemzetközi szinten is megjelent: részt vett a müncheni nemzetközi plakátkiállításon (1929), Bolzanóban (1930) és a milánói Triennálén (1933). A Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának első kiállítását 1930-ban tartották, melyen BS is kiállított. Erről a kiállításról írt kritikájában Kassák távolságtartóan jellemzi korábbi munkatársának művészetét: „Színei nem többek színeknél, s a formái nem többek formáknál, hiányzik mögülük az intuíciós hatóerő, az alkotó művész szuggesztivitása… Mesterségbeli tudása és statikus kiegyensúlyozottsága jelentik legnagyobb értékeit.” (''Századunk'', 1930/5) 1943-ban jelent meg Hevesy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal közösen szerkesztett kötete ''Kétezer év festészete'' címmel. 1946-ban a központosított művészeti intézményrendszerbe tagozódott azzal, hogy a Művészeti Tanács tagja lett. 1947-49 között újra lapszerkesztési feladatokat vállalt: a Magyar Képzőművészek Szakszervezete által kiadott ''Szabad Művészet'' című folyóirat főszerkesztője volt. A kommunista hatalomátvételt követően ez a lap a központosított kultúrpropaganda részéve vált. Bortnyik karrierje ezt követően gyorsan ívelt felfelé: 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított, mint a grafikai osztály szakvezető tanára, majd 1949-1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. Művészetében kubista, expresszionista hatások érvényesültek, kiemelkedő volt kompozíciós készsége. Aktivista művészként erős (kommunista) szimbólumokat használt. Kezdeti figurális korszakát 1920-ban néhány évre háttérbe szorította az absztrakt képalkotás, ezekben az években a képarchitektúra-elmélet állt a művészete középpontjában. Ugyanakkor a figurális festészetet sosem vetette el teljesen, ez is okozta végül eltávolodását Kassáktól. 1922-től Weimarban hatott rá a német expresszionizmus és a konstruktivizmus, de kapcsolatban állt dadaista művészekkel is. A 1930-as évektől kezdve az 1950-es évekig a festészet visszaszorult életében közéleti szerepvállalása és reklámgrafikai tevékenysége mögött. 1953-54-ben szatirikus hangvételű másolatokat készített több ismert mester stílusában a festészet több remekművéről, melyből Budapesten és Moszkvában is rendeztek kiállítást ''Korszerűsített klasszikusok'' címmel.

Bortnyik Sándor. ''Album''. Bevezetőjét írta Kassák Lajos. Bécs: Ma Kiadóvállalat, 1921.

Bortnyik Sándor. „Ceruzarajz”. ''Ma'' 4, 1. sz. (1919): 7.

Bortnyik Sándor. „Eredeti fametszet”. ''Ma'' 6, 1-2. sz. (1921): 1.

Bortnyik Sándor. „Eredeti linóleummetszet”. ''Ma'' 3, 7. sz. (1918): 77.

Bortnyik Sándor. „Festmény”. ''Ma'' 4, 7. sz. (1919): 161.

Bortnyik Sándor. „Vörös zászló”. ''Ma'' 3, 12. sz. (1918): 137.

Hevesy Iván. „A MA grafikai kiállításához”. ''Ma'' 4, 1. sz. (1919): 6.

Kemény Alfréd. „Bortnyik képei és grafikája”. ''Ma'' 4, 7. sz. (1919): 172-174.

Dénes Zsófia. „Bortnyik műhelyében”. ''Bécsi Magyar Újság'', 1922. február 17., 5.

K-k L-s [Kassák Lajos]. „Bortnyik Sándor és Hevesy Iván vagy az elővezetett zöld szamár”. ''Ma'' 10, 3-4. sz. (1925): 205.
[[Category:KASInet]]

Boross F. László

2023-08-30T11:35:07Z

HorváthMárjánovicsDiána:

'''Boross F. László''' (Kellemes, 1895. augusztus 21. – Moszkva, Szovjetunió, 1938. június 3.), újságíró, pártmunkás. Budapesten joghallgató volt, részt vett az első világháborúban. A KMP tagja, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének alapítója, a Kommunista Ifjúmunkások Országos Szövetségének vezetője. Az ''Ifjú Proletár'' (1919) szerkesztője, a Tanácsköztársaság előtt letartóztatták, a kommün alatt a ''Vörös Újság'' szerkesztőségi titkára, illetve az Ifjúmunkás Propaganda Ügyosztály vezetője volt. A Tanácsköztársaság után börtönbe került, fogolycsere-egyezmény útján 1921 őszén Moszkvába, majd innen Németországba került. A Kommunista Internacionálé lapja, az ''Inprekorr'' szerkesztője volt 1933-ig, ezután a Szovjetunióban a Komintern sajtóosztályán dolgozott. 1938-ban koncepciós perben elítélték és kivégezték. Írásai emigráns magyar kommunista lapokban jelentek meg. A ''Má''ban 1917-től 1919-ig több írása jelent meg, kritikát írt Balázs Béla, Cholnoky László, Henri Barbusse, Kortsák Jenő, Rainer Maria Rilke és Szomory Dezső könyveiről. ''Ady Endre és az új magyar líra'' címen publikálta egyik legismertebb cikkét (''Ma'', 1918/10), a ''Ma'' első világnézeti különszámába ''1918 és forradalom'' címen kiáltványt írt.

Boross László. „Balázs Béla: Halálos fiatalság”. ''Ma'' 3, 1. sz. (1918): 14.

Boross F. László. „Barbusse és Szomory háborús könyveihez”. ''Ma'' 3, 5. sz. (1918): 62-63.

Boross F. László. „Cholnoky László: Bertalan éjszakája”. ''Ma'' 3, 7. sz. (1918): 86-87.

Boross F. László. „Kortsák Jenő: Tűzrózsák”. ''Ma'' 3, 7. sz. (1918): 87.

Boross F. László. „Balázs Béla: Kalandok és figurák”. ''Ma'' 3, 7. sz. (1918): 87.

Boross F. László. „Ady Endre és az új magyar líra”. ''Ma'' 3, 10. sz. (1918): 111-113.
[[Category:KASInet]]